Versenyautó születik 12 – Jobb hátsó oldalsó ablak belső oldala

A múlt héten ott hagytuk abba, hogy kivettem, a sablonból a karbonból készült külső oldalát az ablaknak és gyors körbevágás után felpróbáltam a Sunnyra. A próba után visszaraktam a még igencsak flexibilis réteget a sablonjába. Egyrészt hogy ne karcolódjon és sérüljön, másrészt pedig azért, mert könnyebben tudok úgy dolgozni, ha hátulról merevíti a sablon. A fölösleges kikeményedett gyantaréteget visszacsiszoltam. Ezzel nagyjából 5 dekát spóroltam, valamint jobb kötési feltételeket biztosítottam a következő rétegnek. 

A külső rész belső oldala visszacsiszolva

A következő réteg nem más, mint az ablak végleges belső fele, amit előbb meg is kell csinálnom. Laminálhatnám egyből a már kész karbon rétegre, de szerkezetileg szerettem volna megerősíteni egy kicsit. Ezért a karbont kivettem a sablonból, hogy újra sablonként funkcionálhasson a sablon. Szívószálakból terveztem neki merevítést. Röhögni ér, de véresen komoly a téma :D A szívószálak csak addig kellenek majd, amíg a gyanta kikeményedik. A melóban kinéztem az ablakon, és a főnök XC90-es Volvójának a teteje is hasonlóképpen van merevítve. 

VolvoXC90 teteje

Nem voltam benne biztos, hogy a hosszanti merevítés elég lesz, ezért sok barátom véleményét kikértem. Sokan sokfélét mondtatok, de mindben volt logika, és a begyűjtött infók eljuttattak a végleges formához. A szívószálak elhelyezési formája már körvonalazódott a fejemben, ezért nekiláttam. 

Az első próbálkozások

Vékony maszkolószalaggal leragasztottam azt a részt, ameddig simának kell lennie az ablak szélének, hogy be is tudjon csukódni. Összedugdostam a szívószálakat és nagyjából feldobáltam. A négy vízszintes csík mellé, három függőleges csíkot is kreáltam menet közbe, úgy már tuti elég merev lesz.

Vízszintes merevítések leragasztgatva

Vettem picit vastagabb szívószálakat, így a vízszintesek 5, a függőlegesek pedig 6 mm vastagak lettek.

Az első sor függőleges szívószál

A találkozások közelebbről

Egy órával később így nézett ki a sablon. Az összes szívószál a helyén, már csak át kellett ragasztgatni az egészet.

Minden szívószál a helyén

Az összes „bordát” leragasztottam maszkolószalaggal. Egyrészt féltem tőle, hogy a szívószál anyagát bántja a gyanta, másrészről pedig a maszkolószalag felülete bordázott, ezért a gyanta is jobban megmarad rajta. Nem folyik le róla úgy, mintha csak a csupasz szívószál lenne. 

Leragasztgatva

Közelebbről

Jöhetett az első gyantaréteg (epoxi) felhordása.

Gyantázva

Amíg gélesedett az első réteg, méretre vágtam a kevlár szövetet. Nem volt egyszerű dolog. A szövet vásárlásakor az eladó figyelmeztetett, hogy ha ezzel az anyaggal akarok dolgozni, akkor be kell szereznem egy kevlárvágó ollót is. Mondom annyi baj legyen, majd közölte, hogy 30.000 nettó körül már lehet kapni használhatót is. Ekkor picit legörbült a szám, de feléledt bennem a Rambo ösztön: majd én megoldom valahogy. Így is történt. Nekiugrottam a minőségi Fiskars ollómmal a szövetnek. Az eredmény körülbelül az volt, mint amikor egy életlen ollóval próbálnál meg bármilyen szövetet vágni. Mintha egy életlen vacak lett volna. Aztán megtaláltam a technikát, amivel fél óra alatt sikerült másfél méter anyagot leszabni. 

Sávolyszövésű kevlár

Soha ne próbáljátok meg, még egy jó minőségű ollóval se elvágni a kevlárt. Nem fog menni, vagy csak nagy erőfeszítések árán. A cincálás közben pedig a szép szövés folyamatosan csak kuszálódik és torzul. 

