2016. november 7., hétfő

Versenyautó születik 112 – Jobb első légterelő készítése karbonból

Az utolsó posztban a jobb első légterelő ősmintájának kialakításáról és annak sablonozásáról olvashattatok. Ma a formaleválasztózás után megy a sablonba a szénszövet és az epoxi gyanta, valamint szó lesz a körbevágásról és a végleges forma kialakításáról is.
Három réteg szemi-permanens formaleválasztó réteg után jöhetett az első réteg epoxi gyanta. Ezt gélként elég nehéz használni. Aerosil-lal lehetne sűríteni egy kicsit, de mivel átlátszó réteget szeretnék, nem mertem sűríteni a fehér színű porral, ezért két vékony réteg epoxit kapott gél gyanánt.

Formaleválasztózva
Első vékony réteg epoxi felkenve
Két órás kötés után jöhetett a második réteg epoxi. A bal oldali légterelőnél légbuborékok maradtak az élébe, ezért most pár szénszálat közvetlenül a törésbe raktam, így talán bubimentes lesz.

5 szénszál a hajlatba
Második réteg epoxi
Újabb két órás pihi után kezdődhetett a tényleges laminálás. Az összesen négy réteg szénszövet első és utolsó rétegét nagyon óvatosan kellett elhelyeznem, ugyanis ez a két réteg fog kívülről, illetve belülről látszani.

Azt hiszem szépen sikerült az első réteg, ami a legjobban fog látszani a végén
Minden réteget átitattam epoxi gyantával, majd a végén egy öt centis szénszalaggal eltakartam a fönti bevagdosott részt.

A negyedik réteg (a légterelő alja) is jól sikerült, ott a szénszalag is (fölül)
A nap hátralévő részében kapott két óránként összesen három réteg epoxit. Ennek a nagyját két nap múlva lecsiszoltam, de előbb nézzük meg, hogy nézett ki a sablonból kivéve.

Kicsit bubis, de az enyém :)
Levagdostam a rojtokat a széléről, visszaraktam a sablonba és két napig hozzá se nyúltam – nehogy deformálódjon –, majd simára csiszoltam a külső felét.

Simára csiszolva
Kapott további két réteg epoxit, majd újra két napra magára hagytam.

Végleges epoxi réteg a helyén
Két nap múlva nagyjából körbevágtam, majd felpróbáltam az autóra.

A jobb oldali jobb oldalán látszik, hogy még nem vágtam végleges méretűre
A helyükön, maszkolószalaggal ragasztva
Másik szögből
Bejelöltem ahol még vágni kellett, bevittem a műhelybe és megigazítottam, majd újra felpróbáltam.

Nagyjából végleges forma
Ránézésre már simán jó volt, de a tökéletesség kedvéért nagyjából még nyolcszor vettem le és igazítottam rajta, így pontosan ugyan olyan lett, mint a bal oldali. Alátámasztottam és alulról megragasztottam, hogy a felső maszkolószalag se zavarjon be optikailag.

Így fog kinézni (dobozok nélkül)
Kicsit oldalról fotózva
Oldalról
Fentről
És végül közelről
Mindkét légterelő alsó fele fényes az epoxitól, a felső oldala pedig matt, mivel a sablont vizes 600-as csiszolópapírral csiszoltam. Mindkét oldal meg lesz csiszolva majd és le lesz lakkozva a jelenlegi tervek szerint. Az autót elcsomagoltam télire. Egyetlen helyre mehet maximum, a Zolihoz. Remélem tavaszra lesz vele látványos haladás... Addig is jók legyetek! Ha nagyon nem bírnék magammal és kitalálnék/csinálnék bármit, azt mindenképpen meg fogom írni. Most én is pihizek egy kicsit, mert eléggé feszített volt a tempó. Sziasztok!

2016. október 3., hétfő

Versenyautó születik 111 – Jobb első légterelő ősminta és sablonozás

A múlt heti villanyászási kitérő után ma a jobb első légterelő ősmintájának készítéséről és a sablonozásáról olvashattok. A dolgom nem bonyolult, pontosan ugyan olyat kell csinálnom, mint ami a bal oldalra sikerült. Menet közben azért kiderült, hogy nem is olyan egyszerű pontosan ugyan olyat gyártani csak épp tükörképben...
De mielőtt rátérnék, szeretném megköszönni a 40.000-nél is több oldalmegjelenítést!

