Az előző posztban kicsit átalakítottam a hátsó lökhárítót. Ma a sablonozás előkészítéséről és a kétrészes sablon első felének elkészítéséről olvashattok.
Két vagy többrészes sablont akkor érdemes használni, ha a másolni kívánt elem negatív töréseket is tartalmaz. Ha egy ilyen elemre csak simán felhordanám a rétegeket, a végén nem tudnám levenni a sablont az elemről. Ezért valahova az elem síkjára merőlegesen egy „tálcát” kell építeni, ami a két sablon illesztési felülete lesz. A sablont két lépesben kell elkészíteni, és a végén elvileg szétszedhető lesz. Sokat agyaltam azon, melyik irányba osszam két részre a sablont. Ha keresztbe osztanám két részre (nevezzük bal és jobb oldalnak), akkor nagymértékben megkönnyíteném az elem kivételét a sablonból. Ehhez viszont úgy kellene „körbekennem” a lökhárítót, hogy az kvázi a levegőben lebegne. Vagyis valahogy mindenképpen ki kellene támasztanom, de belülről, hogy minden külső részéhez hozzáférjek. Mivel egy flexibilis műanyagdarabról beszélünk, ezt nehezen kivitelezhetőnek ítéltem így a másik irányban (alsó és felső) részre osztottam a sablont. Így a lehető legstabilabban feküdhet az asztalon, amíg körbekenem. Ettől azt remélem, hogy a deformálódást a lehető legkisebb mértékre csökkentem.
Első lépésben kiválasztottam azt a vonalat, amely mentén egy tálcát építek a lökhárító síkjára merőlegesen.
 |
| A maszkolószalag felső részéhez építem a tálcát |
És itt jött az első probléma. A lökhárítón egyetlen egyenes rész sincs. Minden oldalról gömbölyű. Így tehát a szokásos plexiből nem tudtam tálcát építeni, mert rengeteget kellett volna vagdosni. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy ongrofoamból, azaz habosított PVC-ből építem a tálcát. Ezt is apróra kellett vágnom, de ezt sniccerrel könnyedén tudom vágni. 10×10 centis darabokat vágtam és hotmelt ragasztó segítségével a maszkolószalag tetejéhez igazítottam. Kerestem egy dobozt, aminek a magassága pont a vonalnál volt, így míg megkötött a ragasztóm a dobozzal támasztottam meg az ongródarabokat.
 |
| Ongró feldarabolva |
 |
| Épül a tálca |
 |
| A nagyja kész |
A „kanyarnál” még kisebb darabokkal és a végén egy háromszöggel dolgoztam.
 |
| Kész a választó tálca |
 |
| Az egész egyben |
Hogy a gél és a gyanta ne tudjon lefolyni az ongró darabok között, maszkolószalaggal ragasztottam le a réseket.
 |
| Maszkolószalaggal leragasztva |
Egy darab ongróra kétoldalas ragasztót ragasztottam, majd egy kör alakú stancszerszámmal kistancoltam hét darab korongot. Ezek a sablon két részének pontos illesztését fogják meghatározni.
 |
| Korongok kistancolva |
Felragasztgattam a tálcára és ezzel az illesztőtálcával el is készültem.
 |
| A tálca az illesztőkorongokkal |
Hogy a tálcám bírja a strapát kis négyzeteket vágtam szintén habosított PVC-ből, majd fejjel lefele fordítottam a lökhárítót és megtámasztottam a tálcát némi hotmelt segítségével.
 |
| Ilyen darabokkal támasztottam meg a tálcát |
 |
| Tálca megerősítve |
Visszafordítottam a lökhárítót és a felső széléhez is építettem egy tálcát.
 |
| Végre nagyobb darabokkal dolgozhattam |
A két oldalát is ongróval egészítettem ki.
 |
| A vége is lezárva |
A felső részen az ongrókat egy vékony plexivel kötöttem össze, mert elég nagy szintkülönbség volt.
 |
| Az utolsó darab is a helyén |
 |
| Formaleválasztózásra készen |
Eddig szemi permanens formaleválasztót használtam, de nehézkes a beszerzése, viszonylag drága és ha nem fogy el, akkor levegő hatására képes hamar „megdögleni”. Ezért egy PVA (Polyvinyl alcohol) alapú formaleválasztót alkalmaztam. Ez lényegében vízben oldódó műanyag. Folyadék, ami levegő hatására megszilárdul (műanyaggá válik). Ehhez a felülethez sem a poliészter, sem pedig az epoxi gyanta nem tapad hozzá. Ha mindent jól csinálok, akkor a végén egy vékony rétegként lehúzható filmet képez a lökhárító felületén. Ez a vékony filmréteg is „sokkal” vastagabb, mint az eddig használt formaleválasztó. A felület apró hibáit egy picit tompítja, amire most szükségem is van, ugyanis a lökhárító elég karcos és viharvert volt. Felszívtam a PVA-t egy nagy fecskendővel, majd a lökhárítóra folyattam, ahol egy ecset segítségével egyenletesen elkentem.
 |
| A 60 milliliteres fecskendő |
 |
| PVA felhordása |
 |
| A nedvesség miatt kicsit összeveszett a maszkolószalaggal |
 |
| Átkenve PVA-val |
 |
| Ilyen felületet hozott létre |
Hogy azért megnézzem milyen réteg lesz a lökhárítón kipróbáltam egy darab ongrón a PVA-t.
 |
| Ongró lekenve PVA-val |
 |
| Sniccerrel kettévágva |
 |
| Bal oldali fátyol réteg lehúzva |
Tényleg nagyon vékony réteget hoz létre ez az anyag. Arra kell vigyázni, hogy víz már nem érheti. Nedvesség hatására ugyanis a filmréteg egy pillanat alatt feloldódik, és nem fogja elérni a kívánt formaleválasztó hatást. Bekevertem és ecsettel felkentem az első réteget, ami nem más, mint egy poliészter szerszámgél. A gyantánál sűrűbb, kitölti a legapróbb részeket is, de nem folyik le, még fejjel lefele sem csöpög. Kicsit meguntam a fekete lökhárító fekete sablon és fekete kompozit végtermék kombót, ezért a szerszámgélt pirosra színeztem. Poliészter színezőpasztát adtam a gélhez és már kenhettem is a lökhárítóra.
 |
| Szerszámgéllel lekenve |
Másfél órás száradás után a kényesebb részekhez üvegpaplan darabokat és üvegszál vagdalékot szórtam.
 |
| Ezen a képen látszik jól a piros szín, a többin kicsit narancssárgás |
Innentől nem tudtam fotózni, mert haladni kell a laminálással. Dzsuvás és folyamatos meló. Poliészter gyantával átitatott üvegpaplannal borítottam be az elemet.
 |
| Ezzel elkészült a sablon alsó része |
 |
| Közelebbről |
Ennyi fért a mai posztba. Jövő héten megfordítom a lökhárítót, leszedem a felépített tálcát, leformaleválasztózom az új tálcát és a lökhárító másik felét, majd azt is belaminálom poliészter gyantával.
