Versenyautó születik 51 – Géptető belső oldalának elkészítése

Most, hogy elkészült a géptető külső és belső sablonja, következhet a végleges belső oldal elkészítése. A sablon körbevágása után lecsiszoltam az éles széleket, amit a hotmelt ragasztó hagyott maga után.

Belső sablon széle körbevágva

Hotmelt helye lecsiszolva

A gyári csavarokat leragasztottam a sablonozásnál, amiknek nagyjából sátor alakjuk lett. A negatív sablonba ez kvázi egy-egy tölcsérként jelent meg. Ezeket a mélyedéseket egyszerűen leragasztottam maszkolószalaggal. A gyári zár helyét is ilyen módon tüntettem el.

Egy becsomagolt csavar lenyomata a sablonban

A lyuk leragasztva

Az eredeti zár helye is eltűntetve

Az összes mélyedés leragasztva

Építettem a sablon köré egy tálcát, majd három rétegben felhordtam a szemipermanens formaleválasztót.

Kész a tálca

Három réteg formaleválasztó felhordva

Sablon kicsit kifényesítve

Bekevertem az epoxi gyantát, megszíneztem feketére, majd felkentem a sablonra. Nagyjábol egy órás pesztrálás után a helyén is maradt a gyanta.

Első réteg epoxi felhordva

További három óra kötés után óvatosan belenyomkodtam a gélesedett gyantába az első réteg üvegszövetet.

Első réteg üvegszövet a helyén 

Közelebbről

Innentől felgyorsult a munka. További két réteg üvegszövetet kapott a laminátum, amit szintén feketére színezett epoxi gyantával itattam át. Az alsó és felső réteghez sávolyszövésű, a középsőhöz pedig zsák szövésű üvegszövetet használtam. Ez picit még merevebbé és ellenállóbbá teszi majd a kompozitot.  

Kész a laminálás

Közelebbről

Két napig hagytam kötni a biztonság kedvéért, majd kiküzdöttem a sablonból. Sokkal könyebb volt kinyerni, mint a sablont az eredeti géptetőből. Pár perc alatt betologattam körbe az ékeket, majd szétpattant a sablon és a kompozit.

Íme a géptető belső oldala

Közelebbről

Első dolgom az volt, hogy feldobtam a mérlegre. Még nem volt körbevágva, egy csomó fölösleges súly volt rajta és ezt mutatta a mérleg.

Mérlegelés

3,068 kg a sallangokkal együtt

Következő posztban körbevágom, lecsiszolom és a rögzítési helyeket is kialakítom a leendő géptető belső oldalán.

Versenyautó születik 50 – Géptető belső sablonozás

Az előző posztban eljutottam a géptető külső sablonozásának végéig, sőt a belső sablonozáshoz is építettem már „korlátot” maszkolószalagból. Ma a belső sablonozásról lesz szó és a poszt végén kiderül, hogy szét tudtam-e választani a sablonokat az eredeti géptetőtől.

Első lépésként formaleválasztót hordtam fel a kimaszkolt géptető belső oldalára. A szokásos módon felhordtam, áttöröltem és mindezt háromszor megismételtem.

Formaleválasztózva

Második lépésben jöhetett a poliészter szerszámgél felhordása. 

Gélezve

Másfél órás száradás (kötés) után jöhetett a harmadik, azaz utolsó lépés, a laminálás. Három réteg háromszáz grammos üvegpaplant itattam át poliészter gyantával. 

Előkészített terep a gyantázáshoz

Kész a laminálás

Közelebbről

24 órára magára hagytam, hogy rendesen megkössön a poliészter gyanta. Másnap nekiugrottam a szétszedésnek, ami nem volt egyszerű. A gyanták zsugorodnak egy kicsit. Egy viszonylag sima felületnél nem szokott gondot okozni, viszont annyi törés és merevítés van a géptetőn, hogy egy negyvenperces birkózás lett a szétszedésből. De nyertem és sikerült leszedni a belső sablont.

Belső sablon levéve a géptetőről

Közelebbről

Maszkolószalagból sem volt hiány. A keletkező gőzök hatására a maszkolószalag ragasztója picit átalakul, mintha folyóssá válna. Ettől sablonbontásnál néha a sablonon marad kvázi fejjel lefele a szalag (ragasztós oldalával felfele). Könnyű leszedni, hiszen formaleválasztózva volt a hátoldala. Gyorsan lepiszkáltam az összeset a sablonról és a géptetőről.

Fölösleges maszkolószalagok eltávolítva

Közelebbről

A géptető alatt ott van még a külső sablon. A szélén látható, maszkolószalagból épített „korlátot” azért nem szedtem le, mert a végleges kompozit készítésnél ugyan úgy fel kellene ragasztanom. Picit renoválni kell, mert itt-ott megsínylette a kivételt, de jó alap lesz.

