Versenyautó születik 47 – Alsó, belső dobbetétek körbevágása

Előző posztban eljutottam a dobbetétek laminálásáig. Nagyon sok teendő már nem volt velük. Ki kellett nyernem őket a sablonból, körbe kellett őket vágnom és a kellő helyen – a rögzítési pontoknál – ki kellett furkálnom mindkettőt. Nekiugrottam és nagyjából húsz perces győzködés után már mindkét dobbetét kiszabadult a sablonjából.

A bal oldali kivéve a sablonból

A jobb oldalit is sikerült kivennem

Egy alkoholos filccel körberajzoltam a széleket, ahol ki kell vágnom, majd nekiláttam a vagdosásnak.

Fekete vonal mentén vágandó

A kevlár egy elég szívós anyag, nem véletlen csinálják ebből a golyóálló mellényeket. Nagyon nagy a szakítószilárdsága, ezért a sima szövetet ollóval és a kész kompozitot is elég nehézkes vágni. Megfelelő eszköz nélkül szinte csak „nyiszálni” lehet. A kis köszörűgépemmel tudtam vágni, de a vágott széleknél a gép is csak rojtozta az aramid szálakat.

A tetemek :)

Jobb oldali kivágva az eredeti dobbetét mellett

Bal oldali kivágva az eredeti dobbetét mellett

Befeküdtem az autó alá és felpróbáltam a helyére a betéteket.

Jobb oldali helye

A gyári a helyére próbálva

Pontosan illeszkedik a másolat is

A kerék mögül így néz ki

Lökhárító nélkül még látszik, de ha a helyén lesz, akkor szinte egyáltalán nem fog látszani

Kicsit retkes volt az alja, ezért alumíniumbarát hideg zsíroldóval nekiugrottam megtakarítani.

Még retkesen

Lefújva zsíroldóval

Áttörölve egy papírtörlővel

Ez is kész és végre vissza tudtam adni az eredeti dobbetéteket, amiért 1000 köszönet Gergőnek!
Következő projekt a géptető lesz, amit remélhetőleg a héten el is kezdek sablonozni...

Versenyautó születik 46 – Alsó, belső dobbetétek készítése

A múlt héten láthattátok, hogyan készült a dobbetétek sablonja. Le is írtam, hogy hova való, de képpel nem tudtam szolgálni. Az egyik oldalt lefényképeztem, a másikat képzeljétek hozzá. :)

Ott az ominózus tárcsa, ahova verte is fel rendesen a vizet a kerék :(

Ha a helyén lesz a lökhárító is, akkor szinte semennyire nem fog látszani, de mégis egy fontos része a burkolatnak, így szeretném, ha szép és jó is lenne. Mindenképpen epoxi gyantából lesz, de több fajta szövet között vaciláltam. A legolcsóbb megoldás az üvegszövet lenne, ami a felfröccsenő víz ellen védene, de egy tempósan elrepülő kő már komoly sérüléseket okozhatna benne. Ugyan ez a helyzet a szénszövettel, azaz a karbonnal is, így ezt a két anyagot kihúztam a listából. Maradt a kevlár és a karbon-kevlár. A kevlár jó lenne erre a célra, viszont olyan blőd indok miatt húzódott ki a listáról, miszerint „nem tetszik”. Amivel már régóta szemezek, az a karbon-kevlár volt, de még sosem dolgoztam vele. Jelentem, most se fogok, ugyanis elballagtam a V+3B nevű céghez, ahonnan nagyon sok mindent szoktam beszerezni. Dani barátom ajánlott egy újfajta szövetet, ami nem más, mint a dialon-kevlár (szolgálati közlemény: Dani, kéne már a honlapotok, mert így nem tudom kitenni a blogra a bannert). 

Dialon-kevlár

Kísértetiesen hasonlít a karbon-kevlárhoz, de nem szénszál, hanem egy speciális műanyag szál van a kevlár mellé szőve. A dialon nevű anyag szakító szilárdsága nagyobb a szénszálnál, tehát erre a célra ideális lesz. Nem elhanyagolható tény, hogy a karbon-kevlár szövetnél még olcsóbb is egy kicsivel. Tehát a megoldás az, hogy két réteg dialon-kevlár közé laminálok egy réteg üvegszövetet. 

