Általában azzal szoktam kezdeni minden posztot, hogy hol is hagytam abba az előzőt. Most azzal kezdeném, hogy ez a 100. Pulsarral kapcsolatos poszt a blogon. Remélem már nem lesz ennyi, mire pályára vihetem. Ezúton is köszönöm a sok biztatást, drukkolást, jó tanácsokat! A mai poszt a belső kialakításáról fog szólni.
Az utolsó részt ott hagytam abba, hogy a négy kilós (sallangokkal együtt) belső oldalt mérlegre akasztottam. Először is körbe kellett vágnom, hogy a sok fölösleges eseléktől megszabaduljak, majd ráhelyeztem a külső oldalt is, hogy nagyjából kivághassam a polikarbonátot tartó keretet.
|
Körbevágva, a 4 nagyobb lyuk elnagyolva kivágva |
|
A belső oldal sablonban, rajta a külső rész, maszkolószalaggal jelölve a vágás helye |
|
A belső keret is kivágva |
Jöhetett az újabb mérlegelés.
|
3 kg alatt!!!! |
Több helyen láttam már azt a legendát, miszerint a kóla 2-es pH-jának köszönhetően elég jó rozsdaoldó hatással bír. Az ajtót tartó két zsanér olyan szinten össze volt gyógyulva, hogy szabad kézzel meg sem bírtam mozdítani. Hogy egy picit gyorsítsak az ajtó elkészülésén, hazahoztam a két zsanért és kipróbáltam a kólát.
|
Így néztek ki a zsanérok |
Körbe lefaragtam róla a gyári tömítésként használt „ecsetgumit”, majd 1 napra beáztattam a kólába.
|
„Ecsetgumi” levagdosva |
|
Az egyik zsanér kólázik |
Szándékosan a rosszabb állapotban lévőn próbáltam ki ezt a módszert, hozzáteszem, nagyon nem hittem benne. Másnap kivéve meglepődve fogadtam, hogy a rozsda nagy része eltűnt. Nem is ez volt igazából az áztatás célja, hanem a zsanér mozgó részeinek megtisztítása. Szabad kézzel tudtam könnyedén mozgatni, szóval megérte az 1 liter kóla az árát.
|
A jobb oldali 24 órás kólafürdő után |
A másik zsanért is bedobtam a kólába egy napra, majd elmentem a műhelybe, hogy haladjon a projekt. Elkezdtem kivagdosni és kifurkálni a zárhoz és a kilincshez szükséges lyukakat.
|
A kilincs rögzítésének helye |
|
A merevítő lemez lyukai is kifúrva |
|
Zár a helyén |
|
Szerkezet a helyén |
|
Ugyanez hátulról |
Következő lépésben a három anyát kellett rögzítenem hátulról. A már jól bevált módszert alkalmaztam, epoxi gyurmát ragasztottam a rozsdamentes anya köré, majd a menetes részt letakarva szénszövetet lamináltam rá.
|
Anyák környéke megcsiszolva |
|
Kétkomponenses epoxi gyurmával pozicionálva és rögzítve |
|
Leragasztva, hogy ne folyhasson be a gyanta |
|
Három réteg szövet epoxival átitatva |
|
Másnap kifurkáltam a lyukakat és lecsiszoltam a fölösleges részeket |
Időközben a két zsanért lealapoztam és lefújtam feketére.
|
Alapozva |
|
Frissen fújva feketére |
Amíg ők száradtak, addig megerősítettem a zsanérok mögötti részt egy kis régről maradt karbon darabbal.
|
Rögzítési helyek megerősítve |
A zsanérok rögzítési pontjánál az autó is elég gányul nézett ki, így azt is rendbe raktam egy kicsit. Beálltam az autóval a műhelybe. Fél év állás után – még az aksit sem töltöttem fel – gondoltam ráindítózok. Pöc-röff és indult. Legurultam vele a műhelybe, majd nekiláttam a melónak. A rozsda nagyját lecsiszoltam, majd többszöri rozsdaoldózás után alapoztam és lefújtam feketére.
|
Újra a műhelyben |
|
Ezt kellett rendbe tennem |
|
Mindennel eszközzel azon voltam, hogy legyőzzem a rozsdát |
|
Rozsdamentesen, kimaszkolva |
|
Alapozva |
|
Feketére fújva |
|
A két folt környéke is rendbe lesz rakva, de gondoltam átmenetileg ez így megteszi |
Jöhetett a két zsanér rögzítési helyének kialakítása az ajtón. Kifúrtam a négy lyukat, majd felcsavaroztam az autóra az ajtót.
|
Az eredeti ajtó és a másolata |
|
A csavarok és az anyák a helyükön |
|
Helyére próbálva, zárral rögzítve |
|
Nyitott állapotban, végleges pozícióban |
Kíváncsiságból becsukott állapotban ráragasztottam maszkolószalaggal a külső héjat is.
|
Valahogy így fog kinézni... |
A fent leírt módon rögzítettem az anyákat, majd lamináltam és kifúrtam mind a négyet.
|
A helyén rögzítve a négy csavar |
|
Laminálásra készen |
|
Több réteg szén és üvegszövet rálaminálva |
|
Lecsiszolva, kifúrva |
Ennyi fért a mai posztba, már egy kicsit lehet, hogy túl is teljesítettem a penzumot, jövő héten folyt. köv...