2013. december 30., hétfő

Versenyautó születik 34 – Csomiajtó belső sablonozása

Múlt héten megmutattam, hogyan készült a külső sablon a csomiajtóról. Ma arról olvashattok, hogy az ajtó kivétele nélkül egyből rálaminálom a belső sablont is. Így megspórolok egy tálcaépítést mind anyagban, mind pedig időben. Előző posztban eljutottam a csiszolásig, sőt hotmelt ragasztóval is feltöltöttem a réseket. 
Maszkolószalagból építettem rá körbe egy korlátot, hogy a poliészter gyanta ne folyhasson le a földre. 

Korlát felépítve
Szemi-permanens típusú formaleválasztót használtam. Ez egy térhálós „rendszer”, kemény száraz tapintású filmet képez a szerszám felületén. Nagyon sok leválasztást biztosít. Ez a formaleválasztó adja a legvékonyabb filmet, visszaadja a szerszám finom rajzolatait. Fel kell hordani a folyadékot az ajtó felületére, majd mikor kifehéredik (nagyjából tizenöt perc) akkor finom pamutronggyal át kell óvatosan dörzsölni, így fényes felületet kapunk. Ezt minimum háromszor meg kell ismételni a tökéletes leválasztáshoz. Az utolsó réteg után fél óra alatt kikeményedik, utána indulhat a laminálás. 

Formaleválasztózás (balra a kifehéredett, jobbra pedig a finoman átdörzsölt rész)
Formaleválasztózva
Formaleválasztózás után jöhetett a fekete szerszámgél (poliészter).

Gélezve
Másik szögből
Jól látszik, hogy a középső részt nem géleztem. A külső oldalnál egy kicsivel több gél maradt bekeverve, ezért ott oda is jutott, de itt nem szükséges. Az a rész ki lesz vágva a végső elemből. A gél sokkal drágább, mint a gyanta és mivel pont el tudtam találni a köré szükséges mennyiséget, oda már nem kevertem be újabb adagot. 
Eddig manuális módon tépkedtem szét az üvegpaplant, hogy a nagyobb törésű részeket is légmentesen ki tudjam tölteni. Vásároltam üvegvagdalékot, ami nem más, mint üvegszálak kb. hat milliméteres darabjai. Kipróbáltam, hogy milyen vele dolgozni. Kicsit más, mint a tépkedett üvegszövet, de ennél legalább nem kell tépkedéssel bajlódni. 

Üveg vagdalék
Rászórtam a kényesebb részekre, majd jöhetett a gyantázás.

Gélre szórva az üveg vagdalék
Közelebbről
Kitöltöttem 12 pohár poliészter gyantát műanyag poharakba és egy pohárba az edzőt. Nem kevertem be őket, egyszerre mindig csak annyit, ami épp a kezembe volt, miközben dolgoztam vele. 

A kékek a gyanták, a víztiszta az edző
A gyantázás folyamatáról a szokásos módon nem készült kép, csak a végeredményről, ami jól sikerült.

Gyantázva
Hagytam fél órát száradni. Csak annyit, hogy a felülete kemény legyen. Ezután feldaraboltam a gégecsöveket és hotmelt ragasztóval a helyükre ragasztottam a merevítést. 

Merevítés a helyén
Üvegpaplanból vágtam darabokat és ráhelyeztem a csövekre. 

Üvegpaplannal lefedve
Átitattam őket gyantával és ezennel elkészült a belső sablon is.

A kész sablon
Másnap jöhetett a szétszedés. Nagy volt az izgalom, mert akkor derült ki, hogy a külső sablon, a belső sablon is sikerült-e, valamint fény derült arra is hogy az ajtó sértetlenül megúszta-e a sablonozást. Ha valami nem sikerül ilyenkor, az a formaleválasztózás. Ha az nem megfelelő, akkor a sablon ráköt az ajtóra és akkor a sablon és az ajtó is sérülhet szétszedéskor. 

Ékek a helyükön, most ugrik a majom a vízbe!
A szétszedés sikerült, az ajtó sértetlen maradt. :)

Az ajtó sértetlen maradt. Úgy vettem ki a két szerszám közül,  ahogy oda bekerült
A külső sablon
A belső sablon
Az alsó rész
Levagdostam körbe a fölösleges részeket, majd lecsiszoltam a kiálló éles részeket, amik a hotmelt ragasztó mentén alakultak ki.

Felesleges élek lecsiszolva
Körbe megcsiszolva mindenhol, ahol szükséges volt
Jövő héten építek köré egy korlátot maszkolószalagból, leszedem az átragadt fehér kör alakú matricákat, leformaleválasztózom és indulhat a végleges belső oldal építése. Boldog új évet kívánok mindenkinek, jövőre ugyanitt... ;)

2013. december 23., hétfő

Versenyautó születik 33 – Csomiajtó külső sablonozása

Múlt héten végre elkészült a csomiajtó. Nem gondoltam volna, hogy ekkora meló lesz. Sosem csináltam még, de azért megoldottam valahogy. Ráadásul az olcsó anyagokból nagyon jó minőségű gittet tudtam előállítani. Na elég a fényezésből, lássuk ma miről lesz szó.
Mivel ez a csomiajtó projekt nagyon tetszik most ezzel folytatom. Az eleje már tényleg majdnem kész, de várat magára. A következő lépés a sablonkészítés volt. És mivel a gyárban is két külön elemből ragasztják össze az ajtót, nekem is két különálló (külső és belső) részt kell csinálnom. Mindkettőhöz sablont kell csinálnom. Alapvetően úgy készül a sablon, hogy körbe építek egy tálcát és úgy hordom fel a kompozit anyag alkotóelemeit. Ha valaminek az egyik oldalát kell csak lemásolni, akkor nincs kérdés, épül a tálca és megy a sablonozás. De itt egy új tecnikát fogok kipróbálni, ami vagy sikerül vagy nem. Sikerülni fog, mert sikerülnie kell. A lényeg az, hogy építek egy tálcát az ajtó köré, az üveg helyére is kell raknom valamit, hogy lefedje azt a hatalmas lyukat. Formaleválasztózás után felhordom a kompozit motyót és itt jön majd az újdonság. A tálcaként funkcionáló plexi darabok eltávolítása után a már elkészült külső oldali sablon lesz a belső oldali sablon tálcája, így megspórolok egy tálcaépítést. Emiatt csomó időt és alapanyagot (plexit) spórolok. A végén két sablon között lesz az általam már átalakított ajtó, amit majd ki kell nyitni, mint egy kagylót, és ha minden stimmel, akkor három részre fog „szétesni”. Lesz egy külső, egy belső sablonom és maga a mintaajtó. Ha ez így nem volt érthető, akkor nézzétek végig a képeket és a kettő együtt már tuti érthetővé válik.
Először a hátsó üveg helyére kell ragasztanom valamit. A habosított PVC (ongrofoam) mellett döntöttem, ami viszonylag olcsó (mondjuk a plexihez képest a fele) és tökéletesen megfelel a célra. Fogtam a gyári üveget, bejelöltem rajta, hogy nagyjából meddig fog érni a végleges polikarbonát, amit majd a végleges ajtóba ragasztok. Kvázi a polikarbonát szélvédő mintáját kivágtam a habosított anyagból. Ezt könnyebb méretre vágni, ha elrontom, akkor sincs dráma. Gyorsszorító csipeszekkel rögzítettem az ongrot az üveghez, majd filccel körberajzoltam a széleit. Felül ráhagytam egy keveset, mert csak nagyjából tudtam méretezni, hogy meddig fog érni az átalakított ajtóba. Jelölés után megfordítottam és körbevágtam a jelölés mentén.

Rögzítve az üveghez
Jelölés mentén vágandó
Három oldalról körbevágva, a helyére próbálva
A helyére próbáltam és bejelöltem a tetején, hogy nagyjából mennyit kell vágnom felülről. A pontos ív rajzolásához azt az üvegszálas anyag maradékot használtam, amit még a csomiajtó tetejének átalakításkor levágtam. Levágtam a fölösleges részt majd a helyére próbáltam.

„Vonalzó” mentén vágandó
Az ongro a helyén
Pontosan ekkora polikarbonát lemez lesz beragasztva a végleges ajtóba, így gyorsan körberajzoltam, hogy később majd csak ki kelljen vágni. Mivel a belső kerete pár centivel kisebb, mint a külső, körbe kellett vágnom a fehér lemezt, hogy beragaszthassam hátulról. Maszkolószalaggal pár helyen ideiglenesen rögzítettem, és belülről körberajzoltam a keret mentén.

Ideiglenesen rögzítve
A belső keret
Vékony maszkolószalagot ragasztottam a rajzolt keret mellé, és a szalag mentén kisebbre vágtam a táblát, hogy beragaszthassam belülre. Az ajtó belső részén maszkolószalaggal kiragasztottam a keretet, hogy a szalagra tudjam ragasztani a hotmeltes ragasztóval az ongrot. Ez azért kellett, hogy sablonozás után egy mozdulattal el tudjam távolítani a tálca elemeit. Ha a hotmeltet közvetlenül az ajtóra ragasztanám, azt baromi nehéz lenne utána leszedni.

Keret leragasztva maszkolószalaggal, jöhet az ongro
A kisebbre vágott tábla a helyére ragasztva
Kimaszkoltam az ajtó szélét is, és arra jöhetett a tálca felépítése plexiből hotmelt ragaccsal.

A széle is maszkolva
Tálcaépítés
Másik oldal
Kész a tálca
Hogy a gyanta véletlenül se folyhasson le a földre, maszkolószalagból csináltam körbe egy „korlátot”.

Kész a korlát is
Másik szögből
Formaleválasztózás közben észrevettem, hogy a keret felső részén a két íves résznél rosszul vágtam ki a keretet, ezért nagyon pici felület maradna a ragasztáshoz. Mivel az ősminta (ajtó) teljesen mindegy, hogy milyen anyagból készül, kicsit kiegészítettem. Hotmelt ragacsba nyomkodtam ongro darabokat így alakítottam ki a hiányzó sarkot.

Sarok kijavítva
Formaleválasztózás után jöhetett a szerszámgél felhordása.

Gélezve
Másik szögből
Másfél órás száradás után elkezdtem felhordani a poliészter gyantát és az üvegpaplant. Erről a folyamatról megint nincs kép, mert macerás, gyorsan kell dolgozni és rendkívül mocskos is. Sajnos a poliészter gyantám elfogyott, így félbe kellett hagynom a sablonkészítést. Villanyszerelési boltban vásároltam 16 mm-es gégecsövet, amivel a sablon merevségét fokoztam. 

Félkészen a sablon
Két réteg 300 grammos üvegpaplanra raktam rá a csöveket (már amennyihez volt elegendő gyantám) és azokra is raktam gyantával átitatott paplant. Másnap beszereztem egy vödör gyantát és folytathattam a melót. Hotmelt pöttyökkel rögzítettem a helyükre a hiányzó csöveket, majd beborítottam egy réteg sávolyszövésű üvegszövettel. 

A kiegészített csövekkel
Utolsó szövetréteg is felhordva
Közelebbről
Ezzel a sok csővel megmerevítve biztos nem fog eldeformálódni majd a sablon, amikor belekerülnek a végleges ajtó nyers komponensei. Másnap megfordítottam az ajtót, leszedtem a plexi tálcát, körbevágtam, a kényes helyeken megcsiszoltam, majd hotmelt ragaccsal előkészíttettem a belső oldal sablonozásához.

Ajtó megfordítva
PVC tábla eltávolítva
Tálcabontás közben
Tálca lebontva
Levágandó sallangok
Csiszolandó élek
Lecsiszolva
Hotmeltel feltöltve
Sablonozásra készen
A külső sablon elvileg kész (majd akkor lesz tuti, ha ki is tudom venni belőle az ajtót), elő van készítve a belső sablonozáshoz. Már csak egy „korlátot” kell neki ragasztanom, formaleválasztóznom kell és mehet bele a gyanta. Jövő hétre megpróbálom megcsinálni, de nem tudom mennyire tolerálja majd az asszony a karácsonykor történő „autóbasztatást”. Engedjétek meg, hogy ezúton is boldog karácsonyt kívánjak minden lelkes olvasónak ;)

December 30-án ugyanitt...