Az előző poszt a 3D nyomtatásról szólt, megmutattam miként készültek el az első légterelő szárnyak belső „magjai” és sablonjai. Ma ezeknek a műanyag magoknak a szénszövettel történő „becsomagolásáról” olvashattok.
Első lépésként kicsit megcsiszoltam a 3D nyomtatóval készült elemeket. Egyrészt azért, hogy az esetlegesen kiálló részeket lecsiszoljam, másrészt azért, hogy a mag felületén több „karcolást” ejtsek a csiszolópapírral. Ezáltal a gyanta nagyobb felületen kapaszkodhat a PLA-ból nyomtatott szárnyprofilhoz.
 |
| Megcsiszolva |
Méretre vágtam a kétféle szénszövetet. Összesen két kicsi és két nagy szárnyat kell becsomagolnom. Mindegyik kap két réteg szénszövetet. A külső látható réteg köper, vagy más néven sávolyszövésű, a belső réteg pedig zsákszövésű. Darabolásnál vékony maszkolószalagot szoktam ragasztani a vágandó részekhez, így az anyag könnyebben kezelhető darabolás után, nem foszlik, nem szöszöl a széle.
 |
| A sávolyszövésű réteg |
 |
| A zsákszövésű anyag |
Mivel az epoxi gyantával átitatott szénszöveteknek rá kell ragadniuk a szárnyprofilokra, ezért azt most nem kell formaleválasztóznom. A külső sablont kellene abban az esetben, ha nem használnék egy szilikon lapot. A szilikonhoz nem köt hozzá a gyanta, ezért terveim szerint simán le fogom tudni húzni a kész kompozit elemekről. A szilikon lapot egy mezei háztartási boltban vásároltam, a sütis részlegnél.
 |
| Az ezüst színű sablon, mellette a szilikon lap |
A rétegek ilyen sorrendben fognak felépülni:
- 3D nyomtatott külső sablon (ezüst)
- Szilikon lap (zöld)
- Köper szövésű szénszövet
- Zsákszövésű szénszövet
- 3D nyomtatott mag (fekete szárnyprofil)
... majd ugyanez a másik oldalán visszafele.
A szárnyprofilok végét maszkolószalaggal leragasztottam, hogy ne juthasson a belsejébe fölösleges gyantamennyiség.
 |
| Végek leragasztva |
Lefektettem a szilikonlapot, megkentem egy réteg epoxival, ráraktam a két réteg szénszövetet, amiket szintén minden réteg után átitattam a gyantával. Végül beleraktam az epoxival lekent magot, összehajtottam és bezártam a sablonba.
 |
| Laminálás közben |
 |
| Már csak a felső sablon hiányzik |
 |
| Sablonba zárva |
 |
| Egy kicsi és egy nagy sablonban várják, hogy megkössön a gyanta |
Alul – a szárnyprofil íves részénél – csavarokat használtam a rögzítéshez, felülre pedig pillanatszorítókat raktam, hogy fixen tartsák a sablont, amíg meg nem köt a gyanta. 24 óra elteltével kibontottam a sablonokat, és erősen izgultam, hogy a szilikon vajon ellátta-e formaleválasztó szerepét.
 |
| Sikerült |
A nagyobb darabot – sallangokkal együtt –, ahogy volt, feldobtam gyorsan a mérlegre. A belső mag 85 gramm volt, kíváncsi voltam, menyit nyomhat.
 |
| Sallangokkal, felesleges gyantamennyiségekkel együtt 186 gramm |
Az első nyomtatott verzió 160 gramm volt, ez pedig „karbonozva” 186 gramm. Mivel sablonból csak 1-1 darabot csináltam, ezt a karbonozási műveletet még egyszer meg kellett ismételnem. Bekevertem a gyantát, a fent leírt módon újra becsomagoltam 1-1 szárnyat és már mentek is a sablonba.
 |
| Második kör |
Szintén egy napot hagytam kötni az epoxit, majd kibontottam őket.
 |
| Szép lett a felületük, boldogság van |
 |
| Mind a négy szárnyelem becsomagolva |
A felületük ugyan szép volt, de nem elég sima. A szilikon réteg ellátta feladatát, de nem volt egyenletes a vastagsága, ezért egy kicsit hullámos lett a szárnyak felülete. 400-as papírral vizesen visszacsiszoltam egy kicsit – ügylve arra, hogy a szövetbe véletlenül se csiszoljak bele –, majd kapott két vékony réteg epoxi gyantát.
 |
| Megcsiszolva várják a gyantát |
 |
| A közelebbi még csak csiszolva, a hátsó kettő gyantázva |
 |
| Mindannyian „csöpögnek” |
Két nap műlva jártam a műhely felé és simára csiszoltam őket.