Köszönöm!
A sánc adott volt, formaleválasztózni sem kellett, hiszen a szemi-permanens formaleválasztó elvileg ötvennél is több leválasztást tesz lehetővé további rétegek felhordása nélkül. Csak felkentem a gélt, majd két óra múlva jöhetett a laminálás.

Feketére színezett poliészter gél
Amíg kötött a gél volt időm méretre vágni az üvegpaplan darabokat. 

Üvegpaplan darabolás
Kész a laminálás
Meghúztam a „vízszintes” vonalat, a sablont is körberajzoltam, majd kivágtam a kompozitból.

A sablon felrajzolva
Kivágva
A baloshoz direkt nagyobb lapot csináltam, hogy a jobbos függőleges síkját is ki tudjam belőle vágni.

Bejelölve
Kivágva
A lökhárítóra illeszkedő darabot szintén a múltkor, a balossal együtt megcsináltam, így azzal sem kellett most bajlódnom.

A jobbos lökhárító másolat
A balos és a jobbos
Következő lépésben a légterelő „sánc” részét kellett megfelelően pozicionálnom az autón, majd összegyógyítottam a lökhárítóra illeszkedő darabbal.

Pozicionálva
A végleges karbon légterelőt is felragasztottam az autóra, hogy tényleg hasonlítson a két oldal egymásra.

Cél a szimmetria
Hotmelt és ongrofoam segítségével rögzítettem a két kompozitot egymáshoz. 

Két rész már egyesítve
Poliészter gittel kitöltöttem a két elem közötti rést.

Gittel kitöltve
Fentről nézve kezd morcosodni :)
Csiszolás után, következő lépésben a függőleges síkot kellett pozicionálnom és rögzítenem a már meglévő elemekkel.

Hotmeltel és ongrofoammal rögzítve
Kívülről fotózva
Megvártam míg kihűlt a hotmelt ragasztó, majd bevittem a műhelybe, hogy kialakítsam a rádiuszát. Kiragasztottam maszkolószalaggal a találkozás környékét, hogy ne kenjem össze fölöslegesen az ősmintát a gittel, majd felérdesítettem a gittelni kívánt részeket.

Felérdesítve, gittelésre várva
Bekevertem a kétkomponensű poliészter gittet, majd egy ötforintossal egyenletesen kihúztam.

A két komponens
Első réteg gitt
Fél órát hagytam száradni, majd jöhetett az ötvenes érme. Ezzel is kihúztam, hogy megkapjam a kívánt rádiuszt. Két lépésben csináltam, mert az ötös és ötvenes között már nincs nagy különbség, de egy lépésben szerintem nem lett volna ennyire egyenletes.

Az ötvenes és a kész rádiusz
A biztonság kedvéért a hátoldalt megerősítettem egy kis üvegpaplannal és némi poliészter gyantával.

Paplan darabok méretre vágva
Laminálva
Mivel elég csehül álltam az idővel, hazavittem, hogy otthon felépítsem a tálcát és leformaleválasztózzam. Drága feleségem örömére a tűzhely teteje volt az ideális felület, amit a gyerek se ért el. :) 

Tálca felépítve, formaleválasztózva
Már csak a gyurmázás, azaz a szintkiegyenlítés maradt az előkészületből. Egy órás gondos munkával körbevettem az ősmintát.

Gyurmázva
Jöhetett a gélréteg. Az anyag továbbra is poliészter, amit pirosra színeztem, majd ecsettel felkentem.

Gélezve
Másfél órás száradás után, a kényesebb helyekre széttépett üvegpaplan darabokat nyomkodtam.

Üvegpaplan darabok a gélbe nyomkodva
Három réteg 300-as üvegpaplant lamináltam az ősmintára poliészter gyantával.

Kész a sablon
Másnap kitámasztottam kartonpapír és hotmelt segítségével a sablont, hogy még merevebb legyen.

Extra merevítés
Jöhetett a sablonbontás. Óvatosan szétválasztottam az ősmintát a sablontól, majd levakartam és lemostam a gyurma maradványait.

Frissen levéve az ősmintáról.
Gyurmamentesítve
Körbevágtam és lecsiszoltam a nagyobb kitüremkedéseket.

Szinte kész
Egyetlen dolog maradt hátra, a „korlát” felépítése. Ezt most is maszkolószalagbol csináltam, feladata csak annyi, hogy nem engedi majd lefolyni a fölösleges gyantát.

Sablon előkészítve
Következő posztban a formaleválasztózás után ismét jön az epoxi és a szénszál!