B.Ú.É.K!
A két ünnep között végre lett volna egy kis időm az üléssel foglalkozni. De valami gümőkór ledöntött a lábamról. Semmi komoly, de ahhoz elég volt, hogy ne tudjak menni karbonozni. Ágyban fekve a szarabbnál szarabb filmek között úgy döntöttem, akkor írjunk egy kis blogot. Van miről, mert mostanában nem nagyon írtam.
Utsó posztban az ülés ősmintájának végső simításairól olvashattatok, eljött hát a sablonozás ideje. Előkészítettem mindent, amire szükségem lehet és nekiláttam. Előszőr egy poliészter gélréteget kentem az ősmintára. Előre megfontolt szándékkal középszürkére színeztem, hogy a fekete ülésre kenve is lássam mit csinálok, és ha kész a sablon, utána is fekete cucc megy bele a karbon révén. A gélréteg után jöhetett a poliészter gyantával átitatott üvegfátyol, majd több réteg üvegpaplan, végül egy kis merevítés a biztonság kedvéért.
|
Laminálásra fel! |
|
Gélréteg felkenve |
Akkor lehet folytatni a folyamatot, amikor hozzáérve az ujjlenyomatom látszik, de a kezem már nem lesz géles.
|
Lehet folytatni |
|
Vékony üvegfátyol a helyén |
|
Első réteg üvegpaplan a helyén |
|
További üvegpaplan rétegekkel és extra merevítéssel |
Innentől már csak egy napot kellett várnom és lehetett kicsomagolni. Pikk-pakk, az ősmintát kipantitom és mehet bele a karbon. Aha... Ugye sejtitek? Akárhogy feszegettem, nem tudtam kipattintani a sablonból. Össze-vissza vagdosott. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy a sablon maradjon egyben, majd kitalálok valamit, az ősminta már nem érdekelt. Küzdöttem, mint fél malac a jégen. Közben azon agyaltam, hogy jó-jó, hogy megmentem a sablont, de ha a sablonból az ősminta nem jön ki, akkor a végleges ülés se akar majd kijönni a sablonból?!
|
Az ongró keretkönnyen lejött, aztán kezdődött a küzdelem |
|
Közben a sírás kerülgetett... |
|
Lassacskán lebontottam az egészet |
|
Ez már egyben lejött, valahol itt lesz a probléma.... |
|
A sablon így már egész jól néz ki |
Vajon miért nem jött ki? Két dolgon járt az agyam. Ha negatív hajlat van benne, az tud ilyet okozni vagy a formaleválasztó. Szemipermanens formaleválasztót szoktam használni, de most PVA alapút használtam. Lehet ez volt a hiba? Megvizsgáltam a sablon „comb” részét, ahol igazán nagy ellenálás volt.
|
Vajon ez volt a probléma? |
|
Mindkét oldal homorú volt, így ezt ki kellett javítanom |
|
Poliészter gittel feltöltve |
|
Aztán kentem rá egy kis poliészter gélt |
|
Végül simára csiszoltam |
Nem kevés időt vesztettem ezzel a bónuszkörrel, de a biztonság kedvéért azon gondolkodtam, hogyan lehetne kétrészessé alakítani az egyrészes sablont. Mivel nem kevés pénzösszeg van csupán az alapanyagokban, nem szeretném, ha egy drága hulladék lenne a projektből. Így hát csak az maradt, hogy kettévágom és kétrészessé alakítom sablont.
|
Az elképzelés |
Arra jutottam, hogy a pirossal rajzolt részre állítok egy – az ülőlapra merőleges – sablont, a tövénél levágom a sablon elejét, majd a összeillesztve a másik oldalára is csinálok valamit, hogy össze tudjam csavarozni valahogy. Ú, ez annyira bonyolult, hogy leírni se tudom normálasian, beszéljenek ikább a képek...
|
Az előző képen pirossal rajzolt terület |
|
A másik oldala formaleválasztózva, gélezve és üvegpaplannal megerősítve |
|
Az ongró eltávolítása után |
Ezen a képen már látszik, hogy az új szürke rész tövénél kell kettévágnom a sablont. Viszont utána ugyan ebbe a pozícióba vissze kell tudnom állítani, míg a másik sablonrészre is kreálok egy ilyen „falat”. Építenem kellett egy maszzív keretet, hogy vágás után is stabilan pozícióban tudja tartani valami.
|
Ez lett belőle, jöhetett a vágás |
|
Kettévágva |
|
Egész jó lett az illesztés
|
Vágás után újra összeállítottam a segédkeretet és jöhetett a sablon másik felének illesztési „fala”. |
Formaleváasztózás, gélezés és több réteg üvegpaplan után |
Újra egynapos idegörlő várakozás következett. Másnap lebontottam a segédkeretet, sűrűn kifúrkáltam és csavarokkal erősítettem őssze a két fél sablont, majd levágtam a fülösleges részeket.
|
Kifúrkálva, összecsavarozva |
|
Körbevágva |
Most ugrik a majom a vízbe! Szétcsavaroztam a két oldalt és most előszőr elválasztottam egymástól a két felét a sablonnak.
|
Siker!!!! |
Most hogy ez is megvan, a sablon belső oldalát kellett újra széppé varázsolni. A két fél találkozásánál lesz egy vonal, de ez a végleges ülésen nem látszódhat meg. Kicsit lecsiszoltam, géleztem és szintbe csiszoltam az illesztést.
|
Egyik oldal formaleválasztózva, másik oldal megcsiszolva |
|
Gélezve |
|
Tökéletesen összecsiszolva az illesztésnél |
|
Így lesz bontható szétcsavarozás után |
Ez reményeim szerint abban fog segíteni, hogy a kész karbonról – sablon kettébontása után – könnyebben ki fogom tudni emelni a végleges ülést. Egy elég nagy kitérő után (feltöltöttem a combrészt és kétrészessé alakítottam a sablont) úgy érzem, mindent megtettem annak érdekében, hogy ez sikerülhessen...