Versenyautó születik 38 – Csomiajtó „pöcsölés”

Az összeragasztott ajtón lévő hibák javítása egy örökkévalóságnak tűnik, de muszáj csinálni, mert még van remény, hogy a végeredmény szép is legyen, ne csak könnyű. Funkcionálisan működik. Bele kéne ragaszani a plexit oszt jóvan. Működne így is, de az a fránya igényesség nem engedi...
Így hát marad a pöcsölés, azaz minden egyes légbuborék feltöltése epoxi gyantával. Ahhoz hogy ez működjön, nincs másra szükség, csak zsír és pormentes felületre, valamint, hogy a javítandó felület vízszintes legyen. Na ez a nagyobbik probléma, ugyanis nem sok hibát tudok egyszerre javítani emiatt. Így ahány javítás, annyi nap. Már második hete csinálom a korrekciót, elhihetitek baromi unalmas és nem is haladok vele, de azért pár képpel megpróbálom illusztrálni, hogy mi is történik valójában.

A hibák széleit sniccerrel egyenesre vágom, bekeverek egy kevés epoxy gyantát (kb 10 grammot), majd egy fecskendővel feltöltöm a hibás részt. Por nem kerülhet bele, mert az átlátszó gyantába meglátszana. Teljesen vízszintesre nem lehet kitölteni a hibát, így inkább egy kicsit túltöltöm mindet és majd később megcsiszolom.

A hibák 

Javító kit

Szigetelőszalag, a segítő társ

Feltöltve

Valahogy így kell ezt csinálni és ha ügyes leszek, akkor meg sem fog látszani. A végén az egész ajtót át fogom csiszolni, hogy egy picit érdesebb legyen a felület, valamint hogy a sablonról átkerült formaleválasztó is eltűnjön a felületről. Csiszolás után átkenem az egészet egy vékony réteg epoxi gyantával és elvileg azzal megkapom a végleges felületet, de ne szaladjunk annyira előre. 

Hiba

Feltöltve

Ezen a képen látszik, hogy a végleges epoxi „bevonat” alatt milyen jól fog kinézni a szénszövet. Remélem ez majd a gyakorlatban is így lesz.

Hiba

Vastagon túltöltve

Itt nehezebb volt javítani, mert ezen a részen íves a felület, ezért annyira túl kellett töltenem, hogy lett olyan rész, ahol közel 5 mm vastag a gyanta. Ezt majd utólag szintbe kell csiszolnom.

Itt látszik a vastagság, amit vissza kell csiszolni

Hiba

Javítva

Na jó, abbahagytam, a többi közel 50 hibát képzeljétek hozzá.

Hogy azért valamiről szóljon is a mai poszt, ne csak a hibák javításáról, megmutatom, hogy mire jutottam a „hogyan vágjunk pontos méretű polikarbonát szélvédőt” című eposszal. 

Amikor a sablont csináltam, a külső oldalhoz, kreáltam egy ongródarabot, melynek mérete megegyezett a kivágandó polikarbonát méretével. 

Emlékeztetőül (róla van a szó)

Ezt körbe is rajzoltam a polikarbonát lemezen, hogy majd kivágom és kész is. Igen ám, de Ha csak a polikarbonát lemezt ragasztanám az ajtóba, az elég prosztón nézne ki. Az üveg kivágásánál sérült a gumi keret is. Ja, jut eszembe, megkérdeztem Nissanékat, hogy mennyi volna az a gumidarab (gondoltam nem szarozok, rendelek egyet). 36.000+áfa, jött a válasz és elcsukló hangon mondtam emberünknek, hogy akkor azt most kihagynám. Jött a talpalás. Keressünk olyan keretet, ami jó egy szélvédő beragasztásához. Hívogattam én mindenkit, többek között szélvédősöket, hogy mitévő legyek. Találtam sok helyen, de az volt a probléma, hogy a legvékonyabb szélvédő üveg is minimum 3 mm vastag, az én polikarbonát lemezem pedig csak 2 milliméteres. Addig keresgéltem a neten, míg rá nem találtam egy gumiszegélyre, ami a számítógépes szerverek rack szekrényének éles alumínium széleit hivatott burkolni. Ez 1-2 mm-es lemezvastagságig jó. Hurrá, ez kell nekem. A kompromisszum része az volt a dolognak, hogy acélbetétes a gumi, ezért egy kicsit nehéz, de hát ez van, ezt beáldoztam, a szépség oltárán. Annyira nem dráma, mert az a körülbelül három méter, amire nekem szükségem van, nagyjából 50 dekát nyom (gyári gumi 20 deka volt). Beszereztem a gumit, boldogság van.

