Versenyautó születik 12 – Jobb hátsó oldalsó ablak belső oldala

A múlt héten ott hagytuk abba, hogy kivettem, a sablonból a karbonból készült külső oldalát az ablaknak és gyors körbevágás után felpróbáltam a Sunnyra. A próba után visszaraktam a még igencsak flexibilis réteget a sablonjába. Egyrészt hogy ne karcolódjon és sérüljön, másrészt pedig azért, mert könnyebben tudok úgy dolgozni, ha hátulról merevíti a sablon. A fölösleges kikeményedett gyantaréteget visszacsiszoltam. Ezzel nagyjából 5 dekát spóroltam, valamint jobb kötési feltételeket biztosítottam a következő rétegnek. 

A külső rész belső oldala visszacsiszolva

A következő réteg nem más, mint az ablak végleges belső fele, amit előbb meg is kell csinálnom. Laminálhatnám egyből a már kész karbon rétegre, de szerkezetileg szerettem volna megerősíteni egy kicsit. Ezért a karbont kivettem a sablonból, hogy újra sablonként funkcionálhasson a sablon. Szívószálakból terveztem neki merevítést. Röhögni ér, de véresen komoly a téma :D A szívószálak csak addig kellenek majd, amíg a gyanta kikeményedik. A melóban kinéztem az ablakon, és a főnök XC90-es Volvójának a teteje is hasonlóképpen van merevítve. 

VolvoXC90 teteje

Nem voltam benne biztos, hogy a hosszanti merevítés elég lesz, ezért sok barátom véleményét kikértem. Sokan sokfélét mondtatok, de mindben volt logika, és a begyűjtött infók eljuttattak a végleges formához. A szívószálak elhelyezési formája már körvonalazódott a fejemben, ezért nekiláttam. 

Az első próbálkozások

Vékony maszkolószalaggal leragasztottam azt a részt, ameddig simának kell lennie az ablak szélének, hogy be is tudjon csukódni. Összedugdostam a szívószálakat és nagyjából feldobáltam. A négy vízszintes csík mellé, három függőleges csíkot is kreáltam menet közbe, úgy már tuti elég merev lesz.

Vízszintes merevítések leragasztgatva

Vettem picit vastagabb szívószálakat, így a vízszintesek 5, a függőlegesek pedig 6 mm vastagak lettek.

Az első sor függőleges szívószál

A találkozások közelebbről

Egy órával később így nézett ki a sablon. Az összes szívószál a helyén, már csak át kellett ragasztgatni az egészet.

Minden szívószál a helyén

Az összes „bordát” leragasztottam maszkolószalaggal. Egyrészt féltem tőle, hogy a szívószál anyagát bántja a gyanta, másrészről pedig a maszkolószalag felülete bordázott, ezért a gyanta is jobban megmarad rajta. Nem folyik le róla úgy, mintha csak a csupasz szívószál lenne. 

Leragasztgatva

Közelebbről

Jöhetett az első gyantaréteg (epoxi) felhordása.

Gyantázva

Amíg gélesedett az első réteg, méretre vágtam a kevlár szövetet. Nem volt egyszerű dolog. A szövet vásárlásakor az eladó figyelmeztetett, hogy ha ezzel az anyaggal akarok dolgozni, akkor be kell szereznem egy kevlárvágó ollót is. Mondom annyi baj legyen, majd közölte, hogy 30.000 nettó körül már lehet kapni használhatót is. Ekkor picit legörbült a szám, de feléledt bennem a Rambo ösztön: majd én megoldom valahogy. Így is történt. Nekiugrottam a minőségi Fiskars ollómmal a szövetnek. Az eredmény körülbelül az volt, mint amikor egy életlen ollóval próbálnál meg bármilyen szövetet vágni. Mintha egy életlen vacak lett volna. Aztán megtaláltam a technikát, amivel fél óra alatt sikerült másfél méter anyagot leszabni. 

Sávolyszövésű kevlár

Soha ne próbáljátok meg, még egy jó minőségű ollóval se elvágni a kevlárt. Nem fog menni, vagy csak nagy erőfeszítések árán. A cincálás közben pedig a szép szövés folyamatosan csak kuszálódik és torzul. 

