Versenyautó születik 21 – Bal első lámpa és index „mag” készítése

Figyelem, összevont poszt következik! Kaját, üdítőt készítsetek, mert hosszúra sikeredett!

Ahogy már az előző poszt végén is írtam, vékony rétegből csináltam a lámpa és az index formájára is egy-egy másolatot. Ezt a kettőt majd összeragasztom és bevonom karbonnal. Egyre valószínűbb, hogy az egész eleje (lökhárító fölötti rész) egy darabból lesz (bal első index és lámpa, jobb első index és lámpa, valamint a hűtőrács). De ne rohanjunk ennyire előre, mutatom hogy készült a bal első szekció „magja”.

Kezdjük a lámpával, az volt az egyszerűbb. A múltkor használt sablon most is jól jött, tehát végre van valami, amiből nem csak egyet csinálok. :) A szemi permanens formaleválasztó több termék kivételét is lehetővé teszi, így azzal nem kellett bajlódnom. Bekevertem az epoxi gyantát, megszíneztem feketére, hogy a karbon mögött sötét kompozit legyen, így nem fog kivillanni semmi. 

Epoxival lekenve

Fél órás pesztrálás után sikerült egybefüggő réteget létrehoznom. További egy óra elteltével készen állt arra, hogy belenyomkodjam az üvegszövetet, Amit a kötési idő alatt méretre vágtam.

A lámpa eleje körberajzolva az üvegszöveten

A széleit bevagdostam, hogy könnyebben felvehesse a lámpa formáját

A bevagdosott üvegszövetet helyére illesztettem a formába és belenyomkodtam a félig megkötött epoxiba.

Szövet belenyomkodva a gyantába

Bekevertem az átitatáshoz szükséges gyantát, megszíneztem feketére, majd óvatosan átitattam a szövetet.

Átitatva epoxival

A szélén fölöslegesen kilógó szövetet levágtam és megerősítettem vele a sarkait. Másnap kivettem a formából, feldobtam a mérlegre, majd egy gyors körbevágás után ismét mérlegelés következett.

Formából kivéve

188 gramm

Körbevágva

Már csak 108 gramm

Ezzel meg is volnánk, jöhet az index. Na ez már macerásabb volt. Egyrészt az indexen volt egy tömítő gumiréteg, amit még ki kell találnom hogyan tudok helyettesíteni, másrészt a formája miatt nehéz volt. Gyárilag nincs befele pereme, a tömítéssel érintkezik a kasztnival. Nehezítő tényező volt még az is, hogy a tömítés eltávolítása után egy rés tátongott a plexi illesztésénél.

A képen jobb oldalon lévő indexről már levagdostam a rásütött tömítést

Az ominózus rés, ahova nem folyhat be a gyanta

Mivel ez egy „mag” lesz, a formáját kis mértékben még tudom majd alakítani, ezért úgy döntöttem, hogy lefóliázom. A múltkori szép színűből találtam még egy megfelelő méretű darabot. Gyorsan be is vontam vele.

3D autófólia

Lefóliázva

Hotmelt pisztoly segítségével plexiből építettem rá egy tálcát.

Tálca kész

 Formaleválasztózás után jöhetett a poliészter gélréteg.

Formaleválasztózva

Gélezve

Más szögből

Egy óra múlva széttéptem egy darab üvegpaplant és belenyomkodtam a száradófélben lévő gélbe.

Üvegszálak fehordása

Felülről így nézett ki

Az index méretére vágtam három réteg üvegpaplant és poliészter gyantával rálamináltam a gélrétegre.

Kész a laminátum

Másnap jöhetett a szétszedés. Először a tálcát és a hotmelt ragacsot kellett lebontanom, majd leválasztottam a sablont az indexről.

Tálca lebontva

Az index és a sablon

Fóliát levéve visszakaptam az indexet

A sablon közelebbről

Jól látszik, hogy ez a sablon ebben a formában visszaadja az index ívét, de semmi kerete nincs, azaz rögzíteni sem tudnám. Újra jöhetett a tálca építése plexiből a pisztollyal. 

Tálca kész

A lámpáéval megegyező módon a most készülő magot is üvegszövetből és feketére színezett epoxi gyantából csináltam. Formaleválasztózás után első lépésben lekentem gyantával a sablont és a szokásos száradás után belenyomkodtam az üvegszövetet. 