A következő dolog, ami szintén az igényesség miatt gondolkodást igényel, az az ajtó keret volt, ami a ragasztás után látszani fog kívülről. Megint az a kurv@ igényesség. Oké oldjuk meg. Három megoldás jutott eszembe. Az egyik, hogy a polikarbonát belső oldalát megszitázom feketére, mint ahogy az a gyári szélvédőknél is van, így ragasztás után kívülről nem fog látszani semmi. Se időm, se energiám nem volt kísérletezni, hogy melyik festék hogy viselkedik a polikarbonáton. Lehet, hogy csináltam volna egy keretet, ami ledobja a szélvédőragasztót, és menet közbe elrepült volna az ablak... Így hát ezt gyorsan kizártam. A másik járható út, amit anno a yarison is csináltam, a one way vison fólia, amit épületeken, vagy járműveken láthattok. Nagyjából 1 mm átmérőjű lyukak vannak rajta, a ragasztója fekete, így az autóból kilátni, de befele a fóliára nyomtatott grafikát látod. 

Bentről kifelé

Kintről befelé

Yarison így nézett ki

Csináltam rá 1-2 tervet is, de elvetettem. Vagy teli fekete lett volna, vagy valami Nismos grafika került volna rá, de az meg ütötte volna a fejemben épp kialakult képet, miszerint a végleges autón fekete és neonsárga színek szerepelnének. 

Ilyesmiken gondolkodtam

A harmadik és egyben megvalósuló megoldás a fóliavágott  keret, mely kívülről lesz ragasztva. Ehhez csupán a pontos méretet kellett megszerkesztenem, ami nem volt egyszerű, mert nem egy téglalapról beszélünk. Lemértem a polikarbonát befogadó helyét és szerkesztettem egy keretet számítógéppel. 

Íme a szerkesztett keret

Hogy biztosra menjek, kinyomtattam A/4-es lapokra, összeragasztgattam, kivágtam és a helyére próbáltam.

Nyomtatva, összelegózva

Kivágva

Kivágva, helyére próbálva

Nagyjából stimmelt. Kicsit korrigáltam a grafikán és megkértem Müller Jani barátomat, hogy vágja ki nekem valami fekete kültéri autófóliából. 

A javítások persze folyamatosan készülnek és remélem jövő hétre már túl leszek rajta. Ennyi fért a mai posztba, valószínű, hogy a jövő héten is csak hasonlóan rövid írással tudok szolgálni. A munka lelkesen folyik, csak adjon valaki egy hónapnyi 48 órás napot és egy karton pirosbikát.....

Versenyautó születik 37 – Csomiajtó összeragasztása

Az elmúlt két heti posztban leírtam, hogy miként készült a külső, illetve a belső oldala az új csomiajtónak. Ma a két elem összegyógyításáról olvashattok. 

A külső és a belső elem közepén is nagyobb gyűrődések voltak. Első körben lecsiszoltam, ahol kellett körbevágtam a púpokat, hogy össze tudjam illeszteni a két réteget.

A külső és a belső réteg kivagdosva

A könnyebb illesztés érdekében úgy döntöttem, hogy a külső réteg belsejét mégis teljesen kivágom. Visszavittem a műhelybe, kivágtam a közepét, a széleit pedig megcsiszoltam a jobb tapadás érdekében.