Maszkolószalagból építettem tálcát mindkét sablonra, majd leformaleválasztóztam őket.

Tálca felépítve, formaleválasztózva

Bekevertem az epoxi gyantát és a mélyedéseket feltöltöttem epoxival átitatott karbonszálakkal.

Mélyedések feltöltve

Egyenletes rétegben felhordtam az epoxi gyantát az egész felületre, majd három órát hagytam kötni.

Első réteg epoxi a helyén

A megfelelően gélesedett gyantába óvatosan belenyomkodtam a szövetet, hogy ne sérüljön a szövésminta. Ahol nagyon feszült, ott bevagdostam az anyagot.

Bal oldali

Jobb oldali

Sötétbe is csináltam egy képet róla, mert úgy jobban látszanak a szintkülönbségek.

Sötétben látszanak az apró részletek is.

Bekevertem a következő adag gyantát és átitattam vele a szövetet.

Bal oldali gyantázva

Jobb oldali gyantázva

Három óra elteltével jöhetett az üvegszövet réteg. A gélesedett gyantába óvatosan belenyomkodtam egy réteg sávolyszövésű üvegszövetet.

Balos

Jobbos

Ezt a réteget is átitattam epoxival, majd következett megint három óra pihi.

Második réteg is kész (bal oldali)

Második réteg kész (jobb oldali)

A gyantával átitatott üvegszövet áttetszővé vált, amint teljesen átitatódott az epoxival. A gélesedet gyantába jöhetett az utolsó réteg dialon-kevlár. Megpróbáltam úgy forgatni, hogy a szövés engedjen annyit, hogy ne kelljen bevagdosnom az utolsó réteget. Sikerült és szerintem szép is lett. :)

Bal oldali

Közelebbről a balos

Jobb oldali is szépre sikerült

Kapott mindkét darab egy-egy réteg epoxit és egy napig hagytam kötni a gyantát.

Bal oldali kész

Jobb oldali kész

Jövő héten kiderül, hogy sikerült-e kivennem a sablonból...

Versenyautó születik 45 – Alsó, belső dobbetétek sablonozása

Most, hogy elkészült mindkét első lámpa helyére kerülő kompozit, új meló után kellett néznem. A csomiajtót visszakaptam Danitól, de sajnos nem lett olyan, mint ahogy azt szerettük volna. A tűhegynyi lyukakat a lakk is felnagyította, ezért úgy néz ki, mintha szilikonos lett volna a felület. Várok vele egy pár hetet és megpróbálom visszacsiszolni, polírozni. Elég sokat pöcsöltem vele ahhoz, hogy csak simán lefessem, de ha nem lesz szép a felülete, akkor kénytelen leszek. A várakozás oka a lakk teljes kikeményedése. 

Így néz ki

Közelebbről nézve tele van ilyen gödrökkel

A képek nem adják vissza, élőben sajnos rosszabb. Úgy érzem, ez nem a Dani hibája volt. Nem teljesen sík a felület és az apró lyukaknál a fizika és a felületi feszültség az úr. Ez van... Ha vákuumos tevhnológiábal csinálnám, akkor valószínűleg már élből tökéletes felületet kapnék. Nincsenek hozzá eszközeim, így marad a kézi laminálás. Próbálkozok mindig valami újjal, de sokszor zsákutcába futok. Egyszer megtalálom a tutit. Amíg keményedik a lakk, valami hasznos dologgal ütöm el az időmet. Simigeri barátomtól kaptam kölcsön két darab alsó, belső dobbetétet. Lehet, hogy nem ez a hivatalos neve, de nem tudok neki jobbat. Mivel a sárvédőket már az előző tulaj kiszélesítette, a dobbetétek valószínűleg a kukában végezték. Azokat egyelőre nem terveztem megcsinálni, mivel a gyári felfogatási helyei sincsenek már meg az átalakítás miatt. A dobbetéteket még értem, hogy kidobták, viszont az ominózus, alsó, belső dobbetét a motor felé fröccsenő víztől és a felverődő kövektől védi a szíjakat és magát a motort is. Ezek hiányát nem tudtam mire vélni, viszont hasznosnak találom. Ezért kértem kölcsön Gergőtől egy sablonozás erejéig, amit ezúttal is szeretnék megköszönni. Köszi Geri! A gyárilag 14 colos felnik helyett Geri Pulsar-ján 17-es kerekek vannak, amit a jobb oldali dobbetét kicsit megsínylett (beleért a jobb oldali kerék). Ezért jobbnak láttuk, ha minél hamarabb csinálok egy sablont, így tudjuk majd pótolni a fogyó alkatrészeket. Megkaptam a két szóban forgó betétet és egy alapos zsíroldás, valamint fürdetés után nekiláttam a lyukak és sérülések eltüntetéséhez.

