2014. október 27., hétfő

Versenyautó születik 74 – Bal hátsó oldalsó ablak belső oldalának előkészítése és laminálása

Az utolsó posztban láthattátok, hogyan készítettem el az ablak külső oldalát. Egy réteg szénszövetet és egy réteg üvegszövetet lamináltam össze epoxi gyantával és néhány helyen megerősítettem további üvegcsíkokkal. A belső oldalt szintén a külső oldali sablonba fogom elkészíteni. A merevség növelésének érdekében egy bordázott belső részt alakítottam ki. És akkor lehet mosolyogni: szívószálakból!!! Nyilván nem a szívószál adja majd a merevséget, hanem a formáját felvevő, epoxival átitatott kevlárszövet.  
Vettem egy csomag vastagabb szívószálat, kipakoltam a már meglévő sablonba, hogy megnézzem nagyjából hány darabra lesz szükségem.

Szívószálak feldobálva
A hajlítható rész előtt levagdostam az összeset, majd összedugtam őket, hogy négy hosszú szálat kapjak. 

Hosszú szálak kialakítva
Az alsó és felső szélétől öt centiméter távolságra raktam az első szálakat, hogy kényelmesen be tudjam majd csukni az ablakot és a lehető legjobban merevítsem azt. A maradék két szálat egyenlő távolságba elosztottam és szálanként négy keskeny maszkolószalaggal rögzítettem őket. 

Az első szál a helyén
Mind a négy szál a helyén
Hogy a másik irányba is kellően merev legyen, további szálakkal kötöttem össze a vízszintes szívószálakat. 

Függőleges irányba is elkezdtem ragasztgatni
Mindkét irányba kész
A középső függőleges „oszloppal” kezdtem, utána csináltam a két szélsőt. Kicsit elnéztem, így a középső nincs teljesen középen, de már így marad. Elég pöcsölős rész volt ez, így nem maradt energia az újratáblára. 

Így néz ki minden egyes „találkozás”
Nem tudom miként reagál a szívószál anyaga az epoxi gyantára, így a biztonság kedvéért az összes szálat leragasztottam széles maszkolószalaggal. 

Az összes szívószál leragasztva
A sablon szemi-permanens formaleválasztóval volt kezelve, ami többszörös leválasztást biztosít újabb kezelés nélkül. Így elvileg csak a maszkolószalagokat kellett volna lekennem. Nem akartam vele még több időt eltölteni, ezért jutott a formaleválasztóból mindenhova. Ráadásul ez ugye a belső oldala lesz a belső elemnek, tehát az aljának szépnek sem kell lennie, mert ott lesz összeragasztva a külső oldallal. Ezt egy kicsit bonyolultan sikerült megfogalmaznom, de a lényeg, hogy políroznom sem kell az így elkészült sablonomat. 

Formaleválasztózva
Három réteg formaleválasztó felhordása után megvártam a fél órás kikeményedési időt, majd jöhetett az első réteg epoxi.

Első réteg epoxival lekenve
Három óra kötés után jöhetett a szövet. Ahogy már korábban is említettem, ide egy kevlár réteg fog kerülni, ami a golyóálló mellények alapanyagául is szolgál. Sose legyen rá szükség, de egy gyorsan repülő kavicsot meg fog tudni állítani. 

Az ominózus kevlár szövet
A sablon tetejére léceket raktam keresztbe, hogy távtartóként segítsenek, amíg én nyomkodom a szövetet a gyantába.

A segítség :)
Ráterítettem a szövetet, majd óvatos mozdulatokkal megpróbáltam úgy belenyomkodni a gyantába, hogy ne feszüljön a szívószálaknál sem.

Indulhat a meló
Fokozatosan haladva
A léceket folyamatosan a sablon vége felé toltam, hogy legyen helyem dolgozni. A végén kivettem mind a hat botot és megigazítottam a kevlárszövet végét.

Botok nélkül, már majdnem kész
A szövet végig a gyantába nyomkodva
Másik oldalról
Bekevertem a következő adag epoxit, majd először a szívószálak mentén, majd az egész felületet lekentem a felmelegített gyantával.  

Merevítő bordák átitatva epoxival
Mindenhol átitattam epoxival
Elég szűken adta ki az anyag a formát. Hogy könnyebb legyen majd kivenni a sablonból, egy darab üvegszövetet is lamináltam a kevlár széléhez. Az üvegszövet már a hasznos területen kívülre esik, a végén teljesen levágom majd. 

