Versenyautó születik 20 – Légbeömlő sablon és tölcsér készítése

Az elkészült ősminta nehéz lett, mint a sár, de ez sejthető volt. A formája viszont szerintem jól sikerült. Ahhoz, hogy ugyan ilyen fazonú tölcsért tudjak csinálni karbonból, egy újabb negatív sablont kell csinálnom ,ezúttal az ősmintáról.  A sablonba megy a végleges karbon és epoxi majd, de előbb nézzük meg, hogy készül a sablon.

Az ősminta formaleválasztózása után, jól megszokott módon a gélezés következett. Nekem csak a tölcsér sablonjára van szükségem, nem a teljes ősmintát géleztem, csak a belsejét, az elejét, az alját és a tetejét. Nagyjából egy óra elteltével belenyomkodtam a még éppen ragadós gélbe a széttépett üvegpaplant, bekevertem egy adag poliészter gyantát és felhordtam még két réteg üvegpaplant. 

Ősminta gélezve

Széttépett üvegpaplan szálak a kényes helyeken

Gyanta és a paplan felhordva

Sokat gondolkodtam azon, hogy miként csináljam a sablont. Annyi fix volt, hogy elég sokat dolgoztam a beömlőn ahhoz, hogy ha ráköt a sablon kidobjam. Ezért arra jutottam, hogy olyan vékonyra csinálom a sablont, amennyire csak lehet. A tölcsér belső fala egyetlen rétegből készült, ha netán nem jönne ki, akkor azt még szét lehet törni és apránként kivenni. Az elejére több réteg üvegpaplant raktam, hogy a szétszedésnél azért lehessen mit feszegetni. Az összes gyanta térhálósodás során zsugorodik (kivéve a speciálisan zsugorodás csökkentett gyantákat). Ez most pont jól jön, ugyanis ha a tölcsér belső falára felkenek valamit és az zsugorodik is egy kicsit, akkor simán ki fogom tudni venni. Ez volt az elmélet, azonban a gyakorlat kicsit neccesebbre sikerült. 24 óra múlva ki tudtam szedni az ősmintából a sablont, de nem volt egyszerű. Egy-két helyen gombostű fejnél is kisebb ugyan, de mégis elegendő nagyságú lyukak maradtak ahhoz, hogy megszenvedjek a kivétellel. Ezekbe a lyukakba is befolyik a gyanta és úgy kapaszkodik a sablon az ősmintába, mintha egy ajtót akarnál kinyitni a kilincs lenyomása nélkül, de a zár nyelve nem engedi.

Az ősmintáról frissen leválasztott sablon

Körbevágtam a sablon széleit és lecsiszoltam a kiálló púpokat, hogy a karbon könnyebben lejöjjön majd.

Körbevágva 

Kiálló részek lecsiszolva

Végezetül levágtam a cső végét egyenesre. Olyan hosszúra hagytam, amekkorára csak lehetett, inkább majd a karbonból vágok le, mert ha rövidebb lenne a végén, az enyhén szólva problémás lenne.

Maszkoló szalag mentén vágandó

Kész a sablon

Mosás és szárítás után másnap jöhetett a formaleválasztózás. A négy réteg leválasztó folyadék felhordása és kikeményedése után lekentem epoxi gyantával. Ezzel elég macerás dolgozni, mert nagyon híg, és mindenhonnan le akar folyni. A térhálósodás nagyjából két óra alatt kezd látható módon megmutatkozni. Ekkor már sűrű zselé állagú a gyanta. Bekeverés után fél óráig még az edénybe hagytam az epoxit, majd elkezdtem ecsettel felhordani. Szokásos módon elkezdett szívatni a formaleválasztó és gyanta kombó. Nevezetesen arról van szó, hogy a kikeményedett formaleválasztó egy vékony viaszréteget hoz létre a sablon felületén. Erre a rétegre rákent gyanta viszont szó szerint lefolyik, vagy cseppekbe áll össze. Addig kell pesztrálni, amíg egyenletes réteget nem képez a gyanta. Ezt ugye fokozza, hogy a sablon nagyrésze függőleges, tehát még a gravitáció is ellenem dolgozott.

Egyenletesen lekentem, de mire körbeértem így összeugrott az epoxi

Közel egy órás küzdelemmel sikerült egyenletes réteget alkotni

A felkent epoxi két óra múlva elérte azt az állapotot, hogy az ujjamat már nem fogta meg, de még erősen ragadt. Ilyenkor kell kvázi belenyomkodni az üveg vagy karbonszövetet. Amíg vártam a tökéletes állapotra, levágtam egy darab karbont.

Szabászat

A szép szövés eltorzítása nélkül rátekertem a sablonra a szövetet. Ez azért nehéz dolog, mert egy lövésed van. Ha hozzáér a szövet a gyantához, akkor odaragad és már nem mozdul sehova. Le lehet szedni, de a szövésminta roncsolása nélkül lehetetlen. Türelemjáték. Hogy a sablonnal ne kelljen sokat foglalkoznom, leragasztottam egy lapra, a lapot pedig az asztalhoz rögzítettem. Óvatosan rácsavartam a szövetet és belenyomkodtam a gyantába. A lámpa felső részénél kezdtem, hogy majd ha belenéz bárki a tölcsérbe, akkor ne az illesztést lássa, ugyanis azt sem lehet szépen megoldani.

Elég jól sikerült

A jobb oldalon látszik, hogy nem lehet szabályos egyetlen illesztés sem

Ha kifordítva néznénk, akkor ez lesz majd a lámpa alsó része, kvázi amibe majd belelátsz

Következő lépésként bekevertem a következő adag epoxi gyantát. A lassú térhálósodás eddig hátrány volt, de amikor a szövetet kell jól átitatni, nem árt, ha nem köt meg pár perc alatt. Elkezdtem lekenni a szövetet, először az illesztésnél kezdtem, majd körbe egyenletesen lekentem.

Illesztés lekenve, balra indulva körbe lekentem

A levágott karbonból erősítésként további rétegeket lamináltam az ősminta köré. Ez ugye a tölcsér külső része lesz, ami sosem fog látszani, itt már nem kellett annyira a szövésre vigyázni. A szálirányra viszont igen. Összesen három réteget pakoltam rá, ügyelve, hogy minden rétegnek más legyen a szövési iránya. Ettől szilárdabb, merevebb lesz a végeredmény. 

Készül a varázsló kalap a Harry Potter 9-hez

Elvileg kész

A körbetekert ősmintát másnapig hagytam pihenni. Mivel ez is gyanta és ez is zsugorodik, ráadásul jelen esetben még jobban rászorul az ősmintára, nehéz meccs elé néztem. Na hát ez be is bizonyosodott elég gyorsan. Áldom az eszem, hogy vékonyra csináltam a sablont, ugyanis csak a szétvagdosásával tudtam kiszedni a végleges karbonból. Elég nehéz valamit kicsi csiszolóval úgy szétvágni, hogy ne sértsd meg az alatta lévő karbon réteget. Ékeket próbáltam a két réteg közé feszíteni, az valamennyire eltartotta a sablont a karbontól. 

Még a legmasszívabb rész is letört szétszedés közben

Ékelve vagdosva

Óvatosan vagdosva

Egy rémálom volt vagdosni

Ráadásul a mini csiszoló- és vágó gépem, a fejem mellett robbant egy nagyot, leverte a biztit és egyúttal el is halálozott. R.I.P. Az utolsó döfést csavarhúzóval adtam meg a sablonnak. 

Nehéz szülés volt

Gyorsan  feldobtam a mérlegre, de már elsőre is pillének tűnt az ősminta után.

Az ősminta 1946 gramm volt

Ez picivel könnyebb, 190 gramm

Gyors körbevágás és fürdetés után így néz ki.

Kész a beömlő tölcsér

Következő lépésben epoxi gyantából és üvegszövetből csinálok egyetlen vékony rétegből egy úgynevezett magot a lámpa mintájáról, a múltkor használt sablon alapján. Abba lesz majd beleragasztva ez a tölcsér, mellé szintén csinálok egy magot az index formáját másolva. A lámpa és index magját az autóban rögzítem a helyén, összeragasztom és a végén bevonom egy réteg karbonnal. A tölcsérnél kivágom és már kész is a beömlő :). Mindenki láthatja mennyi macera van vele, ezért kerülnek ennyibe a karbon elemek. Az alapanyagok sem olcsók, de rengeteg idő és türelem is szükségeltetik. Folyt. köv. a jövő héten a lámpa és az index magjának készítésével.