Eltelt egy újabb hét és örömmel jelenthetem, hogy tudtam haladni az ablakkal. Amint azt az előző posztban már említettem, nem vártam meg a sablon teljes kikeményedését. Ezt úgy értsétek, hogy lényegében 24 óra alatt megszilárdul a gyanta, de a végleges szerkezeti keménységét közel egy hónap alatt éri el. Lehet dolgozni vele, de a kémia közel 30 napig tobzódik. Azaz tobzódna, ha hagynám :) Úgy tervezem az ablakot, hogy két rétegből ragasztom majd össze. Az első „külső” réteg szénszálból és egy réteg rovingszövetből (más néven üvegszövet) készül. Majd ha ez kész, akkor a sablonból kivéve csinálok egy „belső” oldalt kevlárból. A szénszál, azaz karbon fog kívülről látszani a végén, az üvegszövet pedig azért kell, hogy egy pici tartása azért legyen, de ezzel a karbon árához képest megspórolok egy kis pénzt. A belső résznél azért választottam a kevlárt, mert súlyban nem több, mint akármelyik szövet, viszont a nagy szakítószilárdsága miatt golyóálló mellényekhez is használják ezt az anyagot. Ha nem is véres leszámolásra számítok a pályán, de egy kósza „kilőtt” kavics bármikor jöhet, ezért nem árt, ha ott van az a réteg... A mai posztban nagyjából a feléig fogok eljutni, azaz a szén-üvegszövet kombóig. Eddig a sablonokhoz poliészter gyantát használtam. A mostani ablak laminálásánál epoxi gyantával dolgoztam. A szénszövet sokkal kevesebb gyantával is képes ugyan olyan kötést létrehozni, mint poliészter testvérével. Ezzel súlyt takaríthatok meg, ráadásul az epoxíval átitatott szövetek jobb fizikai tulajdonságokkal is bírnak. Eddig gélréteg volt az első, ami szépen kitöltötte az apró pici egyenetlenségeket is. Karbon készítésénél viszont figyelni kell arra, hogy amilyenre sikerül a gyantaréteg felhordása és a szénszövet eligazgatása, olyan lesz a végeredmény. Ha vastag a gyantaréteg, akkor törékeny lesz a késztermék, ráadásul opálos is, ha a szénszálakat összekuszálom, akkor az úgy is fog kinézni. Lehet fényezni ugyan utólag, de akkor elvész a sávolyszövés szépsége. Első lépésként megint formaleválasztózással kezdtem. Ezt az első réteg epoxi gyanta követte. Az az eljárás menete, hogy vékony rétegben felhordom a gyantát, nagyjából két-három óra múlva megszárad annyira, hogy már nem hagy nyomot az ujjamon, de még szépen beleragad a szénszövet. Ekkor óvatosan ráterítem a szövetet, majd átitatom gyantával. Elég a dumából kezdjük el...
 |
| Nem is olyan egyszerű |
És akkor kezdődjön a játék. A formaleválasztózás miatt az epoxi gyanta szinte lepereg a felületről. Úgy képzeld el, mintha olajos, zsíros felületre akarnál vízréteget egyenletesen felvinni. Ezzel addig kell játszani, míg egybefüggő réteg nem alakul ki. Ez nagyságrendileg fél óra pesztrálást jelent.
 |
| A vékony, egyenletes réteg a legjobb |
Amíg vártam a kötésre, leszabtam a szénszövetet.
 |
| 1m×1,2m szövet darabolása |
120 cm széles anyagból vettem egy métert. Úgy számoltam, hogy az ablak mérete nagyjából 80×40 cm, amire elég lesz egy 50×90 centis darab. A másik ugyanekkora darab jó lesz a másik oldali ablakhoz majd, a maradék csíkból meg alkotok valami takaros motorborítást egyszer. A leszabott darabot óvatosan a félig megkötött gyantára helyeztem.
 |
| Szénszövet a helyén |
Ezt követte a szövet átitatása egy újabb adag gyantával.
 |
| Gyantázva |
Sok változás nem történt ránézésre, talán egy picit máshogy törik meg rajta a fény. Amíg egy picit is ragad a gyanta, addig lehet folytatni a laminálást. Azaz lehetne, de ha most ráraknám a fehér üvegszövetet, akkor átlátszana a karbon szövése között, ami nem túl esztétikus. Ezért inkább vártam vele egy napot, hogy kikeményedjen. Picit megcsiszoltam a felületet, majd következett egy kis trükk. Megszíneztem fekete színezőpasztával az epoxi gyantát, így már fekete lesz majd az átitatott rovingszövet. Viszont ahhoz, hogy a fekete ne keveredjen a víztiszta gyantával meg kellett várnom, hogy kikeményedjen az előző réteg. A hajlatokba és X alakban négy cm széles üvegszalagot raktam, hogy adjon egy kis plusz merevítést az ablaknak.
 |
| A méretre vágott szalagok. |
Bekevertem a gyantát, hozzákevertem a színezőt és elkezdtem vele dolgozni.
 |
| Megerősítettem az egyetlen hajlatot |
 |
| Megerősítve |
A hátsó rögzítési ponthoz vágtam szintén két darab szalagot, hogy azt is megerősítsem egy kicsit.
 |
| Hátsó pont megerősítése |
Ezután jöhetett a következő réteg üvegszövet. Az első karbon réteg sávolyszövésű volt, azért üvegszövetből zsákszövésűt választottam. Ezzel növeltem a szilárdságot.
 |
| Zsákszövésű üvegszövet |
Ezután átitattam fekete gyantával a szövetet.
 |
| Üvegszövet átitatva fekete gyantával |
Jól látszik a különbség a szövet és a fekete gyantával átitatott szövet között. Utolsó lépésként következett az X.
 |
| X merevítés |
 |
| Külső réteg kész |
24 órás száradás után már ki is tudtam venni a sablonból. Betoltam az ékeket a sablon és a karbon közé, majd kompresszor segítségével levegőt fújtam a két réteg közé.
 |
| Szétválasztás |
És íme az eredmény. Kicsit rojtos, kicsit foltos, de az enyém :)
 |
| Formából frissen kiszedve |
 |
| Másik szögből fotózva |
Gyorsan körbevágtam, hogy fel tudjam próbálni a Sunnyra.
 |
| Körbevágva |
És igen! Végre valami kézzelfogható, még akkor is, ha tudom, hogy rengeteg meló lesz ezzel a darabbal, mire a végleges helyére kerülhet.
 |
| Felpróbálva |
Jelen állapotában 690 gramm az ablak, ami picit többre sikerült, mint szerettem volna, de a tervezett maximum másfél kilós karbon ablakot (1 kilósat szeretnék, de számításaim szerint több lesz egy pár dekával) nem veszélyezteti. Jövő héten tervek szerint már a kevlár belső oldallal is szolgálhatok, sőt ha minden jól megy készre is tudom szerelni addigra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése