Múlt héten egyesítettem a jobbos ajtó külső és belső oldalát. Ma a polikarbonát méretezéséről, egy kis igazításról, extra merevítésről olvashattok.
Kezdjük a polikarbonáttal. Ongró darabokat ragasztottam fel maszkolószalaggal körbe az ablakkeretre. Ez hivatott a majdani szélvédőragasztó vastagságát szimulálni Elnagyolva kivágtam az ablak formáját szintén habosított PVC-ből.
|
A „távtartók” és az elnagyolt ablakminta |
Sok mérés és igazítás után a helyére illeszkedett az ablak mintája.
|
Kész a forma |
Autódekoráláshoz használatos fóliából kivágtam a majdani ablak keretét. Ez a keret fogja eltakarni a szélvédőragasztót.
Nagyméretű szabad asztal hiányában leragasztottam a földre a fóliát, körberajzoltam filccel az ongróból kivágott mintámat, majd maszkolószalaggal körberagasztottam a kivágás helyét.
|
A maszkolószalag belső oldalánál kell vágnom |
Sniccerrel gyorsan meg is vágtam a fóliát, majd a belső részt lehúztam.
|
Így már ki is lehet majd rajta látni |
Következő lépésben le kellett szednem a maszkolószalagokat, majd a sablont visszahelyeztem a megrajzolt vonal segítségével és a külső oldalon is körbevágtam, majd a fölösleges fóliát eltávolítottam.
|
Kész a keret |
Applikáló fólia hiányában felhívtam Jani barátomat, aki ezúton is a rendelkezésemre állt. Elszaladtam hozzá és leapplikálta nekem a fóliámat. Ez egy más néven átemelő fóliának nevezett papír alapú öntapadós cucc, mely arra hivatott, hogy torzulás nélkül fel lehessen ragasztani a kíván matricát, jelen esetben a keretemet.
|
Applikálva |
Lehúztam a fóliám hordozóját, majd felragasztottam a 2 milliméter vastag polikarbonát lemezemre.
|
Már csak körbe kell vágni majd |
Ha mindent jól csináltam, akkor a keret külső részénél kell kivágnom a polikarbonátot és már ragaszthatom is a helyére. Az applikáló fóliát rajta hagyom a beragasztásig, így védi a plexit a karcolásoktól. Ha le lesz fújva az ajtó, akkor kell majd beragasztanom a polikarbonátot, addig félreraktam...
Mivel az ajtóban nem lesz mozgatható ablak, a külső és belső oldalt meg tudom merevíteni azzal, hogy valami hengeres tárggyal összekötöm a két oldalt. A múltkor használt purhabból maradt még, úgyhogy megtöltöttem vele egy savanyúságos vödröt és egy ásványvizes flakont.
|
Itt még nem volt konkrét elképzelés |
Másnap szétkaszaboltam a flakont, kinyertem mind a 2 poliuretán hab hengert az edényekből, majd egy kicsit kisebb hengeres formára faragtam őket.
|
Éles pengével kiválóan szeletelhető |
Nagyjából 12 centiméter a távolság az ajtó külső és belső rétege között, így méretre vágtam, majd a 10 centi széles, két oldalán varrott szénszövetet átitattam epoxi gyantával, hogy a két henger köré tekerhessem.
|
Két szénszalag méretre vágva |
|
Kicsit több, mint kétszer érte körbe a hengert a szövet. |
|
24 órán át hagytam őket térhálósodni |
Másnap kíváncsiság kedvéért felraktam a mérlegre.
|
38 gramm, 3,8 dkg |
Kézbe véve nagyon merevnek és erősnek tűnt, megpróbáltam összenyomni. Nem sikerült. Gondoltam akkor kipróbálom, hogy elbírja-e hab testemet (115 kg), úgyhogy ráálltam. Nem ugráltam rajta, de mindenféle reccsenés vagy bármi nesz nélkül tűrte a benga testem tömegét, úgyhogy mehetett a helyére. Nagyjából az ajtó közepére terveztem. Két „oszlopom” van, el kellett osztanom a távolságot. Az egyiknek tuti fix helye volt. Az ajtó ugye úgy nyílik, hogy könyökkel megtámasztjuk majd a kilincs meghúzása után könyökünkkel kitoljuk az ajtót. Ez lesz az egyik távtartóm helye, a másiknál pedig arányosan elosztottam a távolságot. Egy kis purhab darabbol vágtam egy kis kockát, hogy be tudjam ékelni a helyére, majd kinyomtam körülötte még egy kis habbal.
|
Ez lesz a könyöknél... |
|
Ez pedig egy kicsit előrébb |
Másnap levagdostam a fölösleges habot, majd egy újabb szövetszalaggal körbetekertem a purhabos részt.
Ezt követően már tényleg csak egy kis finomítást kellet eszközölnöm az ajtón. Mivel a külső oldalról a gélréteget le kellett anno bombáznom és újra kellett építenem, sejtettem, hogy nem fog teljesen passzolni az autó vonalához. Ezért beálltam a garázsba, felraktam az ajtót a helyére, majd egy kis gitt segítségével kiigazítottam az egyenetlenséget.
|
Így nézett ki felrakva |
|
Nem sok volt benne szerencsére |
|
Szépen sikerült |
Volt még egy fém merevítő az ajtóban, a kilincs környékén, ami rozsdás volt. Elkezdtem bohóckodni megint a kólával, aztán beláttam, hogy az éppen elkezdődött rozsdásodáson segít, de a nagyobb falatokkal már nem bír megbirkózni (vagy nem volt türelmem kivárni).
|
Így nézett ki kóla előtt |
|
Után |
Csiszológéppel és rozsdaoldóval segítettem a dolgon, majd lefújtam alapozóval és végül feketével.
|
Rozsdamentesítve |
|
Feketére fújva |
Lényegében már csak a fényezés és a polikarbonát kivágása, illetve beragasztása van hátra. Ez most egy kicsit tolódik, mert egyeztettem a Zolival, és kátrányvakarás után megy le az autó hozzá. Nem tudom mikorra leszek meg vele, de az elkövetkezendő időben a kátrányt fogom vakarni az aljából, hogy utána mehessen motorkivételre, lakatolásra és csövezésre...