Kivágva, körbe megcsiszolva

Az összeragasztást úgy terveztem, hogy a belső oldalt visszarakom a sablonjába, körbekenem epoxival, ráhelyezek egy kis karbont, azt is lekenem gyantával, majd rárakom a külső réteget is. Ehhez a belső oldalt is meg kellett csiszolnom körbe, viszont a közepét meghagytam, hogy jobb tartása legyen.

Belső oldal szélei is megcsiszolva

A szárnyhoz szükséges rögzítési pontokat át kellett „másolnom” az eredeti Pulsar ajtóról. Fogtam egy papírlapot, bejelöltem rajta az ajtó szélét és a lyukat. Ráillesztettem a külső, karbon elemre a papír sablonomat és kifúrtam a megfelelő helyen. Mivel szimmetrikus a furat, megfordítottam a lapot és az ajtó másik oldalán is kifúrtam a lyukat. Felül három csavarral van rögzítve a szárny, alul pedig a két szélén egy-egy csavarral. A felső két lyuk kész. Ráhelyeztem az eredeti ajtóra a külső héjamat, majd a szárnyat a helyére próbálva bejelöltem a felső harmadik lyukat is. Kifúrtam és a helyére illesztettem a szárnyat. Mivel a szárny nehezebb, mint a külső héj, fejjel lefele leraktam a földre a szárnyat, majd rácsavaroztam a héjat. 

Fejjel lefele, de a szárny a helyén

Így fog kinézni a végleges ajtó kívülről

Felraktam a helyére, hogy jól áll-e a szárny.

Hibátlan

Maszkolószalaggal rögzítettem a kasznihoz a külső héjat, majd a közepén bejelöltem, hogy hova kell pozicionálnom  összeragasztásnál.

Egy keret és egy rakat nyíl fog segíteni az összeragasztásnál

Bejelöltem a szárny két alsó rögzítési pontját is, majd szétszedtem az ajtót elemeire. Levettem a szárnyat, majd a külső héj belső felén megcsiszoltam a furatok körüli részt, hogy megerősíthessem 2-3 réteg szénszövettel. Lekentem epoxival, majd egymásra rétegeztem a szövetdarabokat.

Megcsiszolva, karbon darabok méretre vágva

A furatok környéke megerősítve

Másnap feldobtam az asztalra a belső oldal sablonját, visszaraktam bele a belső oldalt és bekevertem a ragasztóanyagot. Epoxi gyantába kevertem üvegvagdalékot.

A belső sablon

A belső sablonban a belső héj

Epoxiba kevert üvegvagdalék

Felhordtam körbe az illesztési részekre, vágtam szénszövet darabokat és végigpakoltam az illesztés mentén.

Összekenve

Ráborítottam a külső héjat és a megfelelő illesztés után leragasztottam maszkolószalagokkal. 

Keret mentén illesztve

Leragasztva várta a kötésidő végét

Másnap kiderült, hogy kicsit szorosan „szíjaztam” le, ezért körbe kicsit szélesebb lett a külső héj. Javítani már nem tudok rajta, ez ilyen lett. Dráma azért nincs ;) Körbevágtam, majd felpróbáltam a helyére. Sokat kellett próbálni, csiszolni és vágni, hogy illeszkedjen. Egyszerre viszont nem mertem sokat, nehogy túl nagyot vágjak.

A helyén, saját csavarjaival rögzítve

Felraktam a szárnyat is és megnéztem, hogy vízszintes-e.

Szárny is a helyén

Vízszintesre sikerült

Levettem a szárnyat és az ajtót is a helyéről, majd kivagdostam a fölösleges részeket. Először elnagyolva kivágtam a belső oldalon a gyári ajtóból is hiányzó elemeket, majd lecsiszoltam az éleket.

Nagyjából kivágva

A kép közepénél lévő nagyobb vízszintes lyukat nem vágtam ki teljesen. Itt gyárilag az ablaktörlő motor volt, ami három darab csavarral rögzítve fokozta az elem merevségét. Nekem nem lesz benne ablaktörlő, ezért a közepét meghagytam merevítésnek.

