Versenyautó születik 39 – Csomiajtó szélvédő

A múlt héten ott hagytam abba az írást, hogy megszerkesztettem a polikarbonát külsejére kerülő matrica grafikáját és ki is vágtam papírból, megnéztem, hogy stimmel-e a mérete. Mielőtt rátérnék a polikarbonátra leírom, mi lett a purhabozásból.

Kivágtam egy-egy nagyobb lyukat az ajtó felső belső részén, ahol a gyári vezetékek is átmennek a kaszniból az ajtóba. Nem lesz ablaktörlő, így vízcsövet sem kell átvinnem az ajtóba, viszont egyetlen vezetéket, a rendszámvilágításét mégis be kell juttatnom valahogy. 

Az ominózus lyuk

A szárny rögzítéséhez fúrt három lyukat kicsit megigazítottam, hogy a gyári gumidugó stimmeljen bele. 

A szárny egyik rögzítési pontja bedugózva

Ha kinyomom purhabbal, akkor azon már semmit nem dugok át, ezért a sablonok merevítéséhez használt villanyszerelési csőből vágtam két nagyjából harminc centis darabot, betoltam a vezeték útjába mindkét oldalon, majd kinyomtam az üreget purhabbal.

Nagyjából így fog állni odabent

Kinyomva purhabbal

Óvatosan, több lépésben töltöttem ki az üregeket, nehogy hirtelen szétnyomja az ajtót. Volt helye tágulni, ezért nem csinált kárt. Másnap megnéztem, és a tervem beigazolódott, sokkal merevebb lett a szárny alatti rész, mert a hab eloszlatja a terhelést. Kifúrtam a rögzítési pontoknál a habot, hogy fel lehessen majd erősíteni a szárnyat.

Ez is kész

A javításokat napról napra továbbra is csinálom (igen, már nagyon unom), de egyszer tuti elkészül. 

Közben megcsináltam a polikarbonát „üveget”. Müller Jani barátom készségesen segített, sőt a vendége voltam a keretre. KÖSZÖNÖM ;) 

Már régebben megvásároltam a polikarbonátot, ugyanis ha belülről fóliázni szeretném, akkor minél öregebb, annál jobban „kiszárad”, pontosabban távoznak belőle azok a gázok, amik felpúposítanák a hőfényvédő fóliát. Szóval adott a polikarbonát és a keret. Már csak a matricát kellett felkasíroznom.

A polikarbonát és a keret feldolgozásra várnak

Kasírozás közben

Felragasztva, applikálóval

Az applikálót rajta hagytam, addig is védi a karcolódástól. A keret külső vonala mentén körbevágtam, majd a helyére próbáltam.

Körbevágva

Helyére próbálva

Nem is lett olyan pontatlan a mérések alapján vágott keret. Pár helyen igazítani kellett rajta, de nem volt dráma. Apránként vagdostam, nehogy túl sokat vágjak egyszerre. Az előző posztban említett kéderként használatos gumikeretet körbe ráraktam a polikarbonátra, majd visszapróbáltam a helyére.

Az ominózus szegély

Így néz ki a polikarbonáton igazgatás nélkül

A helyére próbálva

Pár maszkolószalaggal ideiglenesen rögzítettem az ajtóba, majd felcsavaroztam az ajtót a Pulsarra.

Minden a helyén :)

Feldobtam rá a szárnyat is, megnéztem milyen az összkép. Nekem tetszik.

Szárnyastul

Kicsit felülről

Alulról

És végül nyitva is

Lényegében már csak a szélvédőragasztó hiányzik belőle, úgyhogy gyorsan leszereltem és megmértem. 

8,65 kg zárastul, szárnyastul, polikarbonátostul (már csak a szélvédőragasztó hiányzik)

Az irányzott reális cél 10 kg volt, de reméltem, hogy túlsaccolom magam. Jobb mindenre ráhagyni egy kicsit, így a végén csak pozitív lehet a csalódás. Szerintem kilenc kilónál, vagy nagyon kicsit felette lesz a végleges tömege a gyári 21,7 kilóval szemben. Sok macera volt vele, de egyre erősebben úgy érzem, hogy megérte. 

Mi van még hátra vele? Le kell csiszolnom a javításokat, az egész ajtót át kell csiszolnom, és végül átkenem jól felmelegített epoxi gyantával. Szobahőmérsékleten méz állagú a gyanta, de 50 °C körüli hőmérsékletre melegítve már szinte víz állagú. Csak egy egybefüggő felületi bevonatra lesz szükségem, kvázi mintha lakkoznám. Utána a keretet megcsiszolom, hogy a szélvédőragasztó fizikai tapadását növeljem és a végén beragasztom a polikarbonát lemezt. Hogy sikerül-e ezt meglépni egy hét alatt, az majd kiderül.