A gyantázott sablon tetejére keresztbe faléceket raktam, hogy ne ragadjon bele a szövet a gyantába. Kvázi egy távtartót csináltam, amit fokozatosan kivettem.

Távtartó lécek a sablonon

Ráterítettem a lécekre a kevlárszövetet és óvatosan elkezdtem a gyantába nyomkodni.

A kiterített kevlárszövet

Épp most alakulnak ki a merevítőbordák 

Ahogy haladtam a vége felé, fokozatosan kihúztam egy-egy lécet.

Szövet végig belenyomkodva a gyantába

Jöhetett a következő gyantakeverés. Epoxi gyantából hordtam fel a következő réteget, ami igazából nem is felhordás, hanem inkább átitatás volt.

A gyantával átitatott kevlár réteg

Az üvegszövet, a szénszövet és a kevlár ilyen szempontból azonosan működik. Semmi különbség nincs a felhasználásuk során. A különbség az árukban és a szálak szakítószilárdságában van. A karbon réteggel ellentétben itt a felső réteg lesz a kész ablak belső rétege, nem pedig az érintkező oldala.
24 órás száradás után kivehettem a sablonból.

Az eredeti, a sablon és a két réteg

Jobb felső sarokban látszik az eredeti ablak, bal felső sarokban a külső karbon héj, középen a frissen kivett kevlár réteg, alatta pedig a sablon. Jól látszik, hogy még a maszkolószalagok és a szívószálak is a megszilárdult kevlár rétegben vannak. Ennek az az oka, hogy a sablon már többször is le lett formaleválasztózva, ezért a maszkolószalag sem ragadt rá tökéletesen. Csak pont annyira, hogy a helyén tartotta a szívószálakat, tehát az elmélet bejött.

A kevlár réteg közelebbről

A szívószálakat és a szalagokat gyorsan leszedtem róla.

Szívószálak nélkül

Lecsiszoltam a fölösleges gyantát a belső feléről és gyorsan körbevágtam ollóval.

Felület megcsiszolva, fölösleges gyanta eltávolítva

Érdekes módon az egy réteg gyantával átitatott és már kikeményedett gyantát vígan tudtam vágni az ollómmal. A sablonba visszahelyeztem a karbon felét, majd rá a kevlárt, hogy megnézzem passzolnak-e.

Rétegek összeillesztve

Eddig hibátlan. Már csak a két réteg összeragasztása volt hátra. Mivel a külső karbon és a belső kevlár réteg is nagyon vékony, a gyári üveg pedig négy milliméter vastag, úgy döntöttem hogy két milliméteres, epoxi gyantával átitatott Coremat anyaggal ragasztom össze a két réteget. A Coremat egy szivacsos, habszerű anyag. Leginkább a fürdőszobai kilépőszivacshoz tudnám hasonlítani. Lényege, hogy az anyag nem szívja be a gyantát, viszont a méhsejt alakú rések megtelnek epoxival. Így térfogat növekedést lehet minimális súlynövekedés mellett elérni.

Coremat és egy sniccer, valamint egy toll a cellaméretek érzékeltetéséhez

Kivágtam és a sablonba helyezett karbon oldalra raktam a Coremat darabokat.

A tollal megrajzolt vonal lesz a körülbelüli végleges méret.

Elkezdtem gyantázni a Corematot. Magába tényleg nem szívott egy csepp gyantát sem, csak a méhsejt alakú cellákat töltötte ki, tartópilléreket képezve a kész ablak külső és belső rétege között.

A gyantával átitatott Coremat

Egy közeli a méhsejtcellákról

Mindenhol egyenletesen elterítettem a gyantát, majd ráhelyeztem a külső kevlár réteget, amit vizes flakonokkal lesúlyoztam a tökéletes érintkezés érdekében.

Csipeszek és flakonok a tökéletes végeredményért

Jövő héten kiderül, hogy ki tudom-e venni egyáltalán a sablonból és az is, hogy mennyire lett merev. Közben méricskéltem a gyantát és a rétegeket. Az már biztos, hogy a végleges ablak 1500 gramm, azaz másfél kiló alatt marad :) Számításaim szerint a végleges tömege 1200 g alatt lesz. Hogy pontosan mennyi, az a jövő héten kiderül....

Versenyautó születik 11 – Jobb hátsó oldalsó ablak külső oldala

Eltelt egy újabb hét és örömmel jelenthetem, hogy tudtam haladni az ablakkal. Amint azt az előző posztban már említettem, nem vártam meg a sablon teljes kikeményedését. Ezt úgy értsétek, hogy lényegében 24 óra alatt megszilárdul a gyanta, de a végleges szerkezeti keménységét közel egy hónap alatt éri el. Lehet dolgozni vele, de a kémia közel 30 napig tobzódik. Azaz tobzódna, ha hagynám :)  Úgy tervezem az ablakot, hogy két rétegből ragasztom majd össze. Az első „külső” réteg szénszálból és egy réteg rovingszövetből (más néven üvegszövet) készül. Majd ha ez kész, akkor a sablonból kivéve csinálok egy „belső” oldalt kevlárból. A szénszál, azaz karbon fog kívülről látszani a végén, az üvegszövet pedig azért kell, hogy egy pici tartása azért legyen, de ezzel a karbon árához képest megspórolok egy kis pénzt. A belső résznél azért választottam a kevlárt, mert súlyban nem több, mint akármelyik szövet, viszont a nagy szakítószilárdsága miatt golyóálló mellényekhez is használják ezt az anyagot. Ha nem is véres leszámolásra számítok a pályán, de egy kósza „kilőtt” kavics bármikor jöhet, ezért nem árt, ha ott van az a réteg... A mai posztban nagyjából a feléig fogok eljutni, azaz a szén-üvegszövet kombóig. Eddig a sablonokhoz poliészter gyantát használtam. A mostani ablak laminálásánál epoxi gyantával dolgoztam. A szénszövet sokkal kevesebb gyantával is képes ugyan olyan kötést létrehozni, mint poliészter testvérével. Ezzel súlyt takaríthatok meg, ráadásul az epoxíval átitatott szövetek jobb fizikai tulajdonságokkal is bírnak. Eddig gélréteg volt az első, ami szépen kitöltötte az apró pici egyenetlenségeket is. Karbon készítésénél viszont figyelni kell arra, hogy amilyenre sikerül a gyantaréteg felhordása és a szénszövet eligazgatása, olyan lesz a végeredmény. Ha vastag a gyantaréteg, akkor törékeny lesz a késztermék, ráadásul opálos is, ha a szénszálakat összekuszálom, akkor az úgy is fog kinézni. Lehet fényezni ugyan utólag, de akkor elvész a sávolyszövés szépsége. Első lépésként megint formaleválasztózással kezdtem. Ezt az első réteg epoxi gyanta követte. Az az eljárás menete, hogy vékony rétegben felhordom a gyantát, nagyjából két-három óra múlva megszárad annyira, hogy már nem hagy nyomot az ujjamon, de még szépen beleragad a szénszövet. Ekkor óvatosan ráterítem a szövetet, majd átitatom gyantával.  Elég a dumából kezdjük el...

Nem is olyan egyszerű

És akkor kezdődjön a játék. A formaleválasztózás miatt az epoxi gyanta szinte lepereg a felületről. Úgy képzeld el, mintha olajos, zsíros felületre akarnál vízréteget egyenletesen felvinni. Ezzel addig kell játszani, míg egybefüggő réteg nem alakul ki. Ez nagyságrendileg fél óra pesztrálást jelent. 

A vékony, egyenletes réteg a legjobb

Amíg vártam a kötésre, leszabtam a szénszövetet.

1m×1,2m szövet darabolása

120 cm széles anyagból vettem egy métert. Úgy számoltam, hogy az ablak mérete nagyjából 80×40 cm, amire elég lesz egy 50×90 centis darab. A másik ugyanekkora darab jó lesz a másik oldali ablakhoz majd, a maradék csíkból meg alkotok valami takaros motorborítást egyszer. A leszabott darabot óvatosan a félig megkötött gyantára helyeztem.

Szénszövet a helyén

Ezt követte a szövet átitatása egy újabb adag gyantával.

Gyantázva

Sok változás nem történt ránézésre, talán egy picit máshogy törik meg rajta a fény. Amíg egy picit is ragad a gyanta, addig lehet folytatni a laminálást. Azaz lehetne, de ha most ráraknám a fehér üvegszövetet, akkor átlátszana a karbon szövése között, ami  nem túl esztétikus. Ezért inkább vártam vele egy napot, hogy kikeményedjen. Picit megcsiszoltam a felületet, majd következett egy kis trükk. Megszíneztem fekete színezőpasztával az epoxi gyantát, így már fekete lesz majd az átitatott rovingszövet. Viszont ahhoz, hogy a fekete ne keveredjen a víztiszta gyantával meg kellett várnom, hogy kikeményedjen az előző réteg. A hajlatokba és X alakban négy cm széles üvegszalagot raktam, hogy adjon egy kis plusz merevítést az ablaknak. 

A méretre vágott szalagok.

Bekevertem a gyantát, hozzákevertem a színezőt és elkezdtem vele dolgozni.

Megerősítettem az egyetlen hajlatot

Megerősítve

A hátsó rögzítési ponthoz vágtam szintén két darab szalagot, hogy azt is megerősítsem egy kicsit.

Hátsó pont megerősítése

Ezután jöhetett a következő réteg üvegszövet. Az első karbon réteg sávolyszövésű volt, azért üvegszövetből zsákszövésűt választottam. Ezzel növeltem a szilárdságot.

Zsákszövésű üvegszövet

Ezután átitattam fekete gyantával a szövetet.

Üvegszövet átitatva fekete gyantával

Jól látszik a különbség a szövet és a fekete gyantával átitatott szövet között. Utolsó lépésként következett az X.

X merevítés

Külső réteg kész

24 órás száradás után már ki is tudtam venni a sablonból. Betoltam az ékeket a sablon és a karbon közé, majd kompresszor segítségével levegőt fújtam a két réteg közé.

Szétválasztás

És íme az eredmény. Kicsit rojtos, kicsit foltos, de az enyém :)

Formából frissen kiszedve

Másik szögből fotózva

Gyorsan körbevágtam, hogy fel tudjam próbálni a Sunnyra.

Körbevágva

És igen! Végre valami kézzelfogható, még akkor is, ha tudom, hogy rengeteg meló lesz ezzel a darabbal, mire a végleges helyére kerülhet.

Felpróbálva

Jelen állapotában 690 gramm az ablak, ami picit többre sikerült, mint szerettem volna, de a tervezett maximum másfél kilós karbon ablakot (1 kilósat szeretnék, de számításaim szerint több lesz egy pár dekával) nem veszélyezteti. Jövő héten tervek szerint már a kevlár belső oldallal is szolgálhatok, sőt ha minden jól megy készre is tudom szerelni addigra.

Versenyautó születik 10 – Jobb hátsó oldalsó ablak sablon

Amíg a beömlő sablonja a sárvédőé mellett várja a teljes kikeményedést, újfent sablont készítettem. A jobb hátsó ablak sablonját. Hogy miért? Ugye három ajtós a kasztni, tehát nincs hátsó oldalsó ajtó. Ablak viszont van, ráadásul nyitható. A „B” oszlopnál 2 ponton van rögzítve, hátul viszont egy füllel nyitható nagyságrendileg öt centire. Az üveg maga 3,2 kg, ebből szeretnék faragni. A polikarbonát lemez jó megoldás lenne, ha nem ragaszkodnék a nyithatósághoz. Biztos felvetődik bennetek a kérdés, hogy miért karbonból, hiszen azon még ki se lehet látni. A háromajtós mivolta miatt a két oldalsó ajtó hosszú, ezért a „B” oszlop is hátrébb van, mint egy négyajtós modellen. Ha normálisan be vagyok kötve egy ötpontos övvel, akkor esélyem sincs kinézni azon az ablakon. A puding próbája az evés, így hát nekiugrottam. Az ablak kiszerelésével is meggyűlt a bajom. Egy menetes szár tövében egy 10-es kulccsal oldható anyával volt rögzítve az üveg. Mivel a menetes szár közel tíz centi hosszú volt, semelyik szerszámommal nem fértem az anyához. Elugrottam az egyik barkácsáruházba és vettem egy csőkulcsot. A megfelelő szerszámmal két perc alatt kikaptam a helyéről.