 |
| Ebből a szögből látszódnak a hullámok |
 |
| Kicsit megcsiszolva |
 |
| Hullámok eltüntetve |
A négy szárnyelem közül az egyiken volt összesen négy darab gödör, amit a külső sablon és a szilikon közé került apró „szemét” okozott. Ezt nem tudtam belőle kicsiszolni, ezért kevertem egy kis epoxit és feltöltöttem a mélyedéseket.
 |
| Négy mélyedés feltöltve |
A javításokat szintbe csiszoltam és jöhetett még két réteg epoxi gyanta, ami visszacsiszolva és felpolírozva a végeleges felső felülete lesz a szárnyaknak.
 |
| A két pötty |
 |
| Az egyik félig lecsiszolva |
 |
| Az egyik teljesen eltüntetve |
 |
| Mindkét feltötlés nyomtalanul lecsiszolva |
 |
| Két réteg epoxival lekenve |
Két nap elteltével jöhetett a csiszolás. Vizesen 400-as, 800-as, 1000-es és végül 2000-es csiszolópapírral kényeztettem.
 |
| Simára csiszolva, még rojtos szélekkel |
 |
| Picit oldalról nézve azért van némi tükröződés |
Mind a négy szárny mindkét szélét levágtam a belső magig, azaz mindannyian 20 cm szélesek lettek. A már korábban 3D nyomtatóval készített szárnytartókba bepattintottam. Értelemszerűen a csepkőszerű végek nincsenek még levágva, azt majd csak a polírozás után ejtem meg.
 |
| Nagyjábol ilyen pzícióban fognak állni a splitter fölött nem sokkal |
 |
| Oldalról nézve |
Azt találtam ki, hogy nyomtatok a két végére 1-1 távtartót, amit a szárny két végére rakva pillanatszorító közé fogatom be, hogy kényelmesen fel tudjam polírozni.
 |
| Polírozásra készen |
Daninál, a V+3B Bt-nél vásároltam polírozógéphez 6"-os polírkorongot, hozzá szintén 6"-os szivacsot és egy egylépcsős polírpasztát is tudtak adni, amilyet szerettem volna. Alap esetben a tökéletes megoldáshoz több lépcsőben kellene egyre finomab szemcséjű pasztával tükörfényesre polírozni. Minden egyes lépcsőhöz más-más szivacs és paszta kellene, aminek a legkisebb kiszerelése is 250 ml. Ez rengeteg cucc, pláne, ha 3-4 félét is kellene vennem és igazábol, csak ehhez a szárnyas melóhoz kellene.
Nekiugrottam 1000-1500-as fordulattal és rövid időn belül látványos változást tapasztaltam.
 |
| Ready |
 |
| Pár perc alatt |
 |
| Sose gondoltam volna, hogy ilyenre képes leszek :) |
A kis szárnyhoz is nyomtattam közdarabot, majd őket is felpolíroztam.
 |
| A két pici közdarab |
 |
| A tetszetős változás |
Kimértem és levágtam a fölösleges cseppkő szerű végeket, majd kézzel az élét is egy picit megcsiszoltam és felpolíroztam. A kész szárnyakat bepattintottam a végleges dölészszögű tartóba, majd csak csodáltam nagyjából öt percen keresztül. Az ilyen pillanatokért/percekért éri meg a legjobban csinálni :)
És most jöjjenek a fotók képaláírás nélkül...
Néhány mélyebb karc sajnos maradt benne, de ez nem a polírpaszta hibája. A súlytakarékosság miatt annyira vékony epoxit hagytam rajta, amennyire csak tudtam, ezért nem mertem tovább polírozni, mert féltem hogy elfogy róla a gyanta réteg.
És végül jöjjön a csodaszer, ami engem teljesen lenyűgözött ár/érték arányával.
Erősen ajánlott termék. Köszönöm Dani!
 |
| Az egylépcsős csodapaszta |
A polírszivacs annyira nem díjazta a szárnyak cseppköves szélét és a sarkait. 1-2 alkalommal beleakadt és tubarózsát csinált a szivacsból. Járulékos veszteség, megérte :)
 |
| Tényleg csak pár alkalommal akadt bele :( |
Előcibáltam a lökhárítót, nagyjából felragasztottam rá a korábban készített szárnyat, majd alátoltam a frissen elkészült szárnyprofilokat. Valahogy így fog kinézni egyszer....
 |
| Az alsó szárnyak csak minimálisan fognak kilógni a felső alól |
 |
| Oldalról |
Ennyi fért bele 2017-be. Folyt. köv. 2018-ban!