Kész, már csak meg kell kötnie az epoxinak
Pár napig nem jutottam el a műhelybe, így bőven volt ideje térhálósodni. Jöhetett a sablonbontás. Megfordítottam a sablont és ezt is körberajzoltam egy filccel a sablon széle mentén. Az utólagos üvegszövetnél megfogtam és egyetlen mozdulattal ki tudtam venni a sablonból. 

Kivétel után közvetlenül
 Kiszedegettem belőle a maszkolószalagokat és a szívószálakat. 

Belső oldala
Jól látszik az elem bal oldalánál a fénycsillanás, ott lesz az ablak széle, tehát az üvegszövet bőven az értékes területen kívülre esik.

Ez az oldala fog látszani az utastérből
Ennyi fért bele a héten. A következő posztban – ha mindenki úgy akarja – egyesítem a külső és belső oldalt, talán még a körbevágásra is lesz időm. 

2014. október 20., hétfő

Versenyautó születik 73 – Bal hátsó oldalsó ablak külső oldalának laminálása

Formaleválasztózásig jutottam a bal hátsó oldalablak sablonjával a múlt héten. Ma a külső oldalának készítését osztom meg veletek.
A formaleválasztózott sablonba színezetlen epoxi gyantát kentem, három órával később óvatosan belenyomkodtam a szénszövetet, majd átitattam színezetlen epoxival.

Epoxival lekenve
A méretre vágott szénszövet
Szövet a gyantába nyomkodva
Átitatva epoxival
Közelebbről
Egy réteg szénszövet mögé egy réteg üvegszövetet fogok laminálni. Ha színezetlen epoxival tenném mindezt, akkor simán át lehetne látni a szénszál szövésein keresztül. Hogy ezt elkerüljem feketére színezett epoxival folytattam a laminálást. Ehhez minimum három órát kellett volna várnom, hogy ne keveredjen a színtelen és a fekete gyanta. Erre viszont már nem volt időm, így egy napot pihent a szénszövet. Másnap a tökéletes kötés érdekében vissza kellett csiszolnom egy kicsit. Ez egy veszélyes művelet. Mivel egyetlen réteg szövetről van szó, ha mélyen belecsiszolok, akkor az látszani fog a végleges elemen. Fogtam a csiszológépet és nagyon óvatosan végigtologattam a felületen. Ahol nagyon vékonynak ítéltem a gyanta vastagságát, ott kézzel, csiszolópapírral érdesítettem kicsit a felületet.

A csiszológép készen áll a harcra
Egy kis „kézi love you”
Leporszívóztam és acetonnal alaposan lemostam a lecsiszolt poros réteget.

Portalanítva
Ráraktam a gyári ablakot és bejelöltem a hátsó rögzítési pont helyét, hogy üvegszövettel megerősíthessem.

Az üveg sablonként visszarakva a karbonra
Rögzítési pont bejelölve
Következő lépésként Levágtam egy darab üvegszövetet és üvegszalagból is vágtam három megfelelő méretű darabot.

A szükséges üvegszövet
Üvegszalag csíkok  méretre vágva
Az üvegszalagok a merevséget fogják fokozni. Vágtam még két kis darabot a átsó rögzítési ponthoz is, majd elkezdtem a laminálást. Feketére színeztem a bekevert epoxit. Az „X” alakú csíkokat a szövet fölé, a többit a szövet alá lamináltam. 

Kész a laminálás
Másnap megfordítottam a laminátumot a sablonjával együtt, majd körberajzoltam egy fehér filccel, hogy pontosan a sablon széléig vágjam majd körbe.

Körberajzolva
Ezután már nem maradt más hátra, mint kivenni a sablonból az ablak külső oldalát. Igen külső oldalát, ugyanis egy belső oldalt is fogok majd kreálni, és coremattal egyesítem a külső és belső oldalt.

Tádáááááám
Kicsit bubis, kicsit csúnyácska, de az enyém :) Ha lenne extra forrássom az elemekre, akkor biztos vákuumos technológiával csinálnám, ami bubimentes, tökéletes felületet biztosít a kompozitoknak. Kis pénz kis foci.... Funkcióját ellátja és ez a lényeg. Versenyautó készül, fontos a külső megjelenés, de nem szépségversenyen fog indulni. 

