Versenyautó születik 38 – Csomiajtó „pöcsölés”

Az összeragasztott ajtón lévő hibák javítása egy örökkévalóságnak tűnik, de muszáj csinálni, mert még van remény, hogy a végeredmény szép is legyen, ne csak könnyű. Funkcionálisan működik. Bele kéne ragaszani a plexit oszt jóvan. Működne így is, de az a fránya igényesség nem engedi...
Így hát marad a pöcsölés, azaz minden egyes légbuborék feltöltése epoxi gyantával. Ahhoz hogy ez működjön, nincs másra szükség, csak zsír és pormentes felületre, valamint, hogy a javítandó felület vízszintes legyen. Na ez a nagyobbik probléma, ugyanis nem sok hibát tudok egyszerre javítani emiatt. Így ahány javítás, annyi nap. Már második hete csinálom a korrekciót, elhihetitek baromi unalmas és nem is haladok vele, de azért pár képpel megpróbálom illusztrálni, hogy mi is történik valójában.

A hibák széleit sniccerrel egyenesre vágom, bekeverek egy kevés epoxy gyantát (kb 10 grammot), majd egy fecskendővel feltöltöm a hibás részt. Por nem kerülhet bele, mert az átlátszó gyantába meglátszana. Teljesen vízszintesre nem lehet kitölteni a hibát, így inkább egy kicsit túltöltöm mindet és majd később megcsiszolom.

A hibák 

Javító kit

Szigetelőszalag, a segítő társ

Feltöltve

Valahogy így kell ezt csinálni és ha ügyes leszek, akkor meg sem fog látszani. A végén az egész ajtót át fogom csiszolni, hogy egy picit érdesebb legyen a felület, valamint hogy a sablonról átkerült formaleválasztó is eltűnjön a felületről. Csiszolás után átkenem az egészet egy vékony réteg epoxi gyantával és elvileg azzal megkapom a végleges felületet, de ne szaladjunk annyira előre. 

Hiba

Feltöltve

Ezen a képen látszik, hogy a végleges epoxi „bevonat” alatt milyen jól fog kinézni a szénszövet. Remélem ez majd a gyakorlatban is így lesz.

Hiba

Vastagon túltöltve

Itt nehezebb volt javítani, mert ezen a részen íves a felület, ezért annyira túl kellett töltenem, hogy lett olyan rész, ahol közel 5 mm vastag a gyanta. Ezt majd utólag szintbe kell csiszolnom.

Itt látszik a vastagság, amit vissza kell csiszolni

Hiba

Javítva

Na jó, abbahagytam, a többi közel 50 hibát képzeljétek hozzá.

Hogy azért valamiről szóljon is a mai poszt, ne csak a hibák javításáról, megmutatom, hogy mire jutottam a „hogyan vágjunk pontos méretű polikarbonát szélvédőt” című eposszal. 

Amikor a sablont csináltam, a külső oldalhoz, kreáltam egy ongródarabot, melynek mérete megegyezett a kivágandó polikarbonát méretével. 

Emlékeztetőül (róla van a szó)

Ezt körbe is rajzoltam a polikarbonát lemezen, hogy majd kivágom és kész is. Igen ám, de Ha csak a polikarbonát lemezt ragasztanám az ajtóba, az elég prosztón nézne ki. Az üveg kivágásánál sérült a gumi keret is. Ja, jut eszembe, megkérdeztem Nissanékat, hogy mennyi volna az a gumidarab (gondoltam nem szarozok, rendelek egyet). 36.000+áfa, jött a válasz és elcsukló hangon mondtam emberünknek, hogy akkor azt most kihagynám. Jött a talpalás. Keressünk olyan keretet, ami jó egy szélvédő beragasztásához. Hívogattam én mindenkit, többek között szélvédősöket, hogy mitévő legyek. Találtam sok helyen, de az volt a probléma, hogy a legvékonyabb szélvédő üveg is minimum 3 mm vastag, az én polikarbonát lemezem pedig csak 2 milliméteres. Addig keresgéltem a neten, míg rá nem találtam egy gumiszegélyre, ami a számítógépes szerverek rack szekrényének éles alumínium széleit hivatott burkolni. Ez 1-2 mm-es lemezvastagságig jó. Hurrá, ez kell nekem. A kompromisszum része az volt a dolognak, hogy acélbetétes a gumi, ezért egy kicsit nehéz, de hát ez van, ezt beáldoztam, a szépség oltárán. Annyira nem dráma, mert az a körülbelül három méter, amire nekem szükségem van, nagyjából 50 dekát nyom (gyári gumi 20 deka volt). Beszereztem a gumit, boldogság van.

A következő dolog, ami szintén az igényesség miatt gondolkodást igényel, az az ajtó keret volt, ami a ragasztás után látszani fog kívülről. Megint az a kurv@ igényesség. Oké oldjuk meg. Három megoldás jutott eszembe. Az egyik, hogy a polikarbonát belső oldalát megszitázom feketére, mint ahogy az a gyári szélvédőknél is van, így ragasztás után kívülről nem fog látszani semmi. Se időm, se energiám nem volt kísérletezni, hogy melyik festék hogy viselkedik a polikarbonáton. Lehet, hogy csináltam volna egy keretet, ami ledobja a szélvédőragasztót, és menet közbe elrepült volna az ablak... Így hát ezt gyorsan kizártam. A másik járható út, amit anno a yarison is csináltam, a one way vison fólia, amit épületeken, vagy járműveken láthattok. Nagyjából 1 mm átmérőjű lyukak vannak rajta, a ragasztója fekete, így az autóból kilátni, de befele a fóliára nyomtatott grafikát látod. 

Bentről kifelé

Kintről befelé

Yarison így nézett ki

Csináltam rá 1-2 tervet is, de elvetettem. Vagy teli fekete lett volna, vagy valami Nismos grafika került volna rá, de az meg ütötte volna a fejemben épp kialakult képet, miszerint a végleges autón fekete és neonsárga színek szerepelnének. 

Ilyesmiken gondolkodtam

A harmadik és egyben megvalósuló megoldás a fóliavágott  keret, mely kívülről lesz ragasztva. Ehhez csupán a pontos méretet kellett megszerkesztenem, ami nem volt egyszerű, mert nem egy téglalapról beszélünk. Lemértem a polikarbonát befogadó helyét és szerkesztettem egy keretet számítógéppel. 

Íme a szerkesztett keret

Hogy biztosra menjek, kinyomtattam A/4-es lapokra, összeragasztgattam, kivágtam és a helyére próbáltam.

Nyomtatva, összelegózva

Kivágva

Kivágva, helyére próbálva

Nagyjából stimmelt. Kicsit korrigáltam a grafikán és megkértem Müller Jani barátomat, hogy vágja ki nekem valami fekete kültéri autófóliából. 

A javítások persze folyamatosan készülnek és remélem jövő hétre már túl leszek rajta. Ennyi fért a mai posztba, valószínű, hogy a jövő héten is csak hasonlóan rövid írással tudok szolgálni. A munka lelkesen folyik, csak adjon valaki egy hónapnyi 48 órás napot és egy karton pirosbikát.....