2014. június 30., hétfő

Versenyautó születik 60 – Csomiajtó „célegyenes ráfordító”

Az utolsó posztot úgy fejeztem be, hogy a mai írás története elég képlékeny. Ez így is maradt. Három témakör is adódott, amiről publikálhatnék. Az egyik a géptető javítása. A másik kicsit izgisebb :) Úgy döntöttem, hogy az éves nyári  Toyotaclubos találkozóra összelegózom az 1.4-est. Nekünk teljesen mindegy milyen autód van, nem nézünk le a márkaválasztásod miatt. Gyere és 1-1 gyors autóba mindig be lehet ülni egy gyors kör erejéig. Családias hangulatban várunk július 19-én a Kakucsringen. 

Gyertek minél többen!
Mivel ezzel sem lettem kész, egy harmadik történetről fog szólni a mai írás. Elég időt hagytam a csomiajtó lakkozásának hogy kikeményedjen. És mivel Kakucsra szeretném felrakni az 1.4-esre a már meglévő kompozit elemeket, tempóznom kell azzal is. Nem a súlycsökkentés lesz a cél a kis Sunnyn, hanem hogy kipróbálhassam haladósabb tempónál is az általam készített elemeket. Amolyan tesztfélének szánom. Aki lemaradt volna a hónapokkal ezelőtti csomiajtós posztokról, elárulom, hogy le lett lakkozva, de a kézi laminálással készült karbon tele van apró, akár mikroszkopikus méretű légbuborékokkal. Ezeket a „gödröket” ha lekened gyantával, vagy lelakkozod, akkor a pici lyukakból szinte krátereket csinál. Minél vastagabb a lakk, annál nagyobb lesz a mélyedés. Ez történt nálam is. Csillogott-villogott, mint a Salamon töke, de a látványon rengeteget rontott a sok felületi hiba.

Picit távolabbról szépen néz ki...
...közelebbről viszont tele van felületi hibával :(
Több fényezővel is beszéltem, hogy hogyan lehet orvosolni, de aki vágta a témát, csak mosolygott. A megoldás: egyesével fogpiszkálóval bepöttyözni az összes lyukat kétkomponensű lakkal, visszacsiszolni a felületet és újra telibe lakkozni. Mondanom sem kell, hogy a gödrök száma több, mint 1000. Sziszifuszi munka, de ha már egyszer megmentettem a felületet a fekete fényezés elől, akkor még egy sanszot kap, hogy karbon mintás végeredmény legyen. Elballagtam tehát fogvájóért. Dani barátom, aki lakkozta az ajtót adott ugyan olyan lakkot és edzőt, mint amivel Ő fújta. Előkészítettem a terepet, majd vadul nekiálltam a pöttyözésnek. Itt is a fizika volt az úr, csak vízszintes felületen maradnak meg a pöttyök, azaz ha mondjuk négy részből meg tudom oldani, akkor az minimum öt napot vesz igénybe száradással együtt. Viszont handicap-el indultam, ugyanis Dani még megpróbálta felpolírozni, hátha segít rajt a dolog. Ebből adódóan viszont az összes lyukba belekerült a fehér polírpaszta. Ezeket egyesével tűvel ki kellett piszkálnom. Nagynyomásúval kezdtem, ami szerencsére sokat segített, de azért tűvel át kellett rajta mennem még egyszer. 

Lecsutakolva még vizesen

Indulhat a buli
Előkészítettem a helyemet, bekevertem a két komponensű lakkot és indulhatott a buli.

Lakk bekeverve
A tetejével kezdtem...
Idegőrlő 
Másnap jöhetett az alsó része, majd további egy-egy napot vett igénybe a két oldal pöttyözése.

Jobb alsó fele
Bal oldal és a rendszám helye
Oldala
Négy napi zsibbadás után elkészült a sziszifuszi meló és bezárt a lakkolda (szerintem örökre). Dani mondta, hogy 800-as papírral csiszoljam a pöttyöket majd végül 1500-körüli papírral vizesen csiszoljam át. Az első pötty 800-assal kb. öt percig tartott. Ekkor végignéztem a tetején, majd elérkezett a pillanat, hogy újragondoljam másodszor a karbon vs. fekete fényezés történetet. Hirtelen felszoroztam ezer pöttyöt, darabonkét öt perccel számolva, majd visszaosztottam hatvannal. 83!!!!! órán keresztül csiszoltam volna, ha csak ezer pötty lett volna. Köszi, de kihagyom. Elővettem az újra haldokló – bár már egyszer garanciálisan cserélt – deltacsiszolót, majd nagyjából két óra alatt megcsiszoltam az egészet. Nagyon figyeltem, hogy a ne szedjek le a lakkból sokat, hiszen, akkor újra gödrök lesznek, ami újra szarul fog kinézni, és szívathatom magam a végtelenségig. Megcsiszoltam a tetejét, az alját, a két oldalát és végül a rendszám helyét is.

Nagyja megcsiszolva
Jöhetett a vizes csiszolás. Nekiálltam vizes 1000-es papírral, majd két kör után váltottam 1200-asra és azzal is mentem két kört. 

