Előző posztban eljutottam a dobbetétek laminálásáig. Nagyon sok teendő már nem volt velük. Ki kellett nyernem őket a sablonból, körbe kellett őket vágnom és a kellő helyen – a rögzítési pontoknál – ki kellett furkálnom mindkettőt. Nekiugrottam és nagyjából húsz perces győzködés után már mindkét dobbetét kiszabadult a sablonjából.
A bal oldali kivéve a sablonból |
A jobb oldalit is sikerült kivennem |
Egy alkoholos filccel körberajzoltam a széleket, ahol ki kell vágnom, majd nekiláttam a vagdosásnak.
Fekete vonal mentén vágandó |
A kevlár egy elég szívós anyag, nem véletlen csinálják ebből a golyóálló mellényeket. Nagyon nagy a szakítószilárdsága, ezért a sima szövetet ollóval és a kész kompozitot is elég nehézkes vágni. Megfelelő eszköz nélkül szinte csak „nyiszálni” lehet. A kis köszörűgépemmel tudtam vágni, de a vágott széleknél a gép is csak rojtozta az aramid szálakat.
Befeküdtem az autó alá és felpróbáltam a helyére a betéteket.
Kicsit retkes volt az alja, ezért alumíniumbarát hideg zsíroldóval nekiugrottam megtakarítani.
Ez is kész és végre vissza tudtam adni az eredeti dobbetéteket, amiért 1000 köszönet Gergőnek!
Következő projekt a géptető lesz, amit remélhetőleg a héten el is kezdek sablonozni...
A tetemek :) |
Jobb oldali kivágva az eredeti dobbetét mellett |
Bal oldali kivágva az eredeti dobbetét mellett |
Jobb oldali helye |
A gyári a helyére próbálva |
Pontosan illeszkedik a másolat is |
A kerék mögül így néz ki |
Lökhárító nélkül még látszik, de ha a helyén lesz, akkor szinte egyáltalán nem fog látszani |
Még retkesen |
Lefújva zsíroldóval |
Áttörölve egy papírtörlővel |
Következő projekt a géptető lesz, amit remélhetőleg a héten el is kezdek sablonozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése