Versenyautó születik 42 – Utolsó előtti simítások

Az utolsó posztban olvashattátok, hogy egy kis lendületért fohászkodtam. Úgy néz ki, szépen lassan minden a helyére kerül. A garanciális javításra leadott deltacsiszolómat is visszakaptam. Nem szoktam így ömlengeni, de nagyon meg vagyok elégedve a garanciális ügyintézéssel. Állandó mumus, senki sem szereti, mindenkinek csak nyűg, mégis flottul működött. Leadtam a boltba, ahol vásároltam, az egyetlen kérdésük a hibajelenségre irányult. Semmi szájhúzás, nem küldtek el a hivatalos márkaszervizbe (város másik felén van). Felajánlották, hogy ők intézik az oda és vissza utat is teljesen ingyen és bérmentve. Gondoltam ez lesz így legalább egy hónap, de nem. Köszönet az Extreme Digital csapatának a gyors és korrekt garanciális ügyintézésért. Leadástól számított 14. naptári napon kaptam az sms-t, hogy mehetek érte, elkészült a javítás. Becsattogtam, és pár prec papírmunka után újra birtokba vehettem. A házán kívül mindenét kicserélték (egyenáramú motor, kapcsoló, CSISZOLÓTALP!). Nem tudom, hogy azért mert egyben cserélődik, vagy merő jófejségből, de úgy érzem a csiszolótalp cseréje nem tartozott volna a cserés elemek közé. A lényeg a lényeg, visszakaptam és újra csatasorba állhat. 

Irány a műhely...

Sikerült előkészítenem a csomiajtót. Hogy mihez? Lakkozáshoz! Úgy döntöttem, hogy nem bajlódok a polírozással, inkább lelakkoztatom. Béres Dani, alias Gearboy barátom egy olyan árral állt elő, aminek nem tudtam nemet mondani. Sok mindent nem befolyásolt, hiszen a polírozáshoz és a lakkozáshoz is nagyon finom szemcsés csiszolópapírral vizesen meg kell csiszolnom a felületet. A lakkozás a polírozáshoz képest viszont egy hatalmas előnnyel bír, fokozza az UV állóságot. Így egyértelműen a lakkozás mellett döntöttem, mutatom mi történt a héten...

Vizes csiszolás előtt még megcsiszoltam a belső keretet és kifurkáltam a rendszámvilágításhoz és a csomiajtó felnyitásához szükséges fogantyú felfogatási helyeit. Az 1.4-es törött darabjával próbáltam. Ebből majd vagy vadászok egy hibátlan példányt, vagy megcsinálom ezt is karbonból. A GTi-R gyári rendszámvilágítása máshogy van megoldva, ráadásul az kisrendszámos kialakítású. Sanszos, hogy P-s rendszáma lesz majd egyszer, az pedig nem férne el a kisméretű rendszám helyére, így már eleve az európai hátsót terveztem a karbon ajtóra.

GTi-R (JDM kivitel)

1.4-es (európai kivitel)

Lyukak kifúrva

Régi, törött fogantyú a helyén

Másik szögből

Felpróbáltam a helyére az ajtót, bejelöltem a szélén azokat a helyeket, amelyen még egy kicsit igazítani kell, hogy szépen illeszkedjen. Beállítottam a zárat is, hogy minden végleges legyen. Vagy ötször levettem, csiszoltam és visszaraktam, mire jónak találtam.

Próba

Picit igazítottam a polikarbonát szélén is, hogy az is szebben illeszkedjen. Visszaraktam rá a gumikeretet és azt is bepróbáltam a helyére.

Polikarbonát is a helyére próbálva

Két vékony maszkolószalaggal rögzítettem, hogy ki ne essen. Ez is megvan. Lakkozás után már csak be kell ragasztani. Beültem jobb 1-be és megnéztem, milyen lesz majd a kilátás.

Szerintem jó lesz, bár ha nem lenne rajta a védőfólia, ki is derülne, hogy milyen...

Tükörből ilyen

Leszereltem az ajtót, levettem róla minden kiegészítőt, kivettem a zárat és hátravittem egy utolsó vizes csiszolásra.

Vizes csiszolás közben

Ölőszőr 800-as, majd 2000-es papírral vizesen megcsiszoltam. A felületi egyenetlenségeken ez már nem sokat változtat, csupán eltünteti a mélyebb karcokat. Nem egy gyári minőség, de szerintem elég jó lett. Egy gyors zuhany után szárazra töröltem és kiragasztottam a belső keretet, hogy lakkozás után ne kelljen már visszacsiszolnom a ragasztás miatt.

