2016. január 25., hétfő

Versenyautó születik 100 – A jobbos ajtó belsejének kialakítása

Általában azzal szoktam kezdeni minden posztot, hogy hol is hagytam abba az előzőt. Most azzal kezdeném, hogy ez a 100. Pulsarral kapcsolatos poszt a blogon. Remélem már nem lesz ennyi, mire pályára vihetem. Ezúton is köszönöm a sok biztatást, drukkolást, jó tanácsokat! A mai poszt a belső kialakításáról fog szólni. 
Az utolsó részt ott hagytam abba, hogy a négy kilós (sallangokkal együtt) belső oldalt mérlegre akasztottam. Először is körbe kellett vágnom, hogy a sok fölösleges eseléktől megszabaduljak, majd ráhelyeztem a külső oldalt is, hogy nagyjából kivághassam a polikarbonátot tartó keretet.

Körbevágva, a 4 nagyobb lyuk elnagyolva kivágva
A belső oldal sablonban, rajta a külső rész, maszkolószalaggal jelölve a vágás helye
A belső keret is kivágva
Jöhetett az újabb mérlegelés.

3 kg alatt!!!!
Több helyen láttam már azt a legendát, miszerint a kóla 2-es pH-jának köszönhetően elég jó rozsdaoldó hatással bír. Az ajtót tartó két zsanér olyan szinten össze volt gyógyulva, hogy szabad kézzel meg sem bírtam mozdítani. Hogy egy picit gyorsítsak az ajtó elkészülésén, hazahoztam a két zsanért és kipróbáltam a kólát.

Így néztek ki a zsanérok
Körbe lefaragtam róla a gyári tömítésként használt „ecsetgumit”, majd 1 napra beáztattam a kólába.

„Ecsetgumi” levagdosva
Az egyik zsanér kólázik
Szándékosan a rosszabb állapotban lévőn próbáltam ki ezt a módszert, hozzáteszem, nagyon nem hittem benne. Másnap kivéve meglepődve fogadtam, hogy a rozsda nagy része eltűnt. Nem is ez volt igazából az áztatás célja, hanem a zsanér mozgó részeinek megtisztítása. Szabad kézzel tudtam könnyedén mozgatni, szóval megérte az 1 liter kóla az árát. 

A jobb oldali 24 órás kólafürdő után
A másik zsanért is bedobtam a kólába egy napra, majd elmentem a műhelybe, hogy haladjon a projekt. Elkezdtem kivagdosni és kifurkálni a zárhoz és a kilincshez szükséges lyukakat.

A kilincs rögzítésének helye

A merevítő lemez lyukai is kifúrva

Zár a helyén

Szerkezet a helyén
Ugyanez hátulról
Következő lépésben a három anyát kellett rögzítenem hátulról. A már jól bevált módszert alkalmaztam, epoxi gyurmát ragasztottam a rozsdamentes anya köré, majd a menetes részt letakarva szénszövetet lamináltam rá.

Anyák környéke megcsiszolva
Kétkomponenses epoxi gyurmával pozicionálva és rögzítve 
Leragasztva, hogy ne folyhasson be a gyanta
Három réteg szövet epoxival átitatva
Másnap kifurkáltam a lyukakat és lecsiszoltam a fölösleges részeket
Időközben a két zsanért lealapoztam és lefújtam feketére.

Alapozva
Frissen fújva feketére
Amíg ők száradtak, addig megerősítettem a zsanérok mögötti részt egy kis régről maradt karbon darabbal.

Rögzítési helyek megerősítve
A zsanérok rögzítési pontjánál az autó is elég gányul nézett ki, így azt is rendbe raktam egy kicsit. Beálltam az autóval a műhelybe. Fél év állás után – még az aksit sem töltöttem fel – gondoltam ráindítózok. Pöc-röff és indult. Legurultam vele a műhelybe, majd nekiláttam a melónak. A rozsda nagyját lecsiszoltam, majd többszöri rozsdaoldózás után alapoztam és lefújtam feketére.

Újra a műhelyben
Ezt kellett rendbe tennem
Mindennel eszközzel azon voltam, hogy legyőzzem a rozsdát
Rozsdamentesen, kimaszkolva
Alapozva
Feketére fújva
A két folt környéke is rendbe lesz rakva, de gondoltam átmenetileg ez így megteszi
Jöhetett a két zsanér rögzítési helyének kialakítása az ajtón. Kifúrtam a négy lyukat, majd felcsavaroztam az autóra az ajtót.

Az eredeti ajtó és a másolata
A csavarok és az anyák a helyükön
Helyére próbálva, zárral rögzítve
Nyitott állapotban, végleges pozícióban
Kíváncsiságból becsukott állapotban ráragasztottam maszkolószalaggal a külső héjat is.