Zsíroldás egy ipari kádban

A sérült jobb oldali betét

Az egyik füle is kapott egy maflást

Hibák, lyukak kijavítva

Kicsit megfoltoztam a már jól ismert 3D-s autófoliával, majd nekiláttam a tálcaépítésnek. Mivel elég kevés egyenes rész található az oldalánál, csak maszkolószalagból készült a tálca, plexi felhasználása nélkül.

Az első pár maszkolószalag a helyén

Kész a tálca

Mivel hátulról kezdtem el ragasztgatni a maszkolószalagokat, félő volt, hogy a poliészter gél befolyik a tálca és a műanyag közé. Hogy ezt elkerüljem, további magenta fóliadarabokat ragasztottam körbe, a műanyag és a maszkolószalag találkozásához.

Nem egy szépség, de megteszi

A másik oldali betétet is hasonlóképpen maszkoltam ki, utána jöhetett mindkét elem formaleválasztózása.

Mindkét tálca kész

Négy réteg szemipermanens formaleválasztó felhordása után hagytam egy napig kikeményedni a réteget. Fél óra elég lett volna, de a több nem árt, csak a kevesebb. Másnap jöhetett a gélezés és a laminálás. Egyenletes rétegben felhordtam a poliészter gélt mindkét elemre, majd másfél órás száradás után nekiláttam a laminálásnak. Üvegszövetből és üvegvagdalékból csináltam a laminátumot, gyantának pedig mezei poliészter lamináló gyantát használtam.

Mindkettő gélezve

A kényesebb helyekre először üvegvagdalékot szórtam

Üvegszövet darabok a gélbe nyomkodva

Átitatva gyantával

Ahol sárgás a laminátum, oda kicsit több gyanta jutott. Ha sok gyantát hordok fel egy területre, akkor a kémiai reakció miatt nagyon nagy hő fejlődik és meg is ég a gyanta. Ilyenkor ridegebbé, törékenyebbé válik a kompozit. Mivel ez csak egy sablon, itt nem okozott problémát. Másnap kicsomagoltam mindkét elemet. Szerintem jól sikerültek ;)

Bal oldalon a negatív sablon, jobb oldalon az eredeti dobbetét

Közelebbről a negatív sablon

Ennyire pontosan másol

Minden karcot, minden hibát nagyon pontosan másol ez a szerszámgél. A jobb oldali elemnél a sérülés miatt egy kis utómunkára volt szükség.

Ott a púp a kép közepén, ahol megcsillan a ráeső fény

Közelebbről, más szögből, de itt is középen van a púp

Az utolsó, hátha ezen jobban látszik

A fölösleges púpot lecsiszoltam. Várható volt, hogy a szerszámgél nem olyan vastag, hogy az igazítás után még maradjon belőle. A sérült rész mögé direkt vastagabb réteg üvegpaplant raktam, hogy csiszolás után is maradjon még anyag. 

Fölösleges rész lecsiszolva

Ennyi fért bele a héten. A sablon köré kell építenem egy tálcát, le kell formaleválasztóznom és indulhat a laminálás. Karbon-kevlár szövet volt az eredeti elképzelés, de egy kicsit más anyagból fogom csinálni. Következő posztban megírom majd hogy mire és miért pont arra esett a választás...