Az utolsó, maratoni hosszúságú poszt után, most egy rövidebbel szolgálhatok. Ebben a Bal első légterelő sablonozásáról lesz szó. Az elkészült ősmintát kell másolni, hogy majd a sablonba mehessen a végleges kompozit légterelő. Mielőtt belekezdenék, lessetek a blog jobb oldalára, csináltam egy új menüpontot Fotók címmel. Oda kattintva elérhetitek az adott elemekről készült képeket.
 |
| Pirossal bekarikázva az új menüpont |
Első lépésben az ősminta köré építettem ongrofoamból hotmelt ragasztó segítségével egy tálcát, ami majd megkönnyíti a sablon, illetve a majdani végtermék kivételét is.
 |
| Tálca felépítve |
Az alsó részhez a biztonság kedvéért még maszkolószalagból csináltam egy „korlátot”, hogy a gyanta ne folyhasson le.
 |
| Tálca a helyén |
Következő lépésben a szokásos szemi-permanens formaleválasztóé volt a főszerep. Három rétegben felhordtam, az egyes rétegeket 20 perc elteltével egy pamut ronggyal kifényesítettem.
 |
| Formaleválasztózva |
 |
| Kifényesítve |
Ezek után az előkészítésből mindösszesen a gyurmázás maradt hátra. A légterelő alá ragasztottam az ongrofoam darabokat, de mivel a légterelő közel 3 milliméter vastag, ezért a szintkülönbséget gyurmával tüntettem el.
 |
| A 3 mm szintkülönbség nagyjából 5 centin lett „elcsalva” |
Kezdődhetett a gélezés és a laminálás. A saját magam szívatásának elkerülése végett pirosra színeztem a poliészter gélt, amit egyenletes, nagyjából fél milliméteres vastagságban kentem fel ecsettel. Jártam már úgy korábban, hogy a sok eszemmel a fekete ősmintára fekete gélt kentem. A baj csak annyi volt, hogy nem látszott hol elégtelen a rétegvastagság...
 |
| Poliészter gél felhordva |
Másfél órás kötés után 300-as üvegpaplanból kézzel szaggattam egy adag üvegszálat, amit a kényesebb részeknél (éleknél) nyomkodtam a gélbe, majd három réteg szintén 300-as üvegpaplant lamináltam rá pirosra színezett poliészter gyantával.
 |
| Kész |
Utolsó lépésként – a biztonság kedvéért – „L” alakú kartonból vágtam darabokat, amiket merevítés céljából ragasztottam a sablonra kívülről hotmelt segítségével.
 |
| Egy kis merevítés a helyére próbálva |
 |
| Másik szögből |
 |
| Hotmelttel ragasztva |
Jöhetett a legizgalmasabb rész, a szétbontás. Óvatosan kezdtem neki, kicsit féltem, hogy a légterelő alsó részénél – ahol találkozik a lökhárítón a beömlővel – le fog törni az a kis perem. Ehhez képest úgy indítottam, hogy letéptem az ősminta függőleges lapját.
 |
| Hát ez nem bírta |
Én voltam a hülye (vagy a lusta), ugyanis az oldalsó függőleges elemet csupán a gittelés tartotta össze, nem erősítettem meg üvegszállal alulról. Mindegy is, dráma nincs, a sablon eddig hibátlan.
 |
| Kibontva, gyurmamentesítve |
Szépen sikerült. Következő lépésben körbevágtam, majd acetonnal eltávolítottam a gyurma maradványait is.
 |
| Körbevágva |
A gyurma széleinél kicsit „tarajos” lett a gél, azt lecsiszoltam, hogy könnyebben ki lehessen venni a szerszámból a végterméket.
 |
| Alul vannak az éles szintkülönbségek |
 |
| Lecsiszolva |
Az ősminta rádiuszának kialakításánál maradtak apró pici mélyedések, amik a sablonon kitüremkedésként jelentek meg. Ezeket lecsiszoltam és az egész sablon felületét átcsiszoltam.
 |
| Apró felületi hibák |
 |
| Simára csiszolva |
 |
| A megcsiszolt sablon |
 |
| Szépen visszaadta a „vonalakat” |
 |
| Ettől a résztől tartottam, ez is tökéletesen sikerült |
Itt egy izgulás azért még hátravan, hiszen a végleges karbon elemnél is van mitől tartani. A következő részben erről olvashattok. Az üvegpaplan és poliészter gél helyett a szénszöveté és az epoxi gyantáé lesz a főszerep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése