Versenyautó születik 29 – Csomiajtó alakítás

Az elejével nem készültem el, ezért most egy-két poszt biztosan a csomiajtóról fog szólni. Én is jobban szeretném, ha a megkezdett dolgokat egy lendülettel be tudnám fejezni, már ami a sztori részét illeti. Viszont, ha ehhez tartanám magamat, akkor lennének olyan hetek, amikor kimaradna a hétfői olvasnivaló. Ez a folyamatos pörgés engem is haladásra késztet, ezért nézzétek el nekem ezt a kis „csapongást”. Mivel párhuzamosan két dolgot csinálok – általában a kötési idők miatt – legalább van egy minimális pufferanyag a bloghoz. Mai posztban a csomagtartó átalakítási munkálatok megkezdéséről olvashattok.

Pár poszttal ezelőtt vázoltam a csomiajtó projekt lényegét, ha arról lemaradtál volna, akkor itt olvashatsz róla: Csomiajtó projekt

Az üveg kivágása után pótolnom kellett a felső közel tíz centis íves részt, amit le szeretnék falazni. Mivel a hegesztéshez nem értek, és anyagom sincs hozzá, értelmesebbnek láttam kompozit anyagból pótolni a hiányzó részt. Megtakarítottam az üveget, levágtam róla szélvédőragasztót, építettem rá plexiből hotmelt ragaccsal tálcát és leformaleválasztóztam.

Ragasztó eltávolítása

Hőlégfújóval hajlított plexi

Tálcaépítés 

Kész a tálca

Formaleválasztózás után

Úgy döntöttem, hogy egy vékony fekete gélrétegre rálaminálok két réteg üvegpaplant és a tetejére egy réteg üvegszövetet. Legéleztem az előkészített szélvédőt és az egy óra kötési időben méretre vágtam a szövetet és a paplanokat.

Gélezve

Két réteg üvegpaplan

Méretre vágott üvegszövet

A félig megkötött gélre kentem egy réteg poliészter gyantát, ráhelyeztem két réteg üvegpaplant, átitattam gyantával, majd a tetejére terítettem az üvegszövetet. Annyi gyantát bőven felvett a két réteg üvegpaplan, hogy a ráterített szövetet is átitassa, így arra már nem kellett gyantát kennem.

A kész laminátum

Másnap lehámoztam a plexiből készült tálcát, majd a kompozitot is az üvegről, körbevágtam és bepróbáltam a helyére.

24 órával később

A másik oldalról így nézett ki

Tálca leszedése

Tálca nélkül

Leválasztás közben

Körbevágás előtt

Körbevágva

A helyére próbálva

Ráragasztottam egy nagyméretű kartonlapot a gyári üvegre, majd sniccerrel körbevágtam. A papír mérete így teljesen megegyezett az eredeti szélvédőével. Azért a biztonság kedvéért bepróbáltam a helyére.

Papír sablon a gyári helyén

Levágtam a papír tetejéből nagyjából tíz centit, hogy egyenesen álljon, ne kanyarodjon fel az autó a tetejére.

Nagyjából ekkora lesz a polikarbonát

Kivittem a papírt és rápróbáltam az GTi-R csomiajtóra.

Szinte nem is fog látszani az átalakítás

Arra figyeltem, hogy a lehető legnagyobb méretű nyílás maradjon hátul. Beültem, és hátranéztem. A papír tetejét nem láttam, mert kicsit még kitakart a tetőkárpit. Nagyjából három centis perem lesz még, az lehet, hogy minimálisan be fog lógni a „képbe”, de nem lesz dráma. Visszaballagtam a műhelybe, lecsiszoltam az üvegszálas elem mindkét oldalát, beragasztottam a csomiajtóba, majd bejelölés után kivágtam a végleges méretet.

Megcsiszolva, bejelölve a helyére ragasztva

A felső vékony maszkolószalag alja lesz a végleges méret, de mivel keretet is kéne szoborni a felső részre, úgy döntöttem, hogy vágok közvetlenül alóla egy vastagabb csíkot, amit kis átfedéssel alá ragasztottam. 

A végleges nyílás

A papírnak még nincs tartása, de a mérete végleges

A polikarbonátot tartó keret is beragasztva

Kialakítottam a végleges forma alapját. Jöhet egy halom házi fejlesztésű gitt, egy kis szobrászkodás, rengeteg csiszolás és alakítás. A rozsdás részt is ki kell javítanom, az ajtóban lévő, számomra fölösleges dolgokat is ki kell szedegetni. Lesz vele munka bőven. Megint nem tudom, hogy mi lesz a jövőheti poszt tartalma, de ez már csak így megy mostanság. A dolog megint kétesélyes. Vagy a csomit folytatom, vagy az elejét. Amíg van meló, és van bőven, addig teljesen mindegy, hogy mihez fogok. Azt fogom csinálni, amihez éppen több kedvem van. Az anyagok a műhelyben, végre nem arra kell várnom, hogy mikor lesz zseton alapanyagra. Azt csinálhatok, amit szeretnék, és amihez éppen kedvem van. Ez baromi jó érzés. Sokat rágódtam mostanában emiatt a csapongó blogírás miatt, de arra jutottam, hogy a blog van értem és nem én érte. Akit érdekel így is olvasgatni fogja remélem.