Vizesen csiszolva
Közelebbről
Következett a mosás és az újabb elkeseredés. Vékony vízréteg volt rajta mosás közben és már ott elkezdtek előjönni a  hibák a semmiből. 

Mosás után. A világos részek már szárazak, a sötétebb még vizes
Nem lesz így jó, újralakkozás kihúzva, újra lebeg a filler és fekete festék kérdéskör... Egyetlen utolsó esélyt adtam neki és végre valami sikerült :) Kétezres papírral mentem még két kört a felületen vizesen, majd egy darabon megpróbáltam felpolírozni. Szerencsére sikerült elég lakkréteget hagynom, így bírta a polírt. Ez lett az eredmény, engem meggyőzött. :)

Bal oldala 2000-es papírral vizesen csiszolva, jobb oldal csiszolás után polírozva
A fényes csík az ajtón a plafonon lévő neon armatúra fénye. A bal oldalon is van neon, de ott a felület miatt még nem tükröződik. Másnap felraktam az autóra, hogy át tudjam polírozni az egész ajtót. A keret körüli rész volt a lényeg, mert beragasztás után már ott nem fogom tudni polírozni. Ha bent lesz a plexi, akkor majd a keretet leragasztom, és az alsó résszel is tudok egy kicsit többet foglalkozni.

Körbe kiragasztottam maszkolószalaggal
Ajtó a helyén
Ablak kiragasztva, hogy ne verje tele dzsuvával
Polírozás on
Mára ennyi
Feldobtam rá a szárnyat
Tepsi
Maszkoló nélkül
Sokszor mondtam már, hogy alakul, de már kezd kinézni is valahogy :D
Csak az összehasonlítás kedvéért: innen indultunk...
Sok meló volt vele, és  még igényli a törődést, de szerkezetileg erős, kellően könnyű és az enyém. Bódottá :D Még be kell ragasztani a plexit, ami már elő van készítve és a ragasztó is megvan hozzá. Jövő héten – ha minden jól megy – beragasztom a polikarbonátot és összerakom az 1.4-est. 

2014. június 23., hétfő

Versenyautó születik 59 – Géptető zárak kialakítása

Most hogy a sárvédő is szerkezetkész, már be tudom pontsan állítani a géptetőt és neki tudok állni a zárak helyének kivágásához. Erről fog szólni a mai poszt. Elb@szás volt megint, de minden jó ha a vége jó...
Az eredeti elképzelés szerint haladok, azaz a gyári zárat leszereltem és egy áramvonalas, két oldalt elhelyezett zárat vásároltam, amit a WTCC-n kívül számos autósportban is használnak. 

A zár
A készletben van két darab zár, 4 darab azonos kulcs, és a zár ellendarabja, egy kifúrt végű menetes szár. Tartoznak hozzá még alátétek és csavarok, no meg egy gumicső, ami a rezgést hivatott csillapítani. Első körben meg kellett keresnem a zár helyét. Már ez sem egy egyszerű feladat. Hova rakjam, hogy még véletlenül se tudjon belekapni a szél és kettétépve a géptetőt saját útjára indulni?! Jó kérdés. A Yarison nagyjából három részre osztottam a géptető szélességét anno és a zárhídon lévő furatokba csavartam a menetes szárat. Azóta szokott emlegetni a Zoli, ha nála van az autó és bármit kell szerelni a motortérben, ugyanis a két kiálló szár (kb. 10 centire áll ki) olyan távolságban van, hogy nem tudsz behasalni közé, mert két oldalon bordán szúr. Ebből tanulva és a későbbi konfliktusok elkerülése végett :) kicsit szélesebbre vettem a figurát. A zárhíd szélső oldalától nagyjából tizenöt centire volt 1-1 furat mindkét oldalon. Addig nézegettem, hogy a géptetőn így a zár majd hova esik, míg végül jónak ítéltetett. Nem mindegy az sem, hogy a zár merre fog állni. Maga a tüske, amibe csatlakozik, nagyjából egyharmad-kétharmad arányban osztja két részre a zárat. Na de ez így már kezd zagyva lenni, mutatom mi történt...

Bal oldali menetes szár (szemből nézve)
A szár tetejére ragasztottam egy kis maszkolószalagot, megpöttyöztem fehér lakkfilccel, majd ráhajtottam a géptetőt. Így már meg is volt a pontos hely, ahol ki kellett fúrnom a géptetőt. A dupla falvastagság miatt a pöttyözést kétszer kellett meglépni. Kifúrtam a belső és a külső oldalt is, majd elkezdtem sakkozni, hogy merre álljon a zár. Megszerkesztettem a zár 1:1-es képét, majd kinyomtattam és kivágtam. Ezt már jobban el tudtam helyezni a géptetőn, mintha a zárral bohóckodtam volna.