A szóban forgó üveg

Az üveg egy „U” alakú alumínium profilba van beleragasztva. Megpróbáltam kiszedni belőle, de nagyon nem akartam feszegetni, nehogy elpattanjon az üveg. Maradt tehát az a megoldás, hogy az alumíniummal együtt kerül sablonozásra. A profil és az üveg között volt egy nagyobb rés, ahova ha befolyik a gyanta, tuti nem tudnám kivenni a sablonból. Ezért lefóliáztam a kérdéses részt.

Üveg lefóliázva

Fólia közelebbről

Következő lépés ismét a tálca elkészítése volt a többi sablonhoz hasonlóan. 

Plexiragasztás hátulról

Ezen a képen végre látszanak a plexik is

A hátsó rögzítési pont helyét is el kellett tüntetnem.

Itt is plexivel dolgoztam

A plexi lapok szélére jöhetett a „korlát”, ami megakadályozza a gyanta lefolyását. Mivel az üveg 4 mm vastag, a széle és a plexi lap között kellett építenem egy pici „rámpát” hogy ne olyan nagy szintkülönbséggel lépjen majd be a karbon a sablonba. Ezt szintén hotmelt rudakból olvasztottam. 

Gélezéshez előkészített sablon

Formaleválasztózás után a következő fázis a szerszámgél felhordása volt.

Gélezve

Másfél órás száradás után jöhetett a poliésztergyanta és az üvegpaplan kombó. Mivel a beömlő sablon is igencsak merevre sikerült, ebbe sem raktam üvegszövetet, csak paplant. A nagyobb töréseknél és a széleknél először megint széttépet üvegpaplant használtam. 

Széttépett üvegpaplan darabok a száradófélben lévő gélre szórva

A kész sablon

24 órás várakozás után jöhetett az eredeti üveg kiszedése a sablonból.

Sablon belső oldala

Aki jobban megfigyelte az első (gélezett) képet, láthatta, hogy a matrica és a rajta lévő gélréteg összeráncosodott, behullámosodott.

A megkeményedett behullámosodott gélréteg

A hullámosodás oka nem más, mint a térhálósodás közben bekövetkező hőfejlődés. Mivel a magenta színű fólia egy autódekoráláshoz használatos 3D-s fólia volt, hő hatására behullámosodot azon a részen, ahol levegő volt mögötte. Nagy dráma nem történt, csak adott egy kis plusz munkát. Mivel ez a rész az eredeti üvegen nem létezik (itt van illesztve az üveg az alumínium profillal), olyanra formálhattam, amilyenre csak akartam. Az érintett rész két oldalát leragasztottam maszkolószalaggal, a „fog” alakú képződményeket pedig lecsiszoltam.

Két oldal leragasztva maszkolószalaggal 

Csiszolás közben

A lecsiszolt rész

Ezután szintén maszkolószalaggal kiragasztottam a sablon hasznos részét (az üveg széléig tartó rész).

Körberagasztva

Közelebbről

A maszkolószalagtól jobbra eső rész a hotmelt rudak lenyomata. Ezt is lecsiszoltam, de előbb körbevágtam és lecsiszoltam a sablont, hogy ne vagdossa össze a kezem.

Sablon körbevágva, lecsiszolva

Hullámos részek lecsiszolva

A lecsiszolt és lemosott sablon, még vizesen

Száradás után újra kimaszkoltam a sablon széleit, valamint az ominózus ragyásodott, de már lecsiszolt részt.

Kimaszkolva

Maszkolás közelről

Ez a maszkolás ahhoz kellett, hogy a visszacsiszolt részek gélezés után szép egyenes széleket alkossanak. Jöhetett újra a gélezés. 

Gélezve, a ragyás résznél már a szalag lehúzva

Gélezés után még frissen leszedtem a maszkolószalagokat. Szép, egyenes széleket kaptam, amiből majd nagyobb eséllyel fogom tudni kivenni a végterméket. 

Kész a gélezés

Javított részek

Jövő héten elkezdem a karbonozást, mert kicsit unom, hogy csak sablonokat csinálok és nincs kézzel fogható eredmény. Mivel ez az ablak lényegében egy sima lap, nem várom meg a teljes kikeményedést, hanem egyből nekiugrok a szénszálnak az epoxi gyantával.