Tele van bubival :(
Azért szerencsére nagy dráma nincs :)
A belső oldal egy igen időigényes, kimondom (leírom) pöcsölős rész lesz. Szívószálakból építek merevítőbordákat a sablonba, majd azokat leragasztgatom maszkolószalaggal, leformaleválasztózom és mehet rá egy réteg epoxival átitaott kevlár szövet. A kevlár szövetnek brutális szakítószilárdsága van, ezért szoktak ilyen anyagból golyóálló mellényeket készíteni. Ezekhez a tulajdonságokhoz ragaszkodtam fontossági sorrendben: 
  • minimum három rétegből készüljön az „ablak”
  • funkcionálisan lássa el a feladatát (nyitható legyen, és legyen tartása)
  • nagy sebességű kavicsok ellen is védjen (legyen benne minimum egy réteg kevlár)
  • legyen könnyebb az üvegnél (cél a gyári üveg súlyának egyharmada) 
  • kívülről legyen dizájnos (karbon kinézet)
Ennyi fért bele a héten. Jövő héten a belső oldalt fogom megcsinálni. 

2014. október 13., hétfő

Versenyautó születik 72 – Bal hátsó oldalsó ablak sablonjának előkészítése

A múlt heti sárvédős kitérő után ma megint az oldalsó ablakról fogok írni. Két hete ott fejeztem be a sztorit, hogy a kimaszkolt és leformaleválasztózott üvegre rálamináltam a sablont. Most megmutatom mi lett belőle, illetve előkészítem a sablont a tényleges elem készítéséhez. Először is le kellett valahogy szedni a sablont az üvegről. A formabontó ék segítségével körbe elválasztottam a sablont az üvegtől, majd hasra fordítottam és egyetlen mozdulattal ketté tudtam választani őket.

Formabontás
Hasra fordítva, még benne az üveg
Közelebbről
Üveg nélkül a nyers sablon
Megérte annyit dörzsölni a formaleválasztót, tökéletesen fényes felület lett a végeredmény. Ahogy azt vártam a gravírozott részt is tökéletesen másolta a szerszámgél.

Gravírozott rész a sablonban
Az alumínium profil és az üveg találkozásához ragasztott vinil – a sablonkészítésnél keletkezett hőtől – ismét felhólyagosodott, de csak azon a részen, ahol levegő volt alatta. 

A „farkasfogas” rész
Összességében olyan lett a sablon, amilyet szerettem volna. 

Az üveg és a sablon
Következő lépésben körbevágtam a sablont. Először a három egyenes oldalát vágtam kisebbre, majd a bonyolultabb részét is kellő méretűre vágtam.

A sablon fölösleges széle levágva
A vágás fölötti rész fölösleges
A rövidebb egyenes oldal is kellő méretűre vágva
Maszkolószalaggal kiragasztottam a hasznos terület szélét, majd óvatosan szintbe csiszoltam a tarajokat (hotmelt ragacs lenyomata).

A tarajok és a kimaszkolt rész
Tarajok szintbe csiszolva
Lecsiszolva
Már csak a „farkasfogas” rész rendbetétele maradt hátra. Két szélén kiragasztottam maszkolószalaggal, majd lecsiszoltam az ominózus részt is.

Kiragasztva
Lecsiszolva
Nagyon nehéz volt negatívba csiszolni, ezért nem is lett valami szép, viszont a végleges karbon elemet már könnyebben  meg tudom majd igazítani. A sablon kicsit lejt, a jobb oldalinál is ez volt. Az epoxi gyanta nagyon sokáig folyik, így egy oldalra összefolyt a sablonban. Hogy ez ne forduljon elő, hotmelt segítségével plexi lapokat ragasztottam a sablon aljára. Találtam egy ütött-kopott vízmértéket, de a célnak tökéletesen megfelelt. 

Vízszintbe állítva
Ragasztottam alá egy maszkolószalagot, hogy ne karcoljam meg a sablont. Vízszintesre állítottam és aláragasztottam a plexit. Ehhez két megfelelő méretű hotmelt darabot ragasztottam egy plexi lapra, majd ezt ráragasztottam a sablon aljára.

Az előkészített plexi lap
A sablonra ragasztva
Ezt több helyen megismételtem, így már nem fog billegni a „teknő” és a gyanta sem fog (legalábbis az egyik irányba nem) összefolyni. 

A sablon ezennel elkészült
Ismét hazavittem, és egy „unalmas” éjszakán leformaleválasztóztam.

Szemi-permanens formaleválasztó felhordva
És a megfelelő behatási idő után fényesre dörzsölve
Ennyi fért bele a hétbe. Jövő héten már megy bele az epoxi és a szénszövet...