Valahogy így fog kinézni...
A fent leírt módon rögzítettem az anyákat, majd lamináltam és kifúrtam mind a négyet.


A helyén rögzítve a négy csavar
Laminálásra készen
Több réteg szén és üvegszövet rálaminálva
Lecsiszolva, kifúrva
Ennyi fért a mai posztba, már egy kicsit lehet, hogy túl is teljesítettem a penzumot, jövő héten folyt. köv...

2016. január 18., hétfő

Versenyautó születik 99 – A jobbos ajtó belsejének elkészítése

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Mostanság volt egy kis időm az autóra, ezért haladtam is egy keveset, cserébe a blogírást elhanyagoltam egy kicsit. Mai posztban leírom, miként készült el az ajtó belső oldala.
Először is maszkolószalagból egy tálcát építettem a sablon azon részeire, ahol lefolyhatna a gyanta.

Tálca a helyén
Következő lépésben jöhetett a formaleválasztózás. A szokásos szemi-permanens formaleválasztót használtam, amit 3 rétegben hordtam fel, az egyes rétegeket pedig óvatosan fényesre dörzsöltem.

Formaleválasztózva

Fényesre dörzsölve
Másnap jöhetett a kompozit elem laminálása. Nagy boldogsággal tölt el, hogy sokan olvassátok a blogot, és sokan írtok is. Van aki drukkol, van aki kedvet kapott az otthoni lamináláshoz, de sokan írtak olyanok is, akik a „szenvedéseimet” látván saját maguk kezdő lépéseire ismertek. Rengeteg ötletet, jó tanácsot kapok. Ezt ezúton is köszönöm. Az egyik ilyen problémakör – amivel szenvedtem – az epoxi gyantával laminált kompozitok első (felső) rétege. Van, amikor bubis, van, amikor lefolyik, csak a macera volt vele. Kipróbáltam a poliészter gélezést, ami szintén egy ilyen ötlet volt. A hátsó lökhárító is így készült. Az hibátlan lett, gondoltam az ajtónál is így járok el. Biztos végigolvastátok azt a szenvedést, amit ez a poliészter gélréteg okozott. Azóta kiderült, hogy a lökhárítónál használt szerszámgél kicsit más összetételű, mint a sima poliészter gél, többek között ezért is lehetett a kalamajka. Na de kanyarodjunk vissza az ajtó belső oldalához. Többen írták megoldásként, hogy keverjek Aerosil-t az első réteg epoxiba, ezáltal gélesebb lesz az állaga és nem fog lefolyni a formaleválasztóról. Így is tettem, besűrítettem az első réteg feketére színezett epoximat, majd felkentem a sablonra.

Első réteg a helyén
Örömmel konstatáltam, hogy megtaláltam a megoldást. Nem folyt le a függőleges felületről sem! Egyedül ott volt bajom, ahol a sablonkészítésnél nagyon megráncosodott a hőtől az autófólia. Ott az Aerosillal sűrített gyanta sem akart megmaradni. Rakhattam volna bele még valami töltőanyagot, de nem akartam vele vesződni, mondván majd kijavítom a végén. 
Két órára magára hagytam az első réteget, majd elkezdtem szabdalni a szöveteket. Négy réteget terveztem egymásra laminálni, a következő sorrendben: 80 gr, 220 gr, 165 gr, 220 gr, de mivel a 220 grammos szövetem a legjobban kezelhető, azt választottam első rétegnek. Egymásra pakoltam a rétegeket, mindegyiket átitattam epoxi gyantával. Menet közben összesen egyetlen kép készült, mert folyamatos és dzsuvás meló.

Valamikor a 2., 3. réteg környékén...
Kész a laminálás
A kilincs környékére, valamit a csavarok alá erősítés gyanánt egy kis szénszövetet lamináltam, hogy jobb tartása legyen a kompozitnak.

10 centi széles, mindkét oldalán varrott szénszalag
Kilincs mögötti erősítés
Két-három napig nem jutottam el a műhelybe, de már nagyon izgatott voltam, hogy miként sikerült. Egy kis noszogatás után ki is tudtam nyerni a sablonból.

Tökéletes lett :)
Közelebbről
Az ablak feletti rész
Gyorsan fel is akasztottam a mérlegre, hogy kiderüljön mennyit nyom a súlya.

Sallangokkal együtt
Több mint egy kiló gyanta és szövet van még a széleinél és az ablak helyén, tehát elég ígéretes, 3 kg alatti lesz a kivágott súlya. Jövő héten hétfőn innen folytatom...