Simára csiszolva

Közelebbről

Belső keret kiragasztva

Elvittem a Danihoz, így nála a labda. Ha visszakapom lakkozva, akkor beragasztom a polikarbonátot és megy a helyére. 

Versenyautó születik 41 – Murphy különszám

Kellet nekem károgni az előző posztban... „Reményeim szerint ez az utolsó előtti poszt, ami erről szól, de nem ígérek semmit, mert bármi közbejöhet.” Murphy szerint ami elromolhat az el is romlik. Ez be is következett, beszart a Bosch deltacsiszolóm. Már tényleg látom a fényt az alagút végén (és úgy tűnik vonat nem tartozik a fényhez), de mindig hátráltat valami. Sajnos nem sokáig jutottam a géppel, elkezdtem csiszolni, majd pár perc múlva leállt.

R.I.P

Büdös nem volt, biztit nem verte le, csak csendben elhalálozott. Azóta már visszavittem a boltba és elindult a garanciális ügyintézés. Nem tudtam mit tenni, átváltottam „kézi love you”-ra, azaz kézzel csiszoltam az ajtót. Határozottan lassabban megy, így nem is lettem kész vele, ráadásul ugye a gépet is kellett hurcibálnom. Közben a megvettem a polírozógépet is.

Polírgép

Nem profi műszer, de 1000-3000-es tartomány között 100-as lépésekben szabályozható a fordulatszáma, 1000 wattos és elég masszívnak néz ki. Nem ipari felhasználásra kell, így remélem kihúzza a garanciális időintervallumot.

Ennyit a ketyerékről, mutatom milyen keveset haladtam az elmúlt héten. Nagy varia nem volt, csak csiszoltam. Sajnos még a vizes csiszolásig sem jutottam el. Ahogy elkezdtem, a szép fényes felület egyből bemattult. Addig kellett csiszolnom, amíg az összes fényes rész el nem tűnt (mélyedések). 

Jól látszik, meddig kell csiszolni

Hibák eltűnőfélben

Hibák eltüntetve

A másik oldala

Már csak a belső keretet kell megcsiszolnom és jöhet a vizes csiszolás, valamint a polírozás. Vizes ronggyal áttöröltem, csak hogy nagyjából lássam, mire jutottam.

Vizesen egyből előjön a mintázat

Közelebbről

Rendszám mögötti rész

Ennyire futotta az energiámból a héten. Remélem most már lesz egy kis lendület, mert van még tennivaló bőven.

Versenyautó születik 40 – Csomiajtó végleges felületének kialakítása

Még mielőtt bármit is írnék az autóról, fontosnak tartom megemlíteni, hogy apa leszek. :) 14. hete hordja az asszony a szíve alatt a gyermekünket. A nemét ugyan még nem tudjuk, de nagyon valószínű, hogy az övé lesz egyszer az itt dokumentált játszósautó, viszont előbb még apa szeretné megkergetni egy-két pályán. Mivel anyagi és időbeli előnyt is élvez a gyerkőc, némi csúszás várható. Tervezett volt a gyermek, ezért is csinálom a kompozit motyókat éjt nappallá téve. Mire megszületik (doki szerint augusztus 08.) szeretném, ha meglenne az összes kompozit elem, ráadásul az utolsó hónapok várhatóan még több otthoni feladattal látnak el, így szeretném nyár elejéig befejezni. Ennek örömére elindult egy visszaszámláló a jobb oldali menüsorban, ami aug 08. 23:59-től számol visszafelé. Van egy rakat teendőm a családalapítással kapcsolatban, így mostanában picit kevesebb időm van gyantázni, csiszolni és haladni, ráadásul pont pöcsölős korszak is volt, de igyekszem odatenni magam.

Az új tulaj

És akkor térjünk át az autóra, annak is a hátsó részére. Reményeim szerint ez az utolsó előtti poszt, ami erről szól, de nem ígérek semmit, mert bármi közbejöhet. Terveim szerint már csak egy vékony réteget kap egy alapos csiszolás után, majd beleragasztom a polikarbonátot és már kész is. Kicsit félve írom le, ugyanis vannak aggályaim a gyantázással kapcsolatban. Félek, hogy az apró légbuborékokra kerülő vékony gyantaréteg durván felnagyítja a hibákat, kvázi kráterekké alakít minden egyes hibát. Ha ez így lesz (elég sanszos), akkor kénytelen leszek minimum három rétegben lekenni gyantával, azt visszacsiszolni és felpolírozni, de ne rohanjunk ennyire előre.

