A múlt héten megcsináltam a bal első index és lámpa magját. A mai posztban a két mag pozicionálásáról és egyesítéséről, valamint az index felőli oldal rögzítéséről lesz szó.
Megfogtam a két magot, a maszkolószalagokat, a tolómérőt és egy zacskó különböző vastagságú szilikon csíkot (1,2,3,4,5 mm) és kivonultam velük a Pulsarhoz.
|
A kellékek |
Arra gondoltam, hogy az index tömítésének pótlásához jó megoldás lehet a szilikon, de több probléma is van vele. Az egyik, hogy átlátszó (fehéres színű) és semmivel nem színezhető. Ez a fekete autó és a karbon elem között elég furán nézne ki, ráadásul nem sok mindennel lehet ragasztani a szilikont. Ideiglenes távtartónak jó lesz, ráadásul több méretben is volt, tudtam próbálgatni. Először az öt milliméter vastag csíkból ragasztottam az index köré egy keretet.
|
Index mag az 5 milliméteres szilikon csíkkal |
Ez vastagnak bizonyult, nem fért be az index a helyére. Kicseréltem 4 milliméteresre és már passzolt is. Beragasztgattam a helyére.
|
Index beragasztva |
Itt nem a szépségre mentem rá, de azt hiszem ez jól látható is. Az index mag pozicionálása után mellé kellett illesztenem a lámpa magját is. Ez már nehezebb volt, ugyanis nem nagyon tudtam mihez rögzíteni, ráadásul a nyitott géptetőnél tudtam picit mozgatni és amikor lecsuktam a motorháztetőt, rendszerint elmozdult. Ragasztottam tehát minden irányból, amíg nem állt úgy, ahogy kellett. A két milliméteres szilikoncsíkot felragasztottam a lámpa alá a kasztnira, mert a gyári lámpa sem ért hozzá a vashoz.
|
Szilikoncsík felragasztva |
|
Rögzítve |
Hotmelt pisztollyal rögzítettem a két magot, vártam nagyjából öt percet, míg teljesen kihűlt a ragacs, majd lebontotta, a ragasztóhalmot.
|
A két mag fixálva |
A helyén nem volt túl sok helyem a rögzítéshez, ezért csak egy-két ponton tudtam fixálni a két elemet. Kivettem és feltöltöttem a hátulját, hogy biztosan pozicionáljam a két magot.
|
Feltöltve |
Visszavittem a műhelybe, hogy véglegesen összegyógyítsam a két elemet.
|
Valahogy így fog kinézni a végén |
Hanyatt fektettem és a két mag közötti rés két oldalára zsaluként ragasztottam egy kis plexit.
|
Zsalu a helyén |
Bekevertem egy adag epoxi gyantát, megszíneztem feketére és amennyire tudtam, betunkoltam a két elem közötti résbe.
|
Fekete epoxi betunkolva |
Üvegszövetet szálakra szedtem és szintén betömtem a résbe, amennyit csak tudtam. A szálak folyamatosan szívták magukba a gyantát, ha kellett pótoltam.
|
Üvegszálakkal megerősítve |
Mikor már teljesen feltöltöttem, két vékony csíkot vágtam az üvegszövetből és rálamináltam az illesztésre.
|
Üvegszövet laminálva |
24 órás száradás után lepattintottam a két oldaláról a zsalu funkciót ellátó plexidarabkát.
|
Plexi lepattintva |
Feldobtam a mérlegre, majd gyors körbevágás után újra megmértem.
|
189 gramm |
|
Kivágandó rész |
|
Három oldalról bevágva |
|
Nagyjából kivágva és lecsiszolva |
|
Már csak 171 gramm |
A külső felét is szintbe csiszoltam, majd bepróbáltam a helyére.
|
Az egyesített mag |
|
Helyére próbálva rögzítés nélkül |
Ezennel a bal oldali mag készen van. Az index felőli oldalon a sárvédő lemezben két lyuk van, ahova a gyári index két pöcökkel volt rögzítve. Ezt a két darab hét milliméter átmérőjű stiftet kellett reprodukálnom valami könnyű anyaggal, ráadásul az sem hátrány, ha a karbonhoz tudnám ragasztani epoxival. Fogtam egy hurkapálcát, levágtam belőle agy nagyjából húsz centis darabot. A karbon szövetből kiszedtem három darab 120 centi hosszú szálat. Az egyik szál egyik végét ráragasztottam a fapálcára, rátekertem, ameddig elért a szál és megint leragasztottam. A következő szállal ugyan ezt csináltam, de az ellentétes irányból tekertem kicsit nagyobb szögben. A harmadik szál az elsővel párhuzamosan lett tekerve, majd leragasztva.
|
Fapálca, rajta egy szénszál rögzítve |
|
Első réteg rátekerve |
|
Mindhárom réteg a helyén |
Fogtam két műanyag poharat. Az egyik tetejéből levágtam nagyjából két centit és fejjel lefele beleraktam a másik pohárba. A felső pohár alját a mekiben látott módszerrel két irányból bevágtam sniccerrel.
|
Mégsem volt fölösleges mekibe járni... |
|
Ebben a pózban fog száradni |
Csavartam még pár kör maszkolószalagot a pálcára, hogy jobban hasonlítson egy szívószál átmérőjéhez, amire szabványosítva volt a keresztem. :) Lekentem a pálcát epoxival, majd függőlegesen beleállítottam a tartóba.
|
Itt még egyenetlen a gyanta a szénszálakon |
Másnap picit megcsiszoltam és ment rá a következő réteg epoxi.
|
Visszacsiszolva |
|
Második réteg |
Itt már sokkal simább lett, de még mindig nem egyenletes. Újra megcsiszoltam, de most már teljesen simára. Jött az utolsó nagyon vékony réteg epoxi felhordása.
|
Egyenletesre csiszolva |
|
Pálca kész |
Íme a pontosan hét milliméteres karbonnal megerősített fapálcám, amely majd az index felőli részt fogja a helyén tartani. A bal oldali mag készen van, ilyet kell kreálnom a jobb oldalra is. Aki lelkes és nem unja még a karbonozást, tartson velem a jövő héten is. A jobb oldali lámpa és index magot fogom megcsinálni. A többiek kimenőt kapnak a jövő hétre, ugyanis a múltheti poszt szinte megismétlése következik, annyi különbséggel, hogy a jobb oldali szekciót formálom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése