Versenyautó születik 70 – Bal hátsó oldalsó ablak sablonozása

Az előző posztban kiszereltem, becsomagoltam, és plexi tálcát építettem a bal hátsó oldalsó ablak köré. Mivel ezt is otthon kreáltam, kellett egy hely, ahol kényelmesen elférek. Ez már nem először fordul elő, így a megszokott helyre, a főzőlapra és környékére rendezkedtem be. Gondosan leragasztottam a sütő tetejét és nekiláttam a korlátépítésnek.

Kezdődhet a meló

  

Egyik oldala kész

A matricázott rész környéke is kész

Körbeérte az ablakot a „korlát”, jöhetett egy alapos pucolás és zsírtalanítás, majd következett a formaleválasztózás.

Megtakarítva, zsírtalanítva

Feldobtam ismét a főzőlapra és a szokásos szemi permanens formaleválasztóval átkentem háromszor. Ilyenkor mindig szoktam írni az időket, mert szebb végeredményt lehet elérni, ha pontosan betartom a szükséges időt az egyes munkafázisok között.

A formaleválasztó és az ominózus időpontok

Minden sor egy réteget jelent. Az első (kötőjeles) időpont jelzi, hogy mennyi idő alatt hordtam fel a formaleválasztót, a második oszlopban pedig az látható, hogy mikor kezdhetem az átdörzsölést (óvatos polírozást). Az első kör mindig tovább tart, másodiktól gyorsul a technika. A szemfülesek észrevehették, hogy az első sorban 15 perc volt a keményedési idő, a másik két sorban pedig már csak 10 perc. Ennek az az oka, hogy a réteg kikeményedése nagyban függ a páratartalomtól és a hőmérséklettől. Ideális esetben nagyjából 15-20 perc az az idő, ami után még nem macerás fényesre dörzsölni. Ez egy viaszos folyadék, ami ennyi idő alatt elszürkül egy kicsit és kikeményedik. Ha sokat várok, akkor nagyon viaszos lesz és baromi sokat kell dörzsölni, hogy fényes legyen, ha viszont keveset, akkor nemes egyszerűséggel letörlöm róla a felhordott réteget átdörzsöléskor. Az a tapasztalatom, hogy a gyártó által megadott keményedési idő 15-20 perc helyett inkább csak 15. Viszont most ez is egy kicsit soknak tűnt, így a második körben már kevesebb időt hagytam neki. 

Formaleválasztózva

 Jól látszik az elszürkülő viaszréteg.

Átdörzsölve

Csillog-villog, ahogy kell. A formaleválasztózott mester darab felülete határozza meg a sablon és végül a végtermék felületét is. Ha itt foltosra hagytam volna a formaleválasztót, akkor azt másolta volna a sablon, majd a végtermékre is rákerült volna. Szerencsére megint eljutottam meló után a műhelyig így jöhetett a gélezés és a gyantázás a megszokott piros-fehér környezetben.

A megszokott közeg

Kíváncsi vagyok, hogy ezt a gravírozást mennyire másolja a sablon és majd végül a karbonon mennyire fog látszani

Bekevertem a szerszámgélt és egyenletesen elterítettem a felületen.

Gélezve

Közelebbről

Kicsit hűvös volt a műhelyben, ezért a megszokott másfél óra helyett két óra alatt keményedett ki a gél. Másfél óránál csináltam egy ujjpróbát (hozzáérek a felülethez, és ha csak az ujjlenyomatom marad benne, azaz ragadós, de már nem fog, akkor lehet folytatni a laminálást).

A kép közepén az ujjam lenyomata, de még fogott

2 óra elteltével a lenyomat tökéletes, folytatódhat a laminálás

A kényesebb részeknél (széleihez körbe, valamint a törésekhez) széttépett üvegpaplant nyomkodtam a még ragadós gyantába.

Vékonyabbra tépett üvegpaplan darabokkal körberakva

Az egyik hajlat

Erre azért van szükség, mert a 300 grammos üvegpaplan elég merev. Egy kis kézügyességgel szét lehet választani rétegekre, mint egy leveles tésztát. Ezt már könnyebben át tudja itatni a gyanta, nem rúgja ki magát az üvegpaplan. Poliészter gyantával átitattam az üvegszálakat, majd további három réteg 300-as üvegpaplant lamináltam az ablakra. Szokásos módon már csak a végtermékről van fotó, mert elég haladó és dzsuvás a munkafolyamat.

Kész a laminálás 

Kicsit közelebbről

A másik hajlat

Az üveg és az alumínium találkozásához további két réteget lamináltam, hogy maradjon anyagvastagság, ugyanis ott majd egy kicsit csiszolnom kell a sablonból.
Jó volt újra a műhelyben melózni és újra alkotni valamit. Nem tudom, hogy mikor jutok el legközelebb, de már várom. Akkor majd leszedem a sablont az üvegről, egy kicsit lecsiszolom és körbevágom, hogy hazavihessem és formaleválasztózhassam  (hú, de szép szó lett ebből). Jövő héten a jobb első sablon javításáról fogok írni, mert idő közben azzal is sikerült haladni egy kicsit.