Versenyautó születik 42 – Utolsó előtti simítások

Az utolsó posztban olvashattátok, hogy egy kis lendületért fohászkodtam. Úgy néz ki, szépen lassan minden a helyére kerül. A garanciális javításra leadott deltacsiszolómat is visszakaptam. Nem szoktam így ömlengeni, de nagyon meg vagyok elégedve a garanciális ügyintézéssel. Állandó mumus, senki sem szereti, mindenkinek csak nyűg, mégis flottul működött. Leadtam a boltba, ahol vásároltam, az egyetlen kérdésük a hibajelenségre irányult. Semmi szájhúzás, nem küldtek el a hivatalos márkaszervizbe (város másik felén van). Felajánlották, hogy ők intézik az oda és vissza utat is teljesen ingyen és bérmentve. Gondoltam ez lesz így legalább egy hónap, de nem. Köszönet az Extreme Digital csapatának a gyors és korrekt garanciális ügyintézésért. Leadástól számított 14. naptári napon kaptam az sms-t, hogy mehetek érte, elkészült a javítás. Becsattogtam, és pár prec papírmunka után újra birtokba vehettem. A házán kívül mindenét kicserélték (egyenáramú motor, kapcsoló, CSISZOLÓTALP!). Nem tudom, hogy azért mert egyben cserélődik, vagy merő jófejségből, de úgy érzem a csiszolótalp cseréje nem tartozott volna a cserés elemek közé. A lényeg a lényeg, visszakaptam és újra csatasorba állhat. 

Irány a műhely...

Sikerült előkészítenem a csomiajtót. Hogy mihez? Lakkozáshoz! Úgy döntöttem, hogy nem bajlódok a polírozással, inkább lelakkoztatom. Béres Dani, alias Gearboy barátom egy olyan árral állt elő, aminek nem tudtam nemet mondani. Sok mindent nem befolyásolt, hiszen a polírozáshoz és a lakkozáshoz is nagyon finom szemcsés csiszolópapírral vizesen meg kell csiszolnom a felületet. A lakkozás a polírozáshoz képest viszont egy hatalmas előnnyel bír, fokozza az UV állóságot. Így egyértelműen a lakkozás mellett döntöttem, mutatom mi történt a héten...

Vizes csiszolás előtt még megcsiszoltam a belső keretet és kifurkáltam a rendszámvilágításhoz és a csomiajtó felnyitásához szükséges fogantyú felfogatási helyeit. Az 1.4-es törött darabjával próbáltam. Ebből majd vagy vadászok egy hibátlan példányt, vagy megcsinálom ezt is karbonból. A GTi-R gyári rendszámvilágítása máshogy van megoldva, ráadásul az kisrendszámos kialakítású. Sanszos, hogy P-s rendszáma lesz majd egyszer, az pedig nem férne el a kisméretű rendszám helyére, így már eleve az európai hátsót terveztem a karbon ajtóra.

GTi-R (JDM kivitel)

1.4-es (európai kivitel)

Lyukak kifúrva

Régi, törött fogantyú a helyén

Másik szögből

Felpróbáltam a helyére az ajtót, bejelöltem a szélén azokat a helyeket, amelyen még egy kicsit igazítani kell, hogy szépen illeszkedjen. Beállítottam a zárat is, hogy minden végleges legyen. Vagy ötször levettem, csiszoltam és visszaraktam, mire jónak találtam.

Próba

Picit igazítottam a polikarbonát szélén is, hogy az is szebben illeszkedjen. Visszaraktam rá a gumikeretet és azt is bepróbáltam a helyére.

Polikarbonát is a helyére próbálva

Két vékony maszkolószalaggal rögzítettem, hogy ki ne essen. Ez is megvan. Lakkozás után már csak be kell ragasztani. Beültem jobb 1-be és megnéztem, milyen lesz majd a kilátás.

Szerintem jó lesz, bár ha nem lenne rajta a védőfólia, ki is derülne, hogy milyen...

Tükörből ilyen

Leszereltem az ajtót, levettem róla minden kiegészítőt, kivettem a zárat és hátravittem egy utolsó vizes csiszolásra.

Vizes csiszolás közben

Ölőszőr 800-as, majd 2000-es papírral vizesen megcsiszoltam. A felületi egyenetlenségeken ez már nem sokat változtat, csupán eltünteti a mélyebb karcokat. Nem egy gyári minőség, de szerintem elég jó lett. Egy gyors zuhany után szárazra töröltem és kiragasztottam a belső keretet, hogy lakkozás után ne kelljen már visszacsiszolnom a ragasztás miatt.

Simára csiszolva

Közelebbről

Belső keret kiragasztva

Elvittem a Danihoz, így nála a labda. Ha visszakapom lakkozva, akkor beragasztom a polikarbonátot és megy a helyére.