Versenyautó születik 119 – Ülés tervek

Sziasztok!
Több, mint két éve írtam utoljára.  Jelentem, élek :) 

Nem sok minden történt azóta, mondhatnám úgy is, hogy semmi említésre méltó. Most viszont belekezdek valamibe, ami megint kicsit ismeretlen terep számomra. Bár már beszereztem egy homológ fejvédős ülést a Sunnyba, lesz még egy ülésnyi hely a jobbomon. Még a fejemben sem tiszta a dolog, hogy pontosan hova is készül, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, csinálok egy – a tohonya testemhez pontosan passzoló – kompozit ülést. Azért nem írom, hogy karbon, mert más anyagok is lesznek benne, de erről majd később...

Az elhatározás régi dolog, már a Yarisba is akartam csinálni, csak elképzelésem sem volt, hogy álljak neki. Most viszont megérett bennem a dolog. A Yarisban közel 10 évig használt és már elhasznált ülések helyett tavaly vettem egy pár új ülést, aminek a combtámasza egy tempós kanyarban eltört. Na ez volt az utolsó csepp nálam, mondván szerintem ennél jobbat, könnyebbet és szebbet is tudnék csinálni. Balázs barátommal beszélgettünk is erről hosszasan. Mindenáron le akart erről beszélni, mert ahogy Ő fogalmazott: „szinte bármit meg lehet csinálni, de én egy ilyen biztonsági elemmel nem játszanék,  ne csináld!” Mivel elég jártas a motorsportokban, sőt a karbonból készült elemek között is otthonosan mozog, egy pillanatig sem gondoltam, hogy viccből szeretne lebeszélni róla. Igazából teljesen jogosan, hiszen mérnöki vénával sem vagyok megáldva, és az ilyen fokú vagy ha úgy tetszik mélységű anyagismerettel sem rendelkezem. Hosszasan beszéltünk a lehetséges problémákról, de az ülés esetleges törés utáni fűrészként való viselkedése sem tudott eltántorítani az eredeti szándékomtól. Hozzátenném, hogy teljes mértékben igaza van, jogos és reális amit mondott. Senki ne csinálja utánam! Abban is megegyeztünk, hogy egy ilyen „alkatrésznek” a minősége jelen esetben  egy esetleges baleset esetén derülne ki, ahol ezután valószínűleg már teljesen mindegy lenne, hogy mit kellett volna máshogy csinálni. Ezért megígértem neki, hogy ha elkészült és alkalmatlannak ítélem, be sem rakom az autóba, akkor lesz egy csecse irodai székem,  nyilvánvalóan nagyon drága irodai székem. Mert hogy drága lesz. Nagyon drága. Igen, lehet kapni készen is. Próbáltam is sokat. Egyikkel sem voltam maradéktalanul elégedett. A Sunnyba szánt homológ üléssel sem. Szóval az elhatározás végleges és ahogy látjátok, már bele is kezdtem. 

10 éve, mikor ezen a projekten agyaltam úgy képzeltem el a készítés folyamatát, hogy fából összeállítok egy ülésre hajazó készítményt, majd azt gittel és egyéb anyagokkal magamra igazitom, hogy ezt az „ősmintát” sablonozzam és abba menjen a karbon motyó. Bár elvileg akár működhetne is, nem éreztem magamban a csít. Azóta eltelt konkrétan egy évtized és a 3D nyomtatómra támaszkodva bele mertem vágni. Először is kerestem 3D-s kagylóülés file-t a nyomtatós közösségben. Találtam is két félét, amiből csak egy lehet  a nyerő. 

Első találat

Második találat

A második file csak egy „héj”, amit úgy képzelj el, mintha nem lenne vastagsága. Innen folytatom a következő posztban, de most írok még az ülés fejemben lévő részleteiről. Sokat nézegettem megvásárolható szénszálas üléseket, és volt aminek a dizájnja nagyon megtetszett. Volt olyan ülés is, aminek a hátsó merevítése volt szimpatikus, így a fejemben szépen lassan összeállt, hogy mit is szeretnék csinálni. Ez a „héj” lesz az alap, ezt némi vastagsággal kinyomtatom darabokban, aztán összerakom egy 1:1 méretarányű üléssé, hogy azt a testemre igazítsam. Ezt úgy képzeltem el, hogy eleve szélesebbre nyomtatom az ülést, majd a közepéből annyit kivágok, hogy pont jó legyen rám. Ezután megerősítem a hátulját üvegpaplannal és poliészter gyantával, majd egy speciális zárt cellás kemény poliuretán habbal kitöltöm a testem és az ülés közötti részt. Ez nagyon hasonlít a mezei purhabhoz, amit egy barkácsboltban bárki beszerezhet, de ez kétkomponenses folyadék, amit nekem kell összekevernem és kvázi a folyadékot oda öntenem, ahova szeretném. Ha mindent jól csinálok a lötyi húszszorosára dagad és kemény habot képez. Ezért majd számolgatnom is kell, hogy ki tudjak mászni a purhabból. Ezt utána lehet vágni és csiszolni is viszont a bolti társainál jóval keméyebb, akár rá is lehet állni anélkül, hogy összenyomódna. Szóval ha teljesen formára igazítottam, kap egy réteg üvegszövetet, majd poliészter gittel összedolgozom az ülőalapot a háttámlával. Ez az egész azért kell, mert ezek az ülések úgy vannak kitalálva, hogy egy nagyjából szögletes forma belülről be van borítva szivacsokkal, hogy valamennyire kényelmes legyen. Az ülőlapon a Momo ülésemnél is közel 10 centis habszivacs van. Na én nem ilyet szeretnék. Megcsinálom a lenyomatomat a purhab segítségével és a kész ülésbe csak egy maximum 2 cm vastag speciális szivacsot szeretnék, de azt se mindenhova. 

A végleges elképzelésem talán erre hasonlít a legjobban

Ha megvan az „ősminta” jöhet a negatív sablon készítése, amibe mehet a végleges kompozit ülés laminálása. Ha ezen is túljutok, akkor már csak a rögzítési pontokat kell megoldani, speciális kompozit rögzítő elemekkel. Ennek is utánajártam, de hasonlóképpen kalandos volt, mint a szivacsvadászat. Ha érdekel a folytatás, a következő posztban a 3D-s szerkesztésről és a nyomtatásról fogok írni. Lehet, hogy ez így elsőre látatlanban kicsit zagyva volt, de tarts velem, mert részletesen leírom majd fotókkal megtámogatva, hogy hol tart a projekt.