Hol is kezdjem... Sok a meló, sok a teendő, de csinálom, mert csinálni akarom. Néha jó volna pihenni, de lebeg a cél a szemem előtt és ez ösztönöz. Nem kicsit, nagyon! Szóval megint haladtam, a lehetőségekhez képest sokat. A mai posztban az ajtó külső sablonozásáról és a belső oldal előkészítéséről olvashattok.
Az előkészített ajtóra első lépésben a pirosra színezett poliészter gélt kentem fel. Eddig minden sablont egy rétegben géleztem. Működött, de Dani javaslatára most kétszer gélezek, mert így „illik”. Szóval ecsettel felhordtam az ajtóra a gélt, majd másfél órára magára hagytam, hogy megfelelő állagúra keményedjen a gél.
|
Első gélréteg |
|
Maradt egy kis gél, így beleírtam, hogy „Sunny” |
|
Pontosan ugyan úgy néz ki a 2. réteg után is, csak vastagabb a gél |
A nagyobb törésekhez széttépet üvegpaplant szórtam, a széleihez pedig üvegvagdalékot. Ezek jobban felveszik a formát, mint a préselt üvegpaplan.
|
A hosszabb szálak a széttépett üvegpaplan darabok |
|
A rövidebb szálú pedig az üvegvagdalék |
Sima, színezetlen poliészter gyantával folytattam a laminálást. Két, néhol három réteg 300 grammos paplant használtam. Folyamatos és mocskos meló, ezért nem tudtam sok képet csinálni.
|
Első réteg után |
|
Második réteg után |
Vettem pár méter villanyszereléshez használatos csövet, aminek segítségével merevebbé tettem a külső sablont.
|
A paplanok alatt vannak a csövek |
|
Gyantázás után |
|
Másik szögből |
Másnap megfordítottuk a sablonozott ajtót és elkezdtem leszedni róla a tálcát és a maszkolószalagokat.
|
Megfordítva |
|
Bontás közben |
A hotmelt ragasztó formáját is pontosan másolta a gél, ezért egy „tarajos” felület jött létre a hotmelt eltávolítása után. Ezt lecsiszoltam, majd az ajtó szélénél újra feltöltöttem hotmelttel.
|
A hotmelt nyomai |
|
Lecsiszolva |
|
Hotmelttel feltöltve |
A tálca két oldalára építettem egy korlátot maszkolószalagból, hogy a gyanta véletlenül se folyhasson le. A másik két oldalra nem kellett, mivel homorú az egész sablon.
|
„Korlát” felépítve |
Következő lépésben jöhetett a formaleválasztózás. A külső oldalhoz hasonlóan most is a szemi-permanens leválasztót használtam. Három rétegben felhordtam, majd fényesre dörzsöltem a viaszos réteget.
|
A matt formaleválasztó réteg |
|
Fényesre dörzsölve |
A formaleválasztózás minden bizonnyal sikerült, hiszen a megfordítás hatására már az ablaknál látszik, ahogy le akar válni a sablon az üvegfelületről.
|
A felső részen már kezd elválni a sablon az üvegtől, jól látszik a vonala |
Nem maradt más hátra, mint a gyurmázás. Az üveg környékén hatalmas rés tátong, a tükörnél is van mit eltüntetni, azzal kezdtem.
|
A kitöltendő rés |
Alufóliával kitömtem a nagyját, majd a gyurmával elegyengettem a tetejét.
|
Alufóliával kitömve |
|
Gyurmázva |
A képeken látszik egy másik eltüntetendő rész is, a gumitömítés abba a „C” alakú résbe van beledugva gyárilag. Ha oda befolyna a gyanta, akkor soha nem tudnám levenni a sablont az ajtóról. Ezért azt szépen kitöltöttem gyurmával.
|
Közelebbről |
|
Kitömve gyurmával |
|
Sniccerrel levágva |
|
A mellette lévő rés is eltüntetve |
Az üveg környékét hagytam a legvégére. Ettől tartottam a legjobban. Több, mint 2 centi a hézag, amit el kell tüntetnem úgy, hogy kulturáltan nézzen ki. Vágtam egy csík habosított PVC-t, hogy minél kevesebbet kelljen gyurmáznom. A résbe raktam, majd elkezdtem feltölteni és a végén egy késsel kialakítottam a végleges formát.
|
Az ongró és és egy kevés gyurma a rögzítéshez |
|
Feltöltve |
|
Nem teljesen függőleges, hogy ki tudjam venni a sablonból |
|
Másik oldal |
|
Szerintem egész jól sikerült |
Nagyon zsíros a gyurma, ami rengeteg foltot hagyott. Vegyszerekkel nem mertem nekiugrani, nehogy lemarják a formaleválasztó réteget.
Ezennel az ajtó elő van készítve a belső oldal laminálásához.
|
Jöhet a gélréteg |
Ha minden jól megy, akkor a jövő héten a belső oldal sablonozásáról olvashattok és ha minden klappol, akkor szét is fogom tudni nyitni a külső és belső sablont, amik közül sérülésmentesen ki fogom tudni emelni az ajtót.