Fekete epoxival lekenve

A lekent sablon és a méretre vágott szövetek

Egy réteg üvegszövet belnyomkodva

Második lépésben átitattam a szövetet fekete epoxival és megerősítettem a peremet.

Laminálás kész

Másnap jöhetett a szétszedés. Először megint a keretet szedtem le, majd lepattintottam a sablonról a kész magot. Körbevágtam és picit megcsiszoltam, ahol kellett.

Keret lebontva

Fentről lefelé: sablon, index, mag

Az index és a másolat

Feldobtam a mérlegre az eredeti indexet és a magot is. Az indexről már le van vágva a tömítéshez használt gumicsík, de még így is nehezebb.

199 gramm

58 gramm

Gyors próba után (bár a képen pont nem látszik) sajnos nem illeszkedett pontosan az index. A lámpa felöli oldala teljesen jó lett, sőt az alja és a teteje is, de az íves felénél negatív hajlatnak kellene lennie, úgyhogy egy kis módosítás következett.

Nem látszik, de az ívnél nem illeszkedik szépen

Fejjel lefele hozzászigcsóztam az index magjához egy poharat, hogy a képen a bal alsó sarkába folyjon inkább a gyanta. Üvegszövetből csíkokat vagdostam, majd egy kis coremattal egyetemben beleamináltam a perem mellé.

Csíkok levágva

Kész a laminálás

Jogos a kérdés, ha felmerül, hogy minek töltöttem bele ennyi anyagot, összesen nem volt ennyi a magban. Igen ez tényleg így van, de ahhoz, hogy a peremét kvázi arrébb tudjam rakni, először fel kellett töltenem, majd kívülről eltávolítani a felesleget. Itt az 58 grammos magot felkerekítettem közel 100 grammra!!! Másnap levágtam az eredeti perem széle mentén a felesleget, utána így nézett ki. 

Otromba gányolásnak tűnik, de valójában tökéletes lett :)

A szélső perem az eredeti és látszik ahogy befele feltöltöttem. Kívülről elkezdtem csiszolni, és sűrűn bepróbáltam a helyére, amíg a külső mérete nem illeszkedett tökéletesen a kasztnihoz. Faragás után így nézett ki.

A kész, javított forma

A végén még nyertem is 3 grammot az átalakítással :)

55 gramm lett

Közben eszembe jutott, hogy a lámpa magját is elszúrtam egy kicsit. Abba lesz ugyanis beleragasztva a légbeömlő tölcsér, a végén kívülről bevonva karbonnal, majd a tölcsér előtti lyuk kivágva. Igen ám, de a tölcsér ugye karbon, a külső réteg is karbon lesz, de a mag üvegszövet. Attól féltem, hogy ha a végén kivágom a lyukat, akkor az élénél karbon-üveg-karbon fog látszani, amit nem szeretnék. Két dolgot tehettem volna. Az egyik, hogy csinálok egy másik magot, aminek legalább az eleje karbon, vagy a már elkészített mag elejét kivágom és karbonra cserélem. Az utóbbi mellett döntöttem.

Kivágandó rész bejelölve

Kivágva, mögötte a tölcsér

A kivágott magot visszahelyeztem a sablonba, leragasztottam a szélénél, hogy ne tudjon elmozdulni, majd lekentem epoxival.

Visszarakva a sablonba és leragasztva

Lekenve epoxival

Méretre vágtam egy darab karbont, majd a félig térhálósodott gyantába nyomkodtam.

Sablon a körbevágáshoz

Gyantába nyomkodva

Bekevertem egy edag epoxit és átitattam vele a szénszövetet.

Átitatva epoxival

Másnap kivettem a sablonból.

Eleje karbonra cserélve

Azért is választottam ezt a megoldást, mert sosem próbáltam még epoxi termékbe lyukat pótolni. Tökéletesen összekötött a két réteg. Kimentem a Pulsarhoz és bepróbáltam az index és a lámpa magját a helyükre.

Valahogy így fog kinézni.

Kicsit hosszúra sikerült ez a mai poszt sorry! Ketté is szedhettem volna indexre és lámpára, de már így is van elég pufferanyag a bloghoz :) Jövő héten egyesítem a két magot a helyén pozicionálva és az index végéhez is kitalálok valami rögzítést.

