Az utolsó posztban ott hagytam abba, hogy a derék résznél kell igazítani egy kicsit és kész az ősminta. Ma a végső simításokról, egy kis 3D nyomtatásról és a sablonozás előkészületeiről olvashatsz.
A derék részt vékonyan gitteltem, csiszoltam, majd az egész kapott egy kis szórógittet. Ezek számomra elég időrabló munkák. Abszolút nem látványos a haladás, de bízom benne, hogy a végeredményen majd meglátszik.
 |
| A képen nem feltétlenül ez látszik, de csiszolás után végre sima a felület |
 |
| A szorógitt felhordása után |
 |
| Másik szögből fotózva |
Jöhetett megint a csiszolás. A szemcseméret már 800-as és vízzel csiszolva már tényleg csak a finomítások vannak. Ezután kapott egy fekete festékréteget. Ennek három oka van. Az egyik, hogy a feketén minden apró egyenetlenség meglátszik. A másik, hogy a szerszámgél – ami a sablonozásnál az első réteg lesz – hasonló szűrke lesz, így jobban látom majd hova nem jutott gél, miközben csinálom. A harmadik, legtriviálisabb és egyben legnyomósabb érv, hogy fekete festéket találtam a műhelyben. Szóval kapott egy réteg feketét, azt szintén visszacsiszoltam és jöhetet még egy utsó fekete réteg.
 |
| Első fekete réteg után |
 |
| Vizes 800-assal csiszolva |
 |
| Második réteg frissen fújva |
És most jött egy kis gondolkodás. Mivel elég instabil az alja miatt, kellett valami bölcsőszerűt készítenem, hogy sablonozásnál is a megfelelő szögben, mozdulatlanul tudjam pakolni rá a rétegeket. A műhelyben találtam 18 milliméter vastag pozdorja darabot, amihez szerkesztettem és 3D-ben kinyomtattam különböző kis konzolokat, hogy rögzíteni tudjam az ülést egy falapra.
 |
| Rögzítési pontok az ülés háttámláján |
 |
| Két kis bölcső, és a rögzítőelemek az alapzaton |
 |
Az ülés megfelelő szögben rögzítve
|
A végleges karbon ülés vákuumban készül majd, ehhez mindenképpen kell egy nagyjából 10 centis tálcát építenem az ülés köré, ahova majd a vákuumfóliát tudom ragasztani. Ongrofoam (habosított pvc) és hotmelt ragasztó segítségével csináltam meg, majd a réseket gyurmával töltöttem ki.
 |
| Az egyenes vagy kicsit ívelt részekkel gyorsan haladtam |
 |
| A nagyobb íveknél bevagdostam az ongro-t |
 |
| Kész a tálca |
 |
| Gyurmával tüntettem el a réseket |
 |
| Ilyen lett az íves részen |
Nem maradt más hátra, le kellett formaleválasztóznom az egészet. A szokásos szemipermanens formaleválasztóval ellentétben most egy PVA alapú (vízben oldódó műanyag) leválasztót használtam.
 |
| Egy rétegben lekenve |
És itt elkövettem egy apró hibát. Gondoltam lekenem mégegyszer, mi baj lehet? Lett... Ez lényegében egy híg folyadék, ami megszáradva vékony rétegkén kifeszül a felületen kvázi egy műanyag pajzsot képez. Igen ám, de fizikailag meg lehet sérteni ezt a kis fátylat, és akkor oda a réteg. Nekiugrottam a második rétegnek. Ez volt a hiba, ugyanis elkezdte feloldani az elsőt és a síma egyenletes felületből egy csúnya egyenetlen izé lett. Pár perc száradás után lehúztam az egészet, majd felkentem újra egy rétegben.
 |
| A letépett réteg |
 |
| Az újra felkent réteg |
Ezzel a művelettel ért véget az előkészület. A következő posztban jön a sablonozás.
