Egy kis szünet után újra jelentkezem. Kicsit összejöttek a dolgok az utolsó poszt óta. A Yaris váltóbovdenjének elszakadásával indult a lavina, de egy kipufogó és egy váltócserével folytatódott. A bovden nálam fogyóeszköz, már hozzászoktam sajnos. A kipufogó időszerű volt, kiszolgálta magát. A váltó viszont hidegzuhanyként jött. Karácsony előtt történt kb egy héttel. Egyből húztam kettőbe sietősen, amit nem vett be a gyomra. Pár nappal előtte voltam a Zolinál, gondoltam megfűzöm, hogy a karácsonyi szünetben (nekem dec. 20-tól jan. 5-ig) valamikor levihessem a Pulsart, hogy kivegye a váltót és a motort. Sok volt a melója, így január első munkahetében maradtunk. Szóval reccsent a váltó és hívtam a Zolit, hogy dráma van. Szerencsére meg tudta nézni még az ünnepek előtt. Érzésre nem volt nagy reccsenés, de furán viselkedett az autó. A fokozatokat ugyan végig tudtam váltogatni, de óvatos indulásnál – kuplung felengedése közben – sokáig nem történt semmi, majd hirtelen ugrott vagy 2 métert az autó. Én a kuplungra gyanakodtam, így minden otthon fellelhető kuplungalkatrészt bepakoltam a Yarisba, majd levittem a Zolihoz. Menet közben megint furcsaság történt. Állandó gázpedál állás mellett kb. 50-es tempónál hatalmasat rángatott, ráadásul nagy mozgó tömeget éreztem. Elgondolkodtam, talán leszakadt a váltó a bakról és az leng?! Utána jött az utcából a kikanyarodás. Mindkét alkalommal balra kellett elindulnom 0-ról. Olyan bizonytalan volt a kormányzás, mintha a féltengely ki-be járna. Mondom fasza, csak érjek oda. Másnap jött a telefon: „Tomikám gyászjelentés van”. Mondom remek... Leengedte a Zoli az olajat és olyan volt, mintha Alaszkában aranyat mosott volna, csak nem arany színű fém volt az edényben. Mivel a polcon lévő váltóját már korábban betettük a Yarisba, így bontóból kellett szerezni egy cseredarabot. Előzőleg az 1.3-as japán Verso-é volt benne. Annak ugyan az a váltóáttétele, mint a TS-é. Most viszont egy sima 1.3-asé került bele. Annyit tudtunk, hogy a francia váltó nem megy fel a japán helyére. A bontós esküdözött arra is, hogy nincs különbség az áttételezésben az 1.3, a Verso és a TS között. A kincstár egy részének elköltése után viszont arról kell nyilatkoznom, hogy nem ugyan az az áttétel. A TS-é 2-ban 85-öt ment, mostani 100 fölött egy kicsivel. A TS-nek a vége 5-ben tiltáson 197 km/h, ez kb 5000-et forgott 200-nál (igen, kiugrottam Németországba kipróbálni). Nagyon vidám így a Yaris. Erő van benne elég, hogy leforgassa és tetszik, hogy százig csak egyet kell váltani. Autópálya tempónál is sokkal kevesebbet forog, mint elődje.
Visszakanyarodva a kincstárhoz, a szar mindig csőstül jön, szokták mondani. Otthon is volt egy csomó kiadás, minden műszaki cikk bemondta az unalmast, ráadásul egymás után. Annyi mindent vettünk, hogy már nem nagyon tud elromlani semmi, hisz minden új. A kincstár megcsappant, de elegendő ahhoz, hogy január 5-e után leguruljak a Pulsarral egy belezésre (motor és váltó ki). Az ünnepek között összeraktam olyan állapotba a Pulsart, hogy le tudjak vele menni a Zolihoz. Mivel meló után, sötétben viszem le, be kellett raknom a helyére a lámpákat és az indexeket.
 |
| Lámpák, indexek a helyükön |
Így már akár indulhatnék is. Igen ám, de elég régen volt beindítva, gondoltam megnézem, hogy indul-e. Aksi, feltöltve, beülök, beindítom... Fura hangja volt, mintha nem járt volna mind a négy henger és le is fulladt. Újra beindítottam, lábam a gázon, így már nem fulladt le, csak a hangja volt szar. Mentem vele kb. 5 métert, de nem volt benne erő. Gyertyapipák le, gyertyák ki. Három gyertya tocsogott a benzintől, a negyedik normálisan nézett ki. Végigpróbáltam az összes kábelt és gyertyát. A négyből három nem adott szikrát, így konstatáltam, hogy meghaltak a gyertyák. Szerencsére a Yariséval minden mérete azonos a gyertyának, csak a hőértéke és a szikra mérete más. Egyeztettem a Zolival, hogy kibírja-e a Yaris gyertyája míg leérek hozzá, avagy belecsöppen valamelyik a nagy hőtől. Abba maradtunk, hogy ha beindul vele, akkor vigyem le, de gázt ne nagyon adjak, mert baj lesz belőle. Betekertem a három Yaris gyertyát a működőképes negyedik mellé, visszadugtam a kábeleket és indítóztam. Pöccre indult, jó hangja volt és le sem fulladt. Nem járattam sokáig, levettem a gyújtást, így már jó lesz remélem.
 |
| A gyenge láncszemek |
Hosszú volt a szabi, így jutott egy kicsi az időmből a Pulsarra is. Mivel a kompozitokkal most nem tudok haladni, más elfoglaltságot kellett keresnem. Elkezdtem kiganézni és a kátrányvakarás volt a fő csapásirány.
 |
| Volt mit kipakolni... |
 |
| Az eleje már alakul |
A kátrány vakarásához hőlégfúvót és foltbenzint használtam. Először felmelegítettem a kátrányt, egy spaklival levakartam a nagyját, majd a maradékot foltbenzinnel lemostam. A hátsó dobon a kátrány alján volt egy öntapadós papír, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, de megbirkóztam vele.
 |
| Jobb hátsó dob kátránnyal |
 |
| Kátrány levakarva, már csak az öntapadós papír van rajta |
 |
| Teljesen megtisztítva, már csak a rozsda maradt... |
 |
| Ugyanennek a dobnak a hátsó része |
 |
| Kátrány nélkül |
 |
| Tisztára mosva |
 |
| Bal hátsó szekció levakarva... |
 |
| ...és tisztára mosva |
 |
| A hátsó ülés előtti rész, a kardánalagút vége |
 |
| Letakarítva |
A kátrány kicsit megfogta az „ecsetgumit”, ezért van olyan fura színe.
 |
| A tank teteje levakarva |
 |
| Letakarítva |
 |
| A hátsó ülések alatti rész |
 |
| Kátrány nélkül |
 |
| Tisztára mosva |
 |
| Jó lesz ez... |
Egy zacsiba gyűjtöttem a levakart darabokat, így könnyen le tudtam mérni a végén.
 |
| A zacsi tartalma |
 |
| „B” oszloptól hátra közel négy kg kátrányt szedtem ki |
Elég gusztustalan és időigényes meló volt, ráadásul több, mint a fele még hátra van. Amint időm engedi folytatom. Ma hívom a Zolit, hogy egyeztessünk melyik nap vigyem a Pulsart. Drukkoljatok! Ha lesz fejlemény, jelentkezem...