Versenyautó születik 20 – Légbeömlő sablon és tölcsér készítése

Az elkészült ősminta nehéz lett, mint a sár, de ez sejthető volt. A formája viszont szerintem jól sikerült. Ahhoz, hogy ugyan ilyen fazonú tölcsért tudjak csinálni karbonból, egy újabb negatív sablont kell csinálnom ,ezúttal az ősmintáról.  A sablonba megy a végleges karbon és epoxi majd, de előbb nézzük meg, hogy készül a sablon.

Az ősminta formaleválasztózása után, jól megszokott módon a gélezés következett. Nekem csak a tölcsér sablonjára van szükségem, nem a teljes ősmintát géleztem, csak a belsejét, az elejét, az alját és a tetejét. Nagyjából egy óra elteltével belenyomkodtam a még éppen ragadós gélbe a széttépett üvegpaplant, bekevertem egy adag poliészter gyantát és felhordtam még két réteg üvegpaplant. 

Ősminta gélezve

Széttépett üvegpaplan szálak a kényes helyeken

Gyanta és a paplan felhordva

Sokat gondolkodtam azon, hogy miként csináljam a sablont. Annyi fix volt, hogy elég sokat dolgoztam a beömlőn ahhoz, hogy ha ráköt a sablon kidobjam. Ezért arra jutottam, hogy olyan vékonyra csinálom a sablont, amennyire csak lehet. A tölcsér belső fala egyetlen rétegből készült, ha netán nem jönne ki, akkor azt még szét lehet törni és apránként kivenni. Az elejére több réteg üvegpaplant raktam, hogy a szétszedésnél azért lehessen mit feszegetni. Az összes gyanta térhálósodás során zsugorodik (kivéve a speciálisan zsugorodás csökkentett gyantákat). Ez most pont jól jön, ugyanis ha a tölcsér belső falára felkenek valamit és az zsugorodik is egy kicsit, akkor simán ki fogom tudni venni. Ez volt az elmélet, azonban a gyakorlat kicsit neccesebbre sikerült. 24 óra múlva ki tudtam szedni az ősmintából a sablont, de nem volt egyszerű. Egy-két helyen gombostű fejnél is kisebb ugyan, de mégis elegendő nagyságú lyukak maradtak ahhoz, hogy megszenvedjek a kivétellel. Ezekbe a lyukakba is befolyik a gyanta és úgy kapaszkodik a sablon az ősmintába, mintha egy ajtót akarnál kinyitni a kilincs lenyomása nélkül, de a zár nyelve nem engedi.

Az ősmintáról frissen leválasztott sablon

Körbevágtam a sablon széleit és lecsiszoltam a kiálló púpokat, hogy a karbon könnyebben lejöjjön majd.

Körbevágva 

Kiálló részek lecsiszolva

Végezetül levágtam a cső végét egyenesre. Olyan hosszúra hagytam, amekkorára csak lehetett, inkább majd a karbonból vágok le, mert ha rövidebb lenne a végén, az enyhén szólva problémás lenne.

Maszkoló szalag mentén vágandó

Kész a sablon

Mosás és szárítás után másnap jöhetett a formaleválasztózás. A négy réteg leválasztó folyadék felhordása és kikeményedése után lekentem epoxi gyantával. Ezzel elég macerás dolgozni, mert nagyon híg, és mindenhonnan le akar folyni. A térhálósodás nagyjából két óra alatt kezd látható módon megmutatkozni. Ekkor már sűrű zselé állagú a gyanta. Bekeverés után fél óráig még az edénybe hagytam az epoxit, majd elkezdtem ecsettel felhordani. Szokásos módon elkezdett szívatni a formaleválasztó és gyanta kombó. Nevezetesen arról van szó, hogy a kikeményedett formaleválasztó egy vékony viaszréteget hoz létre a sablon felületén. Erre a rétegre rákent gyanta viszont szó szerint lefolyik, vagy cseppekbe áll össze. Addig kell pesztrálni, amíg egyenletes réteget nem képez a gyanta. Ezt ugye fokozza, hogy a sablon nagyrésze függőleges, tehát még a gravitáció is ellenem dolgozott.

