Versenyautó születik 16 – Gyújtáskábel takaró készítése karbonból

A múlt heti kudarc és hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy egy sima karbon lapból oldom meg a motor tetején lévő gyújtáskábelek eltakarását. Azt hiszem előre elárulhatok annyit, hogy ez sem sikerült zökkenőmentesen, de aztán egy szép mentéssel minden a helyére került.

Levakartam az előző sablon maradékait az üveglapról, körberagasztottam maszkolószalaggal és nekiláttam a formaleválasztózásnak.

Formaleválasztózva

Középen a piros keret a „belső mag” helyét hivatott jelölni, mellyel szeretném megerősíteni a lapot. Ehhez vágtam egy megfelelő hosszúságú, két oldalon beszegett üvegcsíkot.

Merevítésnek szánt üvegszalag

Az oldalsó ablakhoz vásárolt karbon anyagból maradt egy nagyjából 30×100 centis darab, és régebbről is maradtak szénszálas darabjaim. Úgy terveztem, hogy két réteg karbonnal kezdek, amely teljesen elfedi a papír mintát az üveglap alatt, majd a közepére rakom a maganyagnak szánt üvegcsíkot, a széleire karbondarabokat rakok, majd az egészet egy újabb, teljes szélességig érő karbon szövettel borítom.

Szénszövet darabolás

Első lépésként bekevertem a kétkomponenses epoxi gyantát és felhordtam az üveglapra egy ecset segítségével.

A két komponens kimérve, már csak össze kell keverni

Epoxival lekent üveglap

Erre a lapra óvatosan ráterítettem az első réteg szénszövetet, és azt is átitattam gyantával. Erre raktam még egy réteg szövetet, a széleire szintén karbont, középre pedig ment az üvegszövet. 

Rétegek

Valahogy így nézett ki félúton. Bekevertem a következő adag gyantát és folytattam a laminálást. A középső részre raktam egy réteg üvegpaplant, majd még egy csík üvegszövetet.

A karbon alatt a második üvegszalag, jobbra pedig az üvegpaplan darab

Körbe kapott még egy rétegben szénszálas „keretet”, majd a végén lefedtem egy teljes méretű szénszövettel.

Száradásra várva

Összesen a szélén számolva öt réteg karbon van, középen összesen hat réteg, ráadásul vastagabb anyagokból, ezért középen kicsit púpos lett a laminátum. A vastagságát 2,5-3 mm körülire saccolom a szélén, de ha körbe lesz vágva, akkor meg tudom mérni.

Másnap levehettem az üveglapról, de az első örömteli mosoly után megint nem voltam túl vidám. Az első, amit megpillantottam a tükörfényes felületen, az nem volt más, mint egy szál, ami bekerült a legalsó réteg alá. 

Alul látszik a belógó „hurok”

A másik probléma, hogy nem sikerült légmentesre csinálni a laminálást. Az üvegre kent epoxi hibátlan volt, de amikor ráterítettem az első réteg szénszövetet, levegő maradt alatta. Ha vártam volna 2-3 órát, hogy az első réteg egy picit megkeményedjen, akkor rá tudtam volna simogatni a karbont, mint ahogy azt az oldalsó ablaknál is tettem. Itt azonban a rohanás miatt megint nem volt elég időm. Úgy nézett ki emiatt, mintha egy sörétes puskával lőttek volna rá.

Közelről ilyen kráterek voltak benne

Nem tudtam mást tenni, óvatosan megcsiszoltam a felületét, hogy a karbonszövetet meg ne sértsem. Ha abba is belecsiszoltam volna, akkor buktam volna a karbon szép mintázatát.

Bár kicsit homályos a kép, jól látszanak a kráterek (fehér részek)

Csiszolás és mosás után így nézett ki a felület

Megmostam és megszárítottam csiszolás után a felületet, hogy újra lekenhessem epoxi gyantával.

Gyantázásra készen

Bekevertem a gyantát és felhordtam a ragyás felületre. Láss csodát, a mélyedések eltűntek és a matt, fakó, opálos látványt újra egy szép karbonszövet látványa váltotta. Itt már jól látszik az alsó hurok, sajnos azzal már nem tudok mit csinálni.

Újragyantázva

Az esernyős laphoz hasonlóan megint kivágattam fóliából egy sablont, mely a körbevágást fogja segíteni. A „Lizard” felirat is szerepel rajta. Biztos nem fehér lesz, de ha már megvolt a grafika így maradt. Felpozicionáltam a karbon lapra úgy, hogy éppen csak ne lógjon rá a belekerült hurokra, majd felragasztottam a matricát egy applikálóval.

Pozicionálva

Hordozó lehúzva, kivehető a „Lizard” felirat

Felragasztva, még applikálóval

Applikló nélkül

Ezen az utolsó képen látszik, hogy bár sima felületet kaptam, a ragyák is eltűntek az anyagból, a felülete nem teljesen tükörsima. Ennek az az oka, hogy a térhálósodás során kémiai anyagok jönnek fel a gyanta tetejére. Ezt le lehetne polírozni és újra tükörfényes lenne. A hat kereszt a felfogatási pontokat jelöli. 

Közelebbről így néz ki

Körbevágtam a fehér matrica mentén úgy, hogy a négy sarkánál nem vágtam át teljesen, így nem rezgett annyira vágás közben.

Körbevágva még kerettel

Ezután elvágtam a maradék részeket is, majd elnagyolva lekerekítettem a sarkait.

Kivágva

Lekerekítés elnagyolva

A lap három milliméter vastag lett. Körbevágásnál a matrica mellett hagytam nagyjából 1 millimétert, hogy szép egyenesre tudjam csiszolni. A kereszteknél kifúrkáltam a lapot. 

Ez egyik furat

Lecsiszoltam a széleit és gyorsan felpróbáltam a motor tetejére. Öt furat stimmelt, a hatodik egy picit elcsúszott. A fúróval kicsit megigazítottam és már mind a hat lyuk stimmelt. 

Felpróbálva

Már igencsak szürkület volt, ezért ilyen a kép, sorry.... A lapom csak úgy ment a helyére, hogy kitekertem az olajbetöltő nyílás kupakját. Ha felmerült a kérdés, hogy miért nincs kivágva, hiszen a grafikán ott volt, a helye, akkor az teljesen jogos. Az oka egyszerű. A grafikát egy fotó és mérések alapján csináltam. A körbevágott papír viszont nem teljesen igazodott az eredeti nyíláshoz, ezért valami mást kellett kitalálnom, már a vágott fólián sem szerepelt a félkör.

Jól látszik, hogy nem illeszkedik a két kör teljesen

Maszkolószalagból ragasztottam egy csíkot a szelepfedélre a karbon lapom találkozásához, majd lecsavaroztam a lapot. Körbenéztem a műhelyben kerek tárgyak után kutatva és több műanyag poharat is találtam, melyben a gyantákat szoktam keverni. Ki is vittem párat, hogy a helyére próbáljam. Az egyik pont jó méretű volt. Megjelöltem a pohár két oldalán hogy hol találkozik a maszkolószalaggal, illetve a karbon lapon is, hogy hol kezdődik a nyílás. 

Pohár próba

Ezek után a poharat csak rá kellett illesztenem a karbon lapomra, hogy körberajzolhassam. 

Még egyszer visszaraktam a helyére, hogy biztos jó helyen van-e

Az utolsó próba után jöhetett a félkör kivágása.

Félkör helye bejelölve

Nagyjából körbevágva

Lecsiszolva az ív mentén

Egyenletesre csiszoltam az ív szélét, de még szándékosan hagytam nagyjából fél millimétert, hogy tökéletesen kövesse a gyári ívet. Felpróbáltam a helyére. Kis csiszolás még kellett, de már majdnem kész.

Alakul...

Karbon lap fóliázva a helyén

Megigazítottam az ívet és gyorsan levettem róla a fóliát.

Valami ilyesmi lesz :)

Másik szögből

Közelebbről

Leszereltem, lekapartam a „Lizard” feliratot és lecsiszoltam.

A végleges forma

Visszacsiszolva

Csiszolás után lemostam és zsírtalanítottam. A terv az, hogy lelakkoztatom valami spéci lakkal. A lakk ugyan úgy, mint akár a sima víz, vagy a gyanta, ki fogja tölteni a csiszolás miatt bekövetkezett karcokat. Újra szép és reményeim szerint tükörfényes felülete lesz. 

Zsírtalanítás

Ezen a képen is jól látszik, hogy a felületre fújt folyadék kitölti a réseket és visszaadja a karbon textúráját. Felkerestem Béres Danit, aki szépen és elérhető áron fényez felniket, bringákat vagy bármit ami a keze ügyébe kerül. Nem csak fényez, de airbrush technikával meg is valósítja az egyedi és extrém igényeket is. Csak ajánlani tudom. Jobb oldalt a linkajánlóból fel tudjátok vele venni a kapcsolatot (Gearboy Airbrush „gomb”). Mivel én is szeretem az egyedi dolgokat, egy elég extrém feladattal kerestem fel. Karbont szeretnék fényeztetni, vagyis nem fényeztetni, hanem lakkoztatni. Igen ám, de nem csak egy sima színtelen lakkot szeretnék, hanem hogy ha már egy snassz lapra sikerült, dobjuk fel valamivel, színezzük meg a lakkot. Vágtam egy darab karbont és elvittem neki, hogy fújjon egy próbát. Egy kék csillámokkal teli lakkal fújta le a karbon darabot többféle vastagságban. Alul kettő, középen három, felül pedig sok réteget fújt.

Minta

Felül a nagyon csillámos részen van a legjobb színe, de pont a csillámok miatt szinte alig látszik a karbon szövése. Legalul egy picit sárgás az árnyalat, ami a vékony réteg miatt lett ilyen. A középső része tetszik, ilyet szerettem volna, de.... Ez csak napfényben néz ki így. Egy árnyékosabb helyen vizslatva a szemcsék nem tükröződnek, ellenben úgy néz ki a karbon, mintha szöszös, poros lenne maga az epoxi gyanta. Mást találtunk ki, amit most még nem árulok el, de a jövő héten Ti is láthatjátok, valamint elkezdem a bal első lámpa helyére készülő beömlőt is.