Az élek finomítva

Volt egy darab, ami gyárilag nem volt kivágva. Körbejelöltem maszkolószalaggal, nagyjából kivágtam, majd a széleit megcsiszoltam.

Maszkolószalaggal jelölve a vágás helye

Elnagyolva kivágva

Szélei lecsiszolva, a sarkai lekerekítve

Kivágtam a közepét is, ezzel megkaptam a végleges formát. Feldobtam a mérlegre két botot, betáraztam a súlyukat, majd jöhetett a mérés.

Mérlegelés

4 kg alatt a súlya!

Az ajtó súlyát 4 kilósra számoltam. Sokat nem tévedtem, így a véglegesen maximum 10 kilósra tervezett súly tartható, ami a gyári 21 kilóhoz képest 11 kilós megtakarítás lenne. A polikarbonátot is csak nagyságrendileg számoltam egy kilósra. Ehhez a 5 kilóhoz jön még a szélvédőragasztó, ami viszonylag nehéz, de fogalmam sincs, mennyit fogok használni hozzá. Sokan kérdezik, hogy megér-e ennyi macerát és pénzt. Az a végén kiderül, de ha 10 részről ki tudok venni 10 kilót, akkor már 100-nál járunk. A sok kicsi sokra megy elvet követve igyekszem lekönnyíteni az autót, amennyire csak lehet.
Végül visszacsavaroztam az autóra és helyére igazítottam a gyári zárat.

Helyén a végleges ajtó, már csak a polikarbonát hiányzik belőle (nomeg a szárnyat kell felcsavarozni)

Az általam megformált felső részen a külső és a belső rész között nagyságrendileg egy centis légüres tér van. Az ajtó merevségét lehet, hogy egy kis purhabbal fokozni fogom, így terveim szerint egyenletesebben oszlatom el a szárny által termelt leszorítóerőt. A kézi laminálásból adódó felületi hibákat is ki kell javítanom, csak utána jöhet a polikarbonát kivágása és beragasztása.

Laminálási hiba

Ezek a hibák akkor keletkeznek, ha laminálás közben légbuborék marad a rétegek között vagy alatt. A javítás pepecselős munka. Pormentesen ki kell tisztítani minden lyukat, a szélét pontosan ki kell vágni, majd fecskendővel feltölteni a bekevert gyantával. Ha sikerül pormentesre kitakarítani, akkor elvileg nem is fog látszani a javítás. A nehézség, hogy a gyanta nagyon híg, azaz minden egyes lyukat csak úgy tudok feltölteni, ha éppen vízszintesen van a teteje. Elég sok ilyen hiba van, ezért el fog tartani egy darabig. Egy javítás egy napig szárad... Ha sikerül más érdemi munkát is végeznem, akkor beszámolok róla a jövő héten.

Versenyautó születik 36 – Csomiajtó külső oldala

Megint eltelt egy hét, és újra blogot írok. Rohan az idő rendesen... A csomagtartó ajtó belső oldalának elkészítését múlt héten kiveséztem, ma pedig a külső oldaláról lesz szó. 

Amikor még az ősmintáját csináltam, megemlítettem, hogy mélyedés lehet a mintán, mert az a sablonon „púpként” fog jelentkezni, amit könnyebb lecsiszolni, mint egy mélyedést feltölteni. Ezeket az ominózus részeket le kellett csiszolni a sablonon, le kellett formaleválasztózni és már mehetett is bele a szénszövet. December 20-án az összes kompozit anyagot forgalmazó cég bezárt és nagy részük csak január 6-án nyitott ki. Mindent beszereztem előre, nehogy gond legyen. Jelentem, annyira mégsem sikerült mindent, mert elfogyott az üvegszövetem, ami persze 20-a után derült ki. Az volt a terv, hogy egy külső réteg szénszövet mögé még két réteg üvegszövetet laminálok epoxi gyantával. Egy rétegre elegendő üvegszövetem maradt, ezért körbenéztem a műhelyben, hogy mit tudok tenni. Találtam még egy rétegre elegendő szenet, ezért két réteg szén és egy réteg üvegszövetből készült el a külső réteg. 

Lecsiszoltam tehát a púpokat és kialakítottam a sablon végleges felületét. 

A rendszám mögötti rész így nézett ki a sablonon

Így nézett ki az ősmintán

A felső, gittel feltöltött részen is volt javítani való.

Felső rész a sablonon

Az ominózus rész az ősmintán

Ezeket a részeket finoman le kellett csiszolnom, majd vizesen, 800-as papírral még átcsiszoltam az egész sablont. Az egyenes részt – ami lényegében csak a rendszám mögötti rész – meg tudtam csinálni géppel, de az összes többi rész „kézi love you” volt.

Csiszolás géppel az egyenes részen

Aztán vizesen kézzel

A felső rész is ki lett javítva

Felső rész is kész

Selyemfényűre csiszolva

A végleges felületet majd a formaleválasztóval elért, remélhetőleg teljesen sima és fényes réteg fogja megadni, de előtte még a az alsó részre kellett egy korlátot építenem, hogy a gyanta ne folyhasson le.

Tálca is kész

Következett a gyantázás elötti utolsó rész, vagy inkább folyamat, a formaleválasztózás. Három rétegben felhordtam a szemi-permanens leválasztót, majd fényesre políroztam a megszokott módon.

Formaleválasztózva

Fényesre polírozva

Indulhatott a türelemjáték. Mivel szénszálas kinézetet szeretnék a végleges ajtónak, nem színeztem meg az epoxi gyantát. Felhordtam az első réteget, de a szokásos módon megint szívatott. Felkentem a gyantát, az meg lefolyt. Jó móka...

Soha véget nem érő küzdelem

Addig igazgattam, míg a gyanta egyetlen összefüggő réteggé nem állt össze.

Alakul

Közelebbről

Hagytam kötni két órán keresztül, majd óvatosan belenyomkodtam az első réteg szénszövetet.

Az első réteg szén

Közelebbről

Átitattam gyantával, majd jöhetett a következő réteg.

Második réteg igazítása előtt

Második réteg is a helyén

Ezt a réteget is átitattam gyantával, majd jöhetett az utolsó réteg, ami már üvegszövet volt.

Üvegszövet a helyén

Az üvegszövetet is átitattam epoxival

Ezennel kész a laminálás. Elvileg egy nap alatt kikeményedik, de a biztonság kedvéért 48 órára a sablonban hagytam. Két izgatott várakozással telt nap múlva jöhetett a kivétel.

Nyersen kivéve a sablonból

A felső rész nyersen kivéve

A közepén látható púpok és gyűrődések nem számítanak, ki lesznek vágva. A sok törés miatt valahol fel kellett halmoznom az anyagot, hogy a hasznos részen gyűrődésmentesen el tudjam símogatni. Több hozzáértő emberrel is beszéltem és egyöntetűen azt állították, hogy tökéletes felületet csak vákuumos eljárással lehet létrehozni. Amíg fényezett elemről beszélünk nincs dráma, mert utólag bármit lehet rajta javítani, a fényezés eltakarja. Én viszont szeretném, ha karbon kinézetű maradhatna az ajtó. Nekem sem lett a legszebb a felület, de majd megpróbálom orvosolni később. Funkcionálisan viszont szuper jó lett. Gyorsan feldobtam a mérlegre, majd gyors körbevágás után jöhetett egy újabb mérlegelés.

Durván három kg sallangokkal együtt :)

Körbevágva

Körbevágva 2,4 kg, de ebből nagyjából fél kg még lejön (a közepe)

Felcsavaroztam a belső oldalt a helyére, és csak úgy nagy hirtelenséggel rádobtam a külső réteget. Pár helyen rögzítettem maszkolószalaggal.

Helyére próbálva

Ez is megvolna. :) Jövő héten összegyógyítom a két oldalt, kivágom a közepét és kiderül, hogy milyen nehéz is lett valójában.