Boldog új évet kívánok mindenkinek! Mostanság volt egy kis időm az autóra, ezért haladtam is egy keveset, cserébe a blogírást elhanyagoltam egy kicsit. Mai posztban leírom, miként készült el az ajtó belső oldala.
Először is maszkolószalagból egy tálcát építettem a sablon azon részeire, ahol lefolyhatna a gyanta.
 |
| Tálca a helyén |
Következő lépésben jöhetett a formaleválasztózás. A szokásos szemi-permanens formaleválasztót használtam, amit 3 rétegben hordtam fel, az egyes rétegeket pedig óvatosan fényesre dörzsöltem.
 |
| Formaleválasztózva |
 |
| Fényesre dörzsölve |
Másnap jöhetett a kompozit elem laminálása. Nagy boldogsággal tölt el, hogy sokan olvassátok a blogot, és sokan írtok is. Van aki drukkol, van aki kedvet kapott az otthoni lamináláshoz, de sokan írtak olyanok is, akik a „szenvedéseimet” látván saját maguk kezdő lépéseire ismertek. Rengeteg ötletet, jó tanácsot kapok. Ezt ezúton is köszönöm. Az egyik ilyen problémakör – amivel szenvedtem – az epoxi gyantával laminált kompozitok első (felső) rétege. Van, amikor bubis, van, amikor lefolyik, csak a macera volt vele. Kipróbáltam a poliészter gélezést, ami szintén egy ilyen ötlet volt. A hátsó lökhárító is így készült. Az hibátlan lett, gondoltam az ajtónál is így járok el. Biztos végigolvastátok azt a szenvedést, amit ez a poliészter gélréteg okozott. Azóta kiderült, hogy a lökhárítónál használt szerszámgél kicsit más összetételű, mint a sima poliészter gél, többek között ezért is lehetett a kalamajka. Na de kanyarodjunk vissza az ajtó belső oldalához. Többen írták megoldásként, hogy keverjek Aerosil-t az első réteg epoxiba, ezáltal gélesebb lesz az állaga és nem fog lefolyni a formaleválasztóról. Így is tettem, besűrítettem az első réteg feketére színezett epoximat, majd felkentem a sablonra.
 |
| Első réteg a helyén |
Örömmel konstatáltam, hogy megtaláltam a megoldást. Nem folyt le a függőleges felületről sem! Egyedül ott volt bajom, ahol a sablonkészítésnél nagyon megráncosodott a hőtől az autófólia. Ott az Aerosillal sűrített gyanta sem akart megmaradni. Rakhattam volna bele még valami töltőanyagot, de nem akartam vele vesződni, mondván majd kijavítom a végén.
Két órára magára hagytam az első réteget, majd elkezdtem szabdalni a szöveteket. Négy réteget terveztem egymásra laminálni, a következő sorrendben: 80 gr, 220 gr, 165 gr, 220 gr, de mivel a 220 grammos szövetem a legjobban kezelhető, azt választottam első rétegnek. Egymásra pakoltam a rétegeket, mindegyiket átitattam epoxi gyantával. Menet közben összesen egyetlen kép készült, mert folyamatos és dzsuvás meló.
 |
| Valamikor a 2., 3. réteg környékén... |
 |
| Kész a laminálás |
A kilincs környékére, valamit a csavarok alá erősítés gyanánt egy kis szénszövetet lamináltam, hogy jobb tartása legyen a kompozitnak.
 |
| 10 centi széles, mindkét oldalán varrott szénszalag |
 |
| Kilincs mögötti erősítés |
Két-három napig nem jutottam el a műhelybe, de már nagyon izgatott voltam, hogy miként sikerült. Egy kis noszogatás után ki is tudtam nyerni a sablonból.
 |
| Tökéletes lett :) |
 |
| Közelebbről |
 |
| Az ablak feletti rész |
Gyorsan fel is akasztottam a mérlegre, hogy kiderüljön mennyit nyom a súlya.
 |
| Sallangokkal együtt |
Több mint egy kiló gyanta és szövet van még a széleinél és az ablak helyén, tehát elég ígéretes, 3 kg alatti lesz a kivágott súlya. Jövő héten hétfőn innen folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése