Versenyautó születik 40 – Csomiajtó végleges felületének kialakítása

Még mielőtt bármit is írnék az autóról, fontosnak tartom megemlíteni, hogy apa leszek. :) 14. hete hordja az asszony a szíve alatt a gyermekünket. A nemét ugyan még nem tudjuk, de nagyon valószínű, hogy az övé lesz egyszer az itt dokumentált játszósautó, viszont előbb még apa szeretné megkergetni egy-két pályán. Mivel anyagi és időbeli előnyt is élvez a gyerkőc, némi csúszás várható. Tervezett volt a gyermek, ezért is csinálom a kompozit motyókat éjt nappallá téve. Mire megszületik (doki szerint augusztus 08.) szeretném, ha meglenne az összes kompozit elem, ráadásul az utolsó hónapok várhatóan még több otthoni feladattal látnak el, így szeretném nyár elejéig befejezni. Ennek örömére elindult egy visszaszámláló a jobb oldali menüsorban, ami aug 08. 23:59-től számol visszafelé. Van egy rakat teendőm a családalapítással kapcsolatban, így mostanában picit kevesebb időm van gyantázni, csiszolni és haladni, ráadásul pont pöcsölős korszak is volt, de igyekszem odatenni magam.

Az új tulaj

És akkor térjünk át az autóra, annak is a hátsó részére. Reményeim szerint ez az utolsó előtti poszt, ami erről szól, de nem ígérek semmit, mert bármi közbejöhet. Terveim szerint már csak egy vékony réteget kap egy alapos csiszolás után, majd beleragasztom a polikarbonátot és már kész is. Kicsit félve írom le, ugyanis vannak aggályaim a gyantázással kapcsolatban. Félek, hogy az apró légbuborékokra kerülő vékony gyantaréteg durván felnagyítja a hibákat, kvázi kráterekké alakít minden egyes hibát. Ha ez így lesz (elég sanszos), akkor kénytelen leszek minimum három rétegben lekenni gyantával, azt visszacsiszolni és felpolírozni, de ne rohanjunk ennyire előre.

Volt egy brutál nagy hiba az egyik felső sarkán, amit nagyon vastagon feltöltöttem gyantával. Volt aki személyesen is megnézte, és az arcáról az tükröződött, hogy nem nagyon tudja elképzelni, hogy ez még javítható. De sikerült, ahogy a többi pöcsölős, hetekig tartó javítgatás is.

A brutál javítás (kb. 5 mm gyanta alatt ott figyel a szénszövet) 

Nagyjából lecsiszolva

Finoman, kézzel átcsiszolva

Lemosva

Vizesen (a végén a javítás hasonlóan észrevehetetlen lesz elvileg)

Az összes javítás lecsiszolása után (ezt most inkább nem mutatnám be egyesével) átcsiszoltam az egész ajtót kézzel, 320-as csiszolópapírral. Nem egyszerű feladat, mert tényleg csak egy nagyon vékony gyantaréteg védi a szénszál szövési mintáját. Ha ebbe belecsiszolok, az a végén ordító hibaként fog jelentkezni. Csiszolás közben viszont egybefüggő, kicsit fehéres-szürkés, de azonos színű minden. Ha leérek a szénszálig, az se veszem észre, csak ha benedvesítem a felületet, de akkor meg már késő. Ha viszont nem csiszolom meg eléggé, akkor a maradék formaleválasztó le fogja dobni az első réteg gyantát.

Átcsiszolva az egész ajtó

A rendszám mögötti rész

A felső, szárny alatti rész

Az előző két képen jól látszanak a fehér pontok. Azok felületi hibák, amik egyből feltöltődnek a csiszolt porral. Ha ez a por lyukakban marad és így gyantázok rá, akkor az ugyan így látszani fog a végén is. Hogy elkerüljem ezt a hibát, beállítottam egy ipari kádba, majd nagynyomásúval alaposan megmostam.

Mosás után száradófélben

Vizesen nagyjából úgy néz ki, ahogy a végén fog, de egyből bemattul, amint száradni kezd.

Pár perccel később, már szárazon

Ezekben a lyukakban tud megülni a por, ezekből tudnak kráterek képződni

Áttöröltem acetonos ronggyal, majd lekentem az első réteg epoxival.

Első látásra jól néz ki, de lehet úgy játszani a fényekkel, hogy baromi rondának tűnjön.

Ezen a képen jól látszanak  kráterek :(

Sajnos beigazolódott a félelmem, csúnyán meglátszanak a kisméretű felületi hibák. Nem volt mit tennem, lekentem további két rétegben az ajtót. A rétegek között másfél órát hagytam száradni az epoxit. A harmadik réteg után viszont a felülete nem teljesen sima, de legalább a kráterek eltűntek. Ezt a felületi egyenetlenséget visszacsiszolással és polírozással remélhetőleg el fogom tudni tüntetni.

Három réteg epoxival

Jobb oldala közelebbről

Ugyan ez a rész vakuval

Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerintem sokan összetennék a két kezüket, ha ilyen „csúnya, ragyás” ajtajuk lenne. Mivel engem zavarnak az apró hibák is, muszáj meglépnem a visszacsiszolást és a polírozást. Az eddigi munkáimat kivétel nélkül kézzel políroztam, így hát úgy érzem megérett a gépvásárlás. Próbáltam kézzel, utáltam is rendesen, remélem a géppel kicsit könnyebb, gyorsabb lesz a történet és szebb végeredményt kapok. Irány az első barkácsbolt, keresek valami használható, nem gagyi, de nem is ipari polírozógépet. Tartsatok ki, a jövő héten folytatom...