Egyenletesen lekentem, de mire körbeértem így összeugrott az epoxi

Közel egy órás küzdelemmel sikerült egyenletes réteget alkotni

A felkent epoxi két óra múlva elérte azt az állapotot, hogy az ujjamat már nem fogta meg, de még erősen ragadt. Ilyenkor kell kvázi belenyomkodni az üveg vagy karbonszövetet. Amíg vártam a tökéletes állapotra, levágtam egy darab karbont.

Szabászat

A szép szövés eltorzítása nélkül rátekertem a sablonra a szövetet. Ez azért nehéz dolog, mert egy lövésed van. Ha hozzáér a szövet a gyantához, akkor odaragad és már nem mozdul sehova. Le lehet szedni, de a szövésminta roncsolása nélkül lehetetlen. Türelemjáték. Hogy a sablonnal ne kelljen sokat foglalkoznom, leragasztottam egy lapra, a lapot pedig az asztalhoz rögzítettem. Óvatosan rácsavartam a szövetet és belenyomkodtam a gyantába. A lámpa felső részénél kezdtem, hogy majd ha belenéz bárki a tölcsérbe, akkor ne az illesztést lássa, ugyanis azt sem lehet szépen megoldani.

Elég jól sikerült

A jobb oldalon látszik, hogy nem lehet szabályos egyetlen illesztés sem

Ha kifordítva néznénk, akkor ez lesz majd a lámpa alsó része, kvázi amibe majd belelátsz

Következő lépésként bekevertem a következő adag epoxi gyantát. A lassú térhálósodás eddig hátrány volt, de amikor a szövetet kell jól átitatni, nem árt, ha nem köt meg pár perc alatt. Elkezdtem lekenni a szövetet, először az illesztésnél kezdtem, majd körbe egyenletesen lekentem.

Illesztés lekenve, balra indulva körbe lekentem

A levágott karbonból erősítésként további rétegeket lamináltam az ősminta köré. Ez ugye a tölcsér külső része lesz, ami sosem fog látszani, itt már nem kellett annyira a szövésre vigyázni. A szálirányra viszont igen. Összesen három réteget pakoltam rá, ügyelve, hogy minden rétegnek más legyen a szövési iránya. Ettől szilárdabb, merevebb lesz a végeredmény. 

Készül a varázsló kalap a Harry Potter 9-hez

Elvileg kész

A körbetekert ősmintát másnapig hagytam pihenni. Mivel ez is gyanta és ez is zsugorodik, ráadásul jelen esetben még jobban rászorul az ősmintára, nehéz meccs elé néztem. Na hát ez be is bizonyosodott elég gyorsan. Áldom az eszem, hogy vékonyra csináltam a sablont, ugyanis csak a szétvagdosásával tudtam kiszedni a végleges karbonból. Elég nehéz valamit kicsi csiszolóval úgy szétvágni, hogy ne sértsd meg az alatta lévő karbon réteget. Ékeket próbáltam a két réteg közé feszíteni, az valamennyire eltartotta a sablont a karbontól. 

Még a legmasszívabb rész is letört szétszedés közben

Ékelve vagdosva

Óvatosan vagdosva

Egy rémálom volt vagdosni

Ráadásul a mini csiszoló- és vágó gépem, a fejem mellett robbant egy nagyot, leverte a biztit és egyúttal el is halálozott. R.I.P. Az utolsó döfést csavarhúzóval adtam meg a sablonnak. 

Nehéz szülés volt

Gyorsan  feldobtam a mérlegre, de már elsőre is pillének tűnt az ősminta után.

Az ősminta 1946 gramm volt

Ez picivel könnyebb, 190 gramm

Gyors körbevágás és fürdetés után így néz ki.

Kész a beömlő tölcsér

Következő lépésben epoxi gyantából és üvegszövetből csinálok egyetlen vékony rétegből egy úgynevezett magot a lámpa mintájáról, a múltkor használt sablon alapján. Abba lesz majd beleragasztva ez a tölcsér, mellé szintén csinálok egy magot az index formáját másolva. A lámpa és index magját az autóban rögzítem a helyén, összeragasztom és a végén bevonom egy réteg karbonnal. A tölcsérnél kivágom és már kész is a beömlő :). Mindenki láthatja mennyi macera van vele, ezért kerülnek ennyibe a karbon elemek. Az alapanyagok sem olcsók, de rengeteg idő és türelem is szükségeltetik. Folyt. köv. a jövő héten a lámpa és az index magjának készítésével.