Előző posztban vázoltam, hogy ez egy maratoni hosszúságú rész lesz. Szinte biztos, ugyanis az eddigi történéseket több, mint 100 fotón örökítettem meg.
Kezdjük ott, hogy mi az az ősminta?! Az a tárgy, amit le szeretnénk másolni. Az anyaga lehet fa, fém, gipsz, beton műanyag, kompozit, vagy bármilyen felület, amit formaleválasztózás után „másolni” lehet. A tömege is lényegtelen, hiszen a végleges kompozit anyaga határozza majd meg a végleges tárgyunk súlyát. Magát, a légterelő ősmintáját három részből fogom kialakítani, majd a végén egyesítem őket. Az egyik része a tényleges légterelő rész, ami vízszintesből indul és folyamatosan emelkedik a lökhárító tetejéig. A másik a képen jól látható sárga függőleges rész, a harmadik pedig a rögzítést szolgáló része, ami pontosan illeszkedik a lökhárítóra.
Az légterelő rész okozta a legtöbb álmatlan éjszakát. Próbáltam az otthoni szemetest másolni, hiszen az elsődleges terv az volt, hogy egy lényegében „L” alakú tárgy két oldaláról mintát veszek. Annyi volt a kikötés, hogy az „L” alak találkozásánál le legyen gömbölyítve a tárgy. A szemetesünk kiváló lett volna rá, de gyorsan elvetettem az ötletet, hiszen akkor egy X fokos szögben álló egyenes valamim lenne a folyamatos emelkedés helyett. Írás közben találtam egy jó hasonlatot. A légterelő lényegében úgy néz ki, mint egy síugró sánc, csak funkcióját tekintve pont fordítva közlekedik majd rajta a levegő, mint ahogy síugrók lesiklanak. Szóval adott ez a sísánc szerű izé, amit valahogy ki kellene alakítani. Első körben leültem a lökhárító elé, fogtam egy nagy papírt, egy ollót, néhány kelléket magam körül és a kartont addig vagdostam, míg egy értelmesnek tűnő alakzatot nem sikerült összehoznom.
 |
| A kezdet |
 |
| Alakul a forma |
 |
| A helyére próbálva |
 |
| Természetes közegében |
Napok teltek el mire megtaláltam a keresett formát, majd addig nézegettem, hogy rájöttem, ez még mindig nem az. Mindenesetre közel voltam hozzá, a 3. variációval.
 |
| Alakul |
Az első résszel nem voltam elégedett csak, az emelkedése és a felmenő rész szélessége is jó volt, így ezt a meghajtott papírlapot 3D-s formába kellene önteni. Egy kartonlap segítségévél lemásoltam az ív formáját, így jöhetett az agyalás, miből alakítsam ki.
 |
| Agyalás közben |
 |
| A végleges ív, szaggatott vonallal jelöltem, meddig kell vízszintesnek lennie |
Nem vagyok elveszett gyerek, de sokat agyaltam, mire jó mederbe terelődtek a gondolataim. Nyomdában dolgozom, ezért hozzájutottam használt alumínium lemezekhez, melyek tökéletesek lesznek a sísánc negatív formájának kialakításához. Mert ugye ezt a formát negatívba kell kialakítanom, azaz vízszintesből indul, aztán meredekebben lefele indul. Arra jutottam, hogy a műhelyben talált pozdorjából vágtam két függőleges oldalt, amire rátűztük (köszi fater a segítséget) a formaleválasztózott alumínium lemezt.
 |
| A két oldalsó rész bejelölve |
 |
| Mindkét oldal szintbe csiszolva |
 |
| Talp szerűség fabrikálva, hogy meg is álljon valahogy a tákolmány :) |
 |
| Formaleválasztózás, hogy már ne a sáncon kelljen |
 |
| Van egy hajszálvékony gyártási szám a lemezen, kíváncsi leszek, ez mennyire fog előjönni később |
 |
| Feltűzve a lemez |
 |
| Na valami ilyesmit kéne csinálni |
A jobb és bal oldali légterelőhöz is jó lesz ez az építmény, mindössze csak a kartonból vágott mintát kell megfordítani és kész is a jobbos. Építettem egy kis tálcát maszkolószalagból, amitől a gyanta majd nem folyik le, majd jöhetett a poliészter gél és kis idő elteltével a laminálás.
 |
| Tálca a helyén |
 |
| Poliészter gél a helyén |
Nagyjából 1 órás száradás után – mikor az ujjlenyomatom benne maradt, de már nem fogta meg az ujjam – kezdhettem a laminálást.
 |
| Ujjlenyomat próba |
 |
| Kész a laminálás |
Másnap felrajzoltam rá a sablonomat, majd eszembe jutott, hogy még az elején módosítani kellene.
 |
| A vízszintes rész végét jelenti a fehér vonal, illetve rá van már másolva a minta is |
 |
| A két karton egymáson, az alsó (barna) az új forma |
Felrajzoltam a javítást a kompozitra, majd levettem a lemezről és körbevágtam.
 |
| A javított sablon |
 |
| Végre levehettem a formáról, jól sikerült |
 |
| Íme a sorozatszám negatívban :) |
 |
| Körbevágva |
 |
| Másik szögből fotózva |
Egész jól sikerült így gyorsan felpróbáltam a helyére.
 |
| Először csak a műhelyben |
 |
| Aztán az autón is |
Szuper lett, ilyet akartam. Következő lépésben a lökhárítóra illeszkedő rész kialakítása volt a cél. Ehhez le kellett formaleválasztóznom a lökhárító két végét. Ha már a balost csinálom, egy lendülettel a majdani jobbosét is megoldom.