A gyantázott sablon tetejére keresztbe faléceket raktam, hogy ne ragadjon bele a szövet a gyantába. Kvázi egy távtartót csináltam, amit fokozatosan kivettem.

Távtartó lécek a sablonon

Ráterítettem a lécekre a kevlárszövetet és óvatosan elkezdtem a gyantába nyomkodni.

A kiterített kevlárszövet

Épp most alakulnak ki a merevítőbordák 

Ahogy haladtam a vége felé, fokozatosan kihúztam egy-egy lécet.

Szövet végig belenyomkodva a gyantába

Jöhetett a következő gyantakeverés. Epoxi gyantából hordtam fel a következő réteget, ami igazából nem is felhordás, hanem inkább átitatás volt.

A gyantával átitatott kevlár réteg

Az üvegszövet, a szénszövet és a kevlár ilyen szempontból azonosan működik. Semmi különbség nincs a felhasználásuk során. A különbség az árukban és a szálak szakítószilárdságában van. A karbon réteggel ellentétben itt a felső réteg lesz a kész ablak belső rétege, nem pedig az érintkező oldala.
24 órás száradás után kivehettem a sablonból.

Az eredeti, a sablon és a két réteg

Jobb felső sarokban látszik az eredeti ablak, bal felső sarokban a külső karbon héj, középen a frissen kivett kevlár réteg, alatta pedig a sablon. Jól látszik, hogy még a maszkolószalagok és a szívószálak is a megszilárdult kevlár rétegben vannak. Ennek az az oka, hogy a sablon már többször is le lett formaleválasztózva, ezért a maszkolószalag sem ragadt rá tökéletesen. Csak pont annyira, hogy a helyén tartotta a szívószálakat, tehát az elmélet bejött.

A kevlár réteg közelebbről

A szívószálakat és a szalagokat gyorsan leszedtem róla.

Szívószálak nélkül

Lecsiszoltam a fölösleges gyantát a belső feléről és gyorsan körbevágtam ollóval.

Felület megcsiszolva, fölösleges gyanta eltávolítva

Érdekes módon az egy réteg gyantával átitatott és már kikeményedett gyantát vígan tudtam vágni az ollómmal. A sablonba visszahelyeztem a karbon felét, majd rá a kevlárt, hogy megnézzem passzolnak-e.

Rétegek összeillesztve

Eddig hibátlan. Már csak a két réteg összeragasztása volt hátra. Mivel a külső karbon és a belső kevlár réteg is nagyon vékony, a gyári üveg pedig négy milliméter vastag, úgy döntöttem hogy két milliméteres, epoxi gyantával átitatott Coremat anyaggal ragasztom össze a két réteget. A Coremat egy szivacsos, habszerű anyag. Leginkább a fürdőszobai kilépőszivacshoz tudnám hasonlítani. Lényege, hogy az anyag nem szívja be a gyantát, viszont a méhsejt alakú rések megtelnek epoxival. Így térfogat növekedést lehet minimális súlynövekedés mellett elérni.

Coremat és egy sniccer, valamint egy toll a cellaméretek érzékeltetéséhez

Kivágtam és a sablonba helyezett karbon oldalra raktam a Coremat darabokat.

A tollal megrajzolt vonal lesz a körülbelüli végleges méret.

Elkezdtem gyantázni a Corematot. Magába tényleg nem szívott egy csepp gyantát sem, csak a méhsejt alakú cellákat töltötte ki, tartópilléreket képezve a kész ablak külső és belső rétege között.

A gyantával átitatott Coremat

Egy közeli a méhsejtcellákról

Mindenhol egyenletesen elterítettem a gyantát, majd ráhelyeztem a külső kevlár réteget, amit vizes flakonokkal lesúlyoztam a tökéletes érintkezés érdekében.

Csipeszek és flakonok a tökéletes végeredményért

Jövő héten kiderül, hogy ki tudom-e venni egyáltalán a sablonból és az is, hogy mennyire lett merev. Közben méricskéltem a gyantát és a rétegeket. Az már biztos, hogy a végleges ablak 1500 gramm, azaz másfél kiló alatt marad :) Számításaim szerint a végleges tömege 1200 g alatt lesz. Hogy pontosan mennyi, az a jövő héten kiderül....