Volt egy brutál nagy hiba az egyik felső sarkán, amit nagyon vastagon feltöltöttem gyantával. Volt aki személyesen is megnézte, és az arcáról az tükröződött, hogy nem nagyon tudja elképzelni, hogy ez még javítható. De sikerült, ahogy a többi pöcsölős, hetekig tartó javítgatás is.

A brutál javítás (kb. 5 mm gyanta alatt ott figyel a szénszövet) 

Nagyjából lecsiszolva

Finoman, kézzel átcsiszolva

Lemosva

Vizesen (a végén a javítás hasonlóan észrevehetetlen lesz elvileg)

Az összes javítás lecsiszolása után (ezt most inkább nem mutatnám be egyesével) átcsiszoltam az egész ajtót kézzel, 320-as csiszolópapírral. Nem egyszerű feladat, mert tényleg csak egy nagyon vékony gyantaréteg védi a szénszál szövési mintáját. Ha ebbe belecsiszolok, az a végén ordító hibaként fog jelentkezni. Csiszolás közben viszont egybefüggő, kicsit fehéres-szürkés, de azonos színű minden. Ha leérek a szénszálig, az se veszem észre, csak ha benedvesítem a felületet, de akkor meg már késő. Ha viszont nem csiszolom meg eléggé, akkor a maradék formaleválasztó le fogja dobni az első réteg gyantát.

Átcsiszolva az egész ajtó

A rendszám mögötti rész

A felső, szárny alatti rész

Az előző két képen jól látszanak a fehér pontok. Azok felületi hibák, amik egyből feltöltődnek a csiszolt porral. Ha ez a por lyukakban marad és így gyantázok rá, akkor az ugyan így látszani fog a végén is. Hogy elkerüljem ezt a hibát, beállítottam egy ipari kádba, majd nagynyomásúval alaposan megmostam.

Mosás után száradófélben

Vizesen nagyjából úgy néz ki, ahogy a végén fog, de egyből bemattul, amint száradni kezd.

Pár perccel később, már szárazon

Ezekben a lyukakban tud megülni a por, ezekből tudnak kráterek képződni

Áttöröltem acetonos ronggyal, majd lekentem az első réteg epoxival.

Első látásra jól néz ki, de lehet úgy játszani a fényekkel, hogy baromi rondának tűnjön.

Ezen a képen jól látszanak  kráterek :(

Sajnos beigazolódott a félelmem, csúnyán meglátszanak a kisméretű felületi hibák. Nem volt mit tennem, lekentem további két rétegben az ajtót. A rétegek között másfél órát hagytam száradni az epoxit. A harmadik réteg után viszont a felülete nem teljesen sima, de legalább a kráterek eltűntek. Ezt a felületi egyenetlenséget visszacsiszolással és polírozással remélhetőleg el fogom tudni tüntetni.

Három réteg epoxival

Jobb oldala közelebbről

Ugyan ez a rész vakuval

Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerintem sokan összetennék a két kezüket, ha ilyen „csúnya, ragyás” ajtajuk lenne. Mivel engem zavarnak az apró hibák is, muszáj meglépnem a visszacsiszolást és a polírozást. Az eddigi munkáimat kivétel nélkül kézzel políroztam, így hát úgy érzem megérett a gépvásárlás. Próbáltam kézzel, utáltam is rendesen, remélem a géppel kicsit könnyebb, gyorsabb lesz a történet és szebb végeredményt kapok. Irány az első barkácsbolt, keresek valami használható, nem gagyi, de nem is ipari polírozógépet. Tartsatok ki, a jövő héten folytatom...

Versenyautó születik 39 – Csomiajtó szélvédő

A múlt héten ott hagytam abba az írást, hogy megszerkesztettem a polikarbonát külsejére kerülő matrica grafikáját és ki is vágtam papírból, megnéztem, hogy stimmel-e a mérete. Mielőtt rátérnék a polikarbonátra leírom, mi lett a purhabozásból.