A szerszámgél megint meglepett.  Iszonyat pontosan másol, ezt eddig is tudtam. Viszont volt egy matrica a géptetőn, amit nem szedtem le, csak formaleválasztóztam. Ennyire pontosan másolta a gyanta.

Az eredeti (22 éves) matrica

És a lenyomata a sablonban

A géptetőt a külső sablonból már sokkal könnyebb volt kinyerni. Körbe betoltam az éket az eredeti elem és a sablon közé és már szét is pattant. Levettem róla géptetőt és átnéztem, hogy minden része rendben van-e a sablonnak.

A külső sablon is kész

A gyári cooler beömlő negatívja is szépen sikerült

Jövő hétre megpróbálom megcsinálni a végleges belső kompozitot. Ha eljutok odáig, akkor mindenképpen beszámolok róla.

Versenyautó születik 49 – Géptető külső sablonozás

Múlt héten a géptető külső oldalának előkészítésénél tartottam, ma a sablonkészítésről fogok írni. Megint a jól bevált szemipermanens formaleválasztót választottam. A folyékony viasz alapú leválasztót egyenletesen felhordtam a felületre, majd húsz perc múlva (a beszürkült) felületet átdörzsöltem egy pamut ronggyal. Ezt háromszor megismételtem, majd egy napig hagytam kikeményedni. Fél óra minimum kell a teljes kikeményedéshez, de a több nem árt, csak a kevesebb.

Első réteg formaleválasztó felhordva

Közelebbről jól látszik az „elszürkülő” viaszréteg

Jobb oldala fényesre dörzsölve

Három réteg felhordása és „átpolírozása” után így nézett ki

Másnap a szerszámgél felhordásával kezdtem. Összekevertem a két komponenst, majd egyenletes rétegben felhordtam a géptetőre.

Gélezve

Közelebbről

Másfél órás száradás után széttépett üvegpaplan darabokat nyomkodtam a kényesebb részekhez, ami jelen esetben a beömlő környékét jelentette. 

Széttépet üvegpaplannal betakarva

Bekevertem a poliészter gyantát és elkezdtem a laminálást. Összesen három réteg 300 grammos üvegpaplannal borítottam be a géptetőt. Erről a folyamatról nincs kép, csak a végeredményről, mert ez elég dzsuvás munkafolyamat, és időből sincs sok menet közben.

Kész a laminálás

Közelebbről

Mikor már a felülete kikeményedett, bergmann csőből csináltam egy kis merevítést kívülre. A belső oldalhoz ilyen nem kell majd, mert sok benne a törés, ami merevít, ide azonban szükségesnek éreztem.

Bergmanncsövek a helyükön

Nem a cső fogja megmerevíteni a sablont, hanem egy réteg 300-as üvegszövet. A cső kvázi csak azért kell, hogy megadja a hengeres formát. Levágtam az üvegpaplan darabokat, majd átitattam őket gyantával.

Szükséges paplan darabok méretre vágva

Átitatva gyantával

Ezzel kész is a külső elem sablonja elvileg. Azért mondom hogy elvileg, mert a belső oldalát is le kell formaleválasztóznom, sőt a sablont is meg kell csinálnom, hogy utána az egészet szétszedhessem. Akkor fog kiderülni, hogy minden sikerült-e. Másnap megfordítottam a combos súlyúra hízott géptető + sablon kombót és leszedtem a tálcát, amit még az előző posztaban „építettem”.

Megfordítva, még látszik a tálca és a maszkolószalag a szélén körbe

Itt már leszedtem a tálcát és körbe a maszkolószalagot

Levagdostam a sablon széleit, valamint a hotmelt ragacs nyomán képződött éles tarajokat is lecsiszoltam. A géptető szélét újra kitöltöttem hotmelt ragaccsal. Tálcát már nem kellett építenem, hiszen a túlnyúló sablon ellátja ezt a feladatot. Ha kivenném a géptetőt a sablonból, akkor újra kellene építenem egy tálcát is a belső oldalhoz. Így spórolok egy csomó időt és anyagot is, viszont csak a végén derül ki, hogy sikerült-e mindkét sablon (külső és belső).

Körbevágva, hotmelt ragacs a széléről kipiszkálva

Élek csiszolás közben (ez a géptető széle)

Hotmelt ragasztóval szintbe hoztam a sablon és a géptető találkozását

Befejeztem a belső oldal maszkolását, majd a sablon szélére építettem egy „korlátot” maszkolószalagból.

Belső maszkolás kész

Tálca felépítve

Jövő héten megmutatom, hogy készült a belső sablon, valamint az is kiderül, hogy szét tudom-e szedni a sablonokat. Ha jól dolgoztam, akkor a két sablon közül ki fogom tudni venni a sértetlen gyári géptetőt. Ha elrontottam a formaleválasztózást, akkor fogalmam sincs, hogyan tudnám szétszedni. Bízom a formaleválasztóban és valahogy majd szétszedem őket.