 |
| Formaleválasztózás |
Formaleválasztózás után gyurmával eltüntettem a vonószem helyét, felraktam a lököst az autóra, majd jöhetett a gélezés és a laminálás. Igen ám, de az autó fönt állt, a lamináláshoz pedig le kellett állnom a műhely elé. A probléma itt kezdődött. A riasztó nem akart kommunikálni a saját távirányítójával. És mivel anélkül nem indul az autó, ki kellett szerelni a riasztóközpontot a Pulsarból. Laci barátom aki történetesen a szomszédban lakik, egy kb három és fél órás meló árán sokerrel kiszerelte a központot. Ezer köszönet Laci!
 |
| A Mester munka közben |
 |
| Így legalább már beindult |
 |
| Hátulról kezdtem a foltozást |
 |
| Az ominózus rész, amit el kell tüntetni |
 |
| Gyúrmázás elnagyolva |
 |
| Kicsit megigazítva |
 |
| A célnak megfelel |
 |
| Lökhárító a helyén |
 |
| Gélezve |
 |
| Jó lesz ez :) |
 |
| Laminálás után oldalról... |
 |
| ... és szemből |
Másnap levettem a lökhárítóról a formát, levágtam a fölösleges sorjás részeket, majd visszapróbáltam a helyére.
 |
| Volt némi aggódás a levétel közben... |
 |
| ... de jól sikerült mindkettő |
 |
| Éles, sérülést okozó részek levagdosva |
 |
| Visszarakva a helyére |
Most jöhetett a már elkészített sánc, melynek a vonalát jelölnöm kellett a függőleges részen, hogy levághassam valahogy.
 |
| Pozicionálva, bejelölve |
 |
| Ennyi maradt abból a nagy izéből, de sebaj, mert a végén ennek a fele se kell majd |
Visszaraktam az autóra, újra beállítottam a légterelőt végleges pozíciójába, majd alulról hotmelt és ongrofoam segítségével rögzítettem a két elemet egymáshoz.
 |
| Végleges ív, jöhet a légterelő |
 |
| Megtámasztva, fixálva |
Következő lépésben a két elemet kellett úgy összehoznom, hogy az úgy nézzen ki, mintha mindig is egyetlen darabból lenne. Ehhez kiragasztottam a légterelő szélét, majd poliészter gittel kihúztam a rést. Elől a légbeömlőhöz kicsit rá kell vezetnem a légterelőt, ezt is gittel oldottam meg.
 |
| A találkozási pont |
 |
| Kimaszkolva, hogy ne kenjem össze túlságosan a légterelőt |
 |
| Gittelve |
 |
| Maszkolószalagok nélkül, végleges pozícióban |
Levettem az autóról, megcsiszoltam a gittelt részt, majd 2 réteg üvegpaplannal és némi poliészter gyantával megerősítettem a hátulját.
 |
| Megcsiszolva |
 |
| Közelebbről |
 |
| Másik szögből |
 |
| Üvegpaplan darabok méretre vágva |
 |
| Gyantával átitatva |
Ez is kész, már csak a harmadik elem, azaz a függőleges légterelő rész van hátra, valamint az egyesítés és egy kis csinosítás. Csináltam egy sima egyenes lapot, egy üveglap segítségével. Formaleválasztóztam, géleztem, lamaináltam. Poliészter gélt, gyantát, illetve üvegpaplant használtam.
 |
| A maszkolószalag által határolt terület formaleválasztózva |
 |
| Gélezve |
 |
| Négy réteg 300-as üvegpaplan poliészter gyantával laminálva |
Másnap levettem az üglapról, és újra indulhatott a modellezés. Maszkolószalaggal rögzítettem a légterelőt az autón, majd karton és olló segítségével eljutottam a végleges formához.
 |
| A felület minden esetben megegyezik az ősminta felületével. Jelen esetben ez egy üveglap volt |
 |
| Tükörnek is elmenne... |
 |
| Első próba |
 |
| Kicsit megvagdosva |
 |
| Felülről |
A kartont, azaz a mintát átrajzoltam a kompozit lapomra, majd egy kicsit kibővítve kivágtam. A kibővítés a rögzítés miatt kell.
 |
| Bővítéssel együtt körberajzolva |
 |
| Kivágva |
Újra felpakoltam az autóra, beállítottam a függőleges elemet is, majd alulról hotmelt és ongro segítségével ezt is fixen rögzítettem.
 |
| A végleges forma |
A függőleges lap nem fog se elől, sem pedig hátul kilógni, az csupán a sablonozásnál fog nekem egy kis segítséget nyújtani.
 |
| Az autóról levéve |
 |
| Hátulról, jól láthatóak a rögzítési pontok |
Nem maradt más hátra, mint a két elem találkozását egyesítenem poliészter gittel. Bevittem a műhelybe, kicsit felérdesítettem és megcsiszoltam a felületeket, majd egy 5 forintos érmével elkezdtem kialakítani a megfelelő rádiuszt.
 |
| Pici rés, amit el kell tüntetni |
 |
| Érdesítve |
 |
| Kimaszkolva, gittelve |
 |
| Maszkoló nélkül |
 |
| Felpróbáltam a helyére :) |
Az ötös érme mégis csak kicsinek bizonyult, ezért kerestem egy ötvenest a tárcámban, ami már tuti jó lesz.
 |
| Maszkolva, kihúzva |
 |
| Maszkoló nélkül |
Én mondtam, hogy hosszú lesz... ;)