Géptető kifúrva
Kívülről
A zár vizuális elhelyezése
A nyomat közepén kivágtam egy kis téglalapot, oda fog csatlakozni a menetes szár. Az már fix pont ahhoz képest tudtam elhelyezni a zárat. Mivel a géptető széle és a törés közé esett, ráadásul éppen hogy csak egy kicsit a középvonal mellé, úgy döntöttem, hogy hosszában lesz a zár, a kulcsos részével lefelé. Maszkolószalagokból csináltam egy kis rajzolható felületet, majd vadul elkezdtem mérni, hogy hova kerüljön pontosan a zár.

„Rajzvászon” kész
Bejelöltem a középvonalat
Nagyjából öt milliméterrel van beljebb a középvonaltól a menetes szár közepe. Középre szerettem volna rakni, viszont a zárhídon ennyivel errébb nem tudtam volna másik lyukat fúrni, így maradt a gyári furat.

Becéloztam a nyomatot
Felrajzoltam a körvonalat
És vadul nekiálltam kivágni. Na ezt nem kellett volna, ugyanis nem a külső szélénél kellett volna vágni. Error :S Még csak két ilyen zárat faragtam.... Siettem, hogy nehogy rám sötétedjen, így sikerült, majd ezt is megoldom... Persze az ideg majd szétvetett. Kivágtam a gyári méretét, bejelöltem a belső oldalon is a vágandó felületet, majd folytattam a vagdosást.

A két szélső vágást nem kellett volna.
Kivágtam a belső oldalt is, majd bepróbáltam a zárat a helyére.

Zár a helyén
Jól látszik, hogy besötétedett. A maszkolószalagot leszedtem, a csavarok helyét megjelöltem és kifúrtam, de a másik oldalt nem tudtam már megcsinálni aznap.

Furatok helyei megjelölve
Bal oldali kész
Vagyis még messze nincs kész, ugyanis ki kellett javítanom a hibát. A két vágással még mindig nagyobb szerencsém volt, mintha körbevágtam volna, de így nem maradhatott. A zár úgy lifegett a két vágás között, hogy azt két kiló fölött nem hiszem, hogy megtartotta volna. Kiszedtem a zárat, bevittem a műhelybe és gyorsan kiagyaltam a javítást.

A zár helye a két fölösleges vágással
A megoldás az lett, hogy leragasztottam kívülről szigetelőszalaggal, majd a tetejére ragasztottam maszkolószalagot. Megfordítottam a géptetőt és epoxi gyantával átitatott szénszövettel erősítettem meg az ominózus helyet.

Szigetelőszalaggal leragasztva
Maszkolószalag is a helyén
Belülről így festett
Karbon a helyén
Másnap megfordítottam a géptetőt és lehúztam a ragasztószalagokat.

Ilyen lett 
Jól sikerült a pótlás. Újra merev volt az érintett terület. A két vágásból az egyiket teljesen kitöltötte a gyanta, a másik résbe, viszont kellett még töltenem egy kis epoxit. Kikísérleteztem egy epoxi gittet, hogy tudjam javítani a géptető szélén a nagyobb egyenetlenségeket. Ebből a sirályfos-szerű anyagból kentem ide is, hogy megnézzem miként viselkedik kötés után. Csupán teszt célból, mert úgyis újra ki kell vágni a zár helyét.

Rés feltöltve, gitt kipróbálva
Másnap visszaraktam a géptetőt a helyére, nagyjából lecsiszoltam a fölösleges részeket, újra kivágtam és kifúrtam a zár, illetve a csavarok helyét.

Hiba javítva
Csiszolni még majd kell, de szerkezetileg tökéletes lett és szerencsére csak pár órát buktam a rontás miatt. Jöhetette a másik oldal is az első mintájára, de már nagyon figyeltem, hogy hol vágom. :)
Azért néha jó, hogy az ember utólag már tud röhögni a saját hülyeségén is...

Kifúrva
Bejelölve
Zár a helyén
Így fog kinézni valahogy
Kiszereltem a zárakat, hátravittem a műhelybe a géptetőt és a kifúrtam a belső oldalon a csavarok helyét, hogy hozzáférhessek majd a beszerelésnél.

Így már hozzáférek majd a csavarokhoz
Zár is a helyén
Hgy a szerkezeti merevséget növeljem, úgy döntöttem, hogy a maradék purhabot belenyomom a géptető első részébe. Leragasztottam megint kívülről, majd óvatosan, több lépésben kinyomtam habbal, hogy még véletlen se feszítse szét a két oldalt.

Leragasztva
Purhabbal kinyomva
Másnap levagdostam a kitüremkedő részeket, és a zár helyéről is kivágtam a habot. 

Kívülről ragasztószalagok nélkül
Zár helye kivágva
A furatok körül is kivágtam a fölösleges habot.
Jelentem a géptető brutálisan merev lett. Eddig sem volt egy plöttyedt darab, de így még jobb lett. A purhab nem nyomta szét a géptetőt, a formája is megmaradt, csak az üregek lettek kitöltve. Feldobtam a mérlegre, és a táblázatba is beírtam az edményt.

Mérlegelés
6 kg
Jövő héten még nem tudom mit fogok csinálni, de valamit majd alakítok. Lehet javítani a géptetőt és a sárvédő hibáit, de vannak fejlemények csomagtartó lakkozás ügyben is...