Versenyautó születik 19 – Légbeömlő ősminta készítése 2.

Már alig vártam, hogy újra írhassam a blogot, hogy megmutathassam a kész beömlőt mindenkinek. Szerintem jól sikerült, de messze még a vége. Az elkészült „ősmintáról” kell majd csinálnom egy sablont, amibe már mehet a végleges karbon. De ne rohanjunk ennyire előre.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a márciusban indított blogomon már több, mint 9000 oldalmegjelenítést mutat a számláló. Ez számomra egy meglepően magas szám, hiszen a blog elsőként magamnak és leendő utódomnak íródott volna. Örömömre szolgál, hogy ennyien olvassátok hétről-hétre és arra gondoltam, hogy csinálok a blognál még egy kicsit naprakészebb facebook oldalt. A jobb oldalon szerkesztettem egy facebook modult (köszi Cimbi), melynek a fejléce egy link is egyben. Ha bárki keresné az oldalt, böngészőből a https://www.facebook.com/lizardgtir közösségi oldalon is megtalálható mostantól. A fotókat mappákba rendeztem, sőt olyan képekkel is találkozhatsz amelyek a blogon még nem szerepeltek vagy fel sem kerülnek. Akinek szimpatikus az oldal lájkolhatja, kérhet értesítést, de a szimpla nézelődés sem tilos.
Mai posztban bemutatom hogy sikerült befejeznem a már múlt héten elkezdett ősmintát. Ott tartottunk, hogy a végleges helyén összeragasztgattam a csövet és a beömlő elejét és ideiglenesen rögzítettem a két részt egymáshoz. Innentől kezdődött a fejvakarás. Össze kell hoznom egy kört egy téglalappal. Ráadásul az lenne a tuti, ha folyamatosan szűkülne. Ezt a párhuzamos falú cső miatt már alapból buktam, de az is nehezíti a dolgom, hogy a lámpa alsó és felső részén nem tudok nagyobb keretet hagyni, ezért a csőig nem szűkül majd a „tölcsér”. Lássuk mire jutottam...

Első lépésként az elrontott motorborító bizbasz sablonját kezdtem felcsíkozni. Éljen az újrahasznosíthatóság! Arra gondoltam, hogy ezekből a csíkokból kialakítom a tölcsér nagyját, majd kigittelem a végleges formát.

Újrahasznosított elrontott munka

Elkezdtem felragasztgatni hotmelt ragaccsal a csíkokat, de gyorsan rájöttem, hogy alul és felül elég, ha egy nagyobb, háromszög alakú lapot vágok és azt ragasztom oda.

Mégse lesz így jó

Leszedtem a két „V” alakú csíkot és vágtam helyette egy normális háromszöget. A sablonhoz egy darab papírt használtam, melyet csak simán összehajtogattam.

Papír sablon

Kivágtam a korábban említett lapból és felragasztottam. Így már jobb lesz és nem is tart addig, mint ameddig a csíkozás tartana.

Vágás előtt

Ragasztás közben

Alakul a forma

Az alsó és másik rövid oldalhoz szintén nagyobb darab lapot vágtam.

Rövidebb oldala

Hogy jobban felvegye a formát, levágtam a két felső sarkát és egy kicsit megdöntve visszaragasztottam.

Sarkok levágva

Már majdnem kész

Az utolsó csíkok beragasztása után bepróbáltam az autóba.

Kész az elnagyolt forma

Beömlő kezdemény a helyén

Hogy miért hívják ősmintának? Mert ez lesz a végleges formája a beömlőnek (már amit majd ebből kialakítok). Kvázi ezt fogom 1:1-ben lemásolni. Amilyenre ez sikerül, olyan lesz a végleges forma. Az ősmintának teljesen mindegy, hogy milyen nehéz, hiszen csak a forma a lényeg. Lehetne akár betonból, vagy vasból, szinte bármilyen merev anyagból. Azért feldobtam a mérlegre, csak kíváncsiságból, hogy mennyivel lesz nehezebb a kész minta a végén.

700 grammról indulunk

Üvegszálas hulladékdarabokat raktam az elnagyolt tölcsér részre, majd elkezdtem egy durva üvegszálas gittel kikenni. 

Első réteg

Ezt a gittet fokozatosan, maximum két centi vastagságban lehet kenni, ezért több lépésből alakítottam ki a formát. A gitt is poliészter alapú, tehát az anyagok nem fognak összeveszni, és a kötés is jó lesz. A két komponens bekeverése után 3-4 percem van a felhordásra, fél óra után csiszolható és egy óra elteltével teljesen végbemegy a térhálósodás. A fokozatos felhordás mellett kialakítottam a még mindig csak elnagyolt formát. Bekarcoltam két vonalat, hogy nagyjából meddig tölthetem fel. Nyilván nem egyenes vonalban, hanem fokozatosan elcsalva a szögletes formát.

Segédvonalak

Második réteg

Harmadik réteg

Negyedik, azaz utolsó üvegszálas gittréteg

Itt már elég durva súlya volt, közel egy kiló hulladékot és gittet belepakoltam. Egy kis csiszolás után jöhetett az első finomabb szemcséjű, de szintén poliészter gitt. Itt már azért kezd végleges formát ölteni, de még jópár réteg hátravan.

Simábbra csiszolva

Első réteg finomszemcsés gitt

Második és egyben utolsó gittréteg

Teljesen simára csiszoltam a beömlő belső falát, előkészítve ezzel a gélezéshez. 

Simára csiszolva

Azt hiszem ezt már tekinthetjük végleges formának, innen már nem fog változni. Kenek rá egy réteg fekete poliészter gélt, amivel a külső része is borítva van. Gyárilag ez egy speciális szerszámgyanta, ami sablonkészítés első rétegéhez van kifejlesztve. Felveszi a forma minden vonását, viszont elég sűrű, tehát nem fogom tudni teljesen egyenletesen felkenni, szóval ott is lesz még csiszolás bőven. Maszkolószalaggal kiragasztottam a tölcsér szélét és jöhetett a gélezés.

Kiragasztva

Gélezve

Ahogy felhordtam a réteget leszedtem a maszkolószalagokat, így szép kontúrt kaptam.

A kontúr szép, de a felület némileg elkeserítő

24 órás száradás után elkezdtem csiszolni. Itt is látszik, mennyire „hullámos” lett a felülete, amit megint teljesen simára kell csiszolnom.

Csiszolás megkezdve

Nem volt egy álom meló, de több órai csiszolás után (értsd úgy, hogy órákon keresztül csiszoltam azt a szart) sikerült simává varázsolnom. 

Nem akarok beszélni róla

Simára csiszolva

Végezetül 600-as és 2000-es vizes csiszolópapírral kényeztettem a kész beömlőt.

Egész jól sikerült

Kééééééééééééééééész

Még gyorsan feldobtam a mérlegre csak a kíváncsiság kedvéért.

1946 gramm

A végén nehezebb lett, mint a gyári lámpa, hiszen az csak 1903 gramm volt. A végleges darab súlyát (beömlő és index együtt) szeretném fél kiló alatt tartani, majd meglátjuk hogy sikerül. Jövő hétre megcsinálom a sablont a beömlőről és karbonozni is fogok, de most nézzétek meg, hogy mutat az autóban.

Ősminta a helyén

Na most van kész