Kivágtam egy-egy nagyobb lyukat az ajtó felső belső részén, ahol a gyári vezetékek is átmennek a kaszniból az ajtóba. Nem lesz ablaktörlő, így vízcsövet sem kell átvinnem az ajtóba, viszont egyetlen vezetéket, a rendszámvilágításét mégis be kell juttatnom valahogy. 

Az ominózus lyuk

A szárny rögzítéséhez fúrt három lyukat kicsit megigazítottam, hogy a gyári gumidugó stimmeljen bele. 

A szárny egyik rögzítési pontja bedugózva

Ha kinyomom purhabbal, akkor azon már semmit nem dugok át, ezért a sablonok merevítéséhez használt villanyszerelési csőből vágtam két nagyjából harminc centis darabot, betoltam a vezeték útjába mindkét oldalon, majd kinyomtam az üreget purhabbal.

Nagyjából így fog állni odabent

Kinyomva purhabbal

Óvatosan, több lépésben töltöttem ki az üregeket, nehogy hirtelen szétnyomja az ajtót. Volt helye tágulni, ezért nem csinált kárt. Másnap megnéztem, és a tervem beigazolódott, sokkal merevebb lett a szárny alatti rész, mert a hab eloszlatja a terhelést. Kifúrtam a rögzítési pontoknál a habot, hogy fel lehessen majd erősíteni a szárnyat.

Ez is kész

A javításokat napról napra továbbra is csinálom (igen, már nagyon unom), de egyszer tuti elkészül. 

Közben megcsináltam a polikarbonát „üveget”. Müller Jani barátom készségesen segített, sőt a vendége voltam a keretre. KÖSZÖNÖM ;) 

Már régebben megvásároltam a polikarbonátot, ugyanis ha belülről fóliázni szeretném, akkor minél öregebb, annál jobban „kiszárad”, pontosabban távoznak belőle azok a gázok, amik felpúposítanák a hőfényvédő fóliát. Szóval adott a polikarbonát és a keret. Már csak a matricát kellett felkasíroznom.

A polikarbonát és a keret feldolgozásra várnak

Kasírozás közben

Felragasztva, applikálóval

Az applikálót rajta hagytam, addig is védi a karcolódástól. A keret külső vonala mentén körbevágtam, majd a helyére próbáltam.

Körbevágva

Helyére próbálva

Nem is lett olyan pontatlan a mérések alapján vágott keret. Pár helyen igazítani kellett rajta, de nem volt dráma. Apránként vagdostam, nehogy túl sokat vágjak egyszerre. Az előző posztban említett kéderként használatos gumikeretet körbe ráraktam a polikarbonátra, majd visszapróbáltam a helyére.

Az ominózus szegély

Így néz ki a polikarbonáton igazgatás nélkül

A helyére próbálva

Pár maszkolószalaggal ideiglenesen rögzítettem az ajtóba, majd felcsavaroztam az ajtót a Pulsarra.

Minden a helyén :)

Feldobtam rá a szárnyat is, megnéztem milyen az összkép. Nekem tetszik.

Szárnyastul

Kicsit felülről

Alulról

És végül nyitva is

Lényegében már csak a szélvédőragasztó hiányzik belőle, úgyhogy gyorsan leszereltem és megmértem. 

8,65 kg zárastul, szárnyastul, polikarbonátostul (már csak a szélvédőragasztó hiányzik)

Az irányzott reális cél 10 kg volt, de reméltem, hogy túlsaccolom magam. Jobb mindenre ráhagyni egy kicsit, így a végén csak pozitív lehet a csalódás. Szerintem kilenc kilónál, vagy nagyon kicsit felette lesz a végleges tömege a gyári 21,7 kilóval szemben. Sok macera volt vele, de egyre erősebben úgy érzem, hogy megérte. 

Mi van még hátra vele? Le kell csiszolnom a javításokat, az egész ajtót át kell csiszolnom, és végül átkenem jól felmelegített epoxi gyantával. Szobahőmérsékleten méz állagú a gyanta, de 50 °C körüli hőmérsékletre melegítve már szinte víz állagú. Csak egy egybefüggő felületi bevonatra lesz szükségem, kvázi mintha lakkoznám. Utána a keretet megcsiszolom, hogy a szélvédőragasztó fizikai tapadását növeljem és a végén beragasztom a polikarbonát lemezt. Hogy sikerül-e ezt meglépni egy hét